Nem tudok erről - még mindig nem merem leírni, hogy róla - nem férfiként írni. Megítélni sem tudom, hogy mennyi az, amit látok, érzek a küzdelemből, várásból, hány méter az a maratonból, ultrából, amit végigkísérek, végigülök a várótermekben, odabent, a második széken, a hokedlin az ultrahang…

Oké, nyilván, úgy agy alatt, végig érzem azt az ellenállást, feszültséget, nem is tudom, igazán mit - azt, hogy nem állok készen átlépni egy vonalat. Vagy nem akarok. Semmi dráma, igazából csak arról van szó, hogy jelenleg nem teszek bele több kilométert, nagyobb tempót a…