Ennél tökéletesebb lapokat régen osztottak az asztalomnál. A nyár két utolsó napjára érkeztünk meg Wachauba. Szerdától már szabadságon voltunk, és mivel az egész út nem több mint három és fél óra, és amúgy is csak háromtól lehetett elfoglalni a szállást, királyi lassúsággal és kényelemmel…

Emlékszem, még pár éve is így történt, amikor már futottam, tulajdonképpen maga a nyaralás is stressz volt. Nem lehet két hét alatt az egész világot begyűjteni, nem leszel hirtelen nagy utazó, nem fogsz megváltozni, nem lesz más életed - nem a nyaralás, nem két hét utazás alatt. Nem lehet későn jött…

Valahol már leírtam, talán amikor Németországban, a feleségem keresztapjáéknál (OMG, feleségem, amellett, hogy az érzés hihetetlenséggel és büszkeséggel tölt el, kellene erre a viszonyra egy trendibb szó, mert ettől úgy érzem magam, mint a saját apám), szóval a csajom keresztapjáékhoz érkeztem meg…