Magamtól keltem. Vasárnap, reggel hét volt. Arra már rég rájöttem, hogy bármikor is kelek, ha azzal a jóleső felbukkanással jövök fel a felszínre, mint ahogy aznap is történt, akkor az azt jelenti, hogy kialudtam magam. Az már az elmúlt egy-két év újdonsága, hogy tudatosult…

 Az első és legfontosabb dolog, hogy - életemben se, véletlenül se, álmomban se, amit akarsz - nem gondoltam volna, hogy ezt így meg tudom csinálni. Pont ezért nem is készültem erre, és igazából a tény, hogy képes voltam erre, nem tesz teljesen boldoggá, mert tudom, hogy mit kell…

Nem tudom, simán lehet, hogy értelme sincs kimenni ilyenkor. Lehet, azzal tenném a legjobbat magamnak, a futókarrieremnek, ha ilyenkor egyszerűen otthon maradnék, és pihennék, vagy csinálnám azt, amihez éppen bármi kedvem van. Mert a futáshoz, na ahhoz nincs, nagyon-nagyon nincs. Nem…