Pár szó a kognitív disszonanciáról
A kell vagy nem kell szélén ingadozva, a belémdiktált, állandó és kényszeres fogyasztási vággyal harcolva meglehetősen sokáig ellenálltam annak a késztetésnek, hogy egy még újabb órát vásároljak. Fél évig.
Az imádott Garmin Fenix 3-mam a lehető legrosszabb pillanatban hagyott cserben, mert ekkor már hallottam róla, hogy IGAZI, térképes navigációt tud a Garmin Fenix 5x. Azonnal tudtam, hogy Ez Az, Ami Kell, viszont piszok drága volt. Megvettem valamikor a nyár elején a sima Fenix 5-öt, magyar garanciával, de igazán soha nem tudtam vele kibékülni, tudván azt, hogy miből maradok ki. Rádaásul nemsokkal ezután megjelent a Fenix 5 Plus generáció is, aminek minden tagja már alapszinten birtokában volt aZ IGAZI térképeknek. Ezek még inkább nevetségesen lettek beárazva, annyira, hogy ugyan remegetett a kezem a fekete péntek már számomra is visszatetsző időszakában, de végül arra jutottam, hogy nem hagyom a Garminnak sem, és senki másnak sem, hogy végképp hülyét csináljanak belőlem. Mégiscsak háromszázezer forintos órákat áraztak le kétszáznegyven-kétszázhúszezer környékére.
Igyekeztem becsukni a szemem és a fülem: az internet a szirének szigete.
Természetesen csak ott dobolt bennem, hogy 5x, 5x, 5x. Nem kellett a Plus, nem kell az itthon, a bankszektor érdeklődésének teljes hiányában elérhetetlen érintés nélküli fizetés, nem kell a bluetoothos zene, nem kell a többi sosem használt attrakció sem, de ha belegondolok egyedül csak abba, hogy múltkor mi történt...
2 month ago, somewhere in East-Europe
A főhős (természetesen én) éppen egy paksi bevetésen volt. Rutin akciónak ígérkezett, gyorsan be, még gyorsabban ki, csak könnyű felszerelés, sima ügyre számított. Már visszafele haladt a senki földjén, egy végtelen hosszú szántóföld mellett, végig a traktornyomokban, a mély sarat kerülgetve. A legközelebbi barátságos civilizáció, a paksi lakótelep valahol balra-előre, hét, maximum nyolc km távolságra volt.
A legközelebbi, balra tartó elágazást a telefonos, műholdas térkép alapján két-három kilométerre lőtte be, gyerekjáték.
Először egy fake ösvény jött szembe. Csapda volt. Perceket vesztett, mire rájött, hogy az út nem vezet sehova és visszaverekedte magát a szántó melletti főcsapásra.
Továbbfutott, de megkavarodott az időérzéke, azt hitte, hogy soha nem jön az elágazás. Megnézte telefonon, hogy jól látta-e, amit látni vélt.
Majd azt, hitte, hogy már elhaladt mellette, a pánik kerülgette, hogy nem vette észre. Elbizonytalanodott. Újra elővette a telefont.
Majd azt hitte, hogy nem is létezik, a telefon harmadszorra is előkerült, egyéb térképeken is megnézte, hogy jelölve van-e az elágazás.
Ott volt a fejében az összes eltévedés, letérés, amit a hanyag, előzetes hírszerzésnek köszönhetett. Kint a terepen mindig másképp néz ki minden, mint bent a biztonságos melegben, a számítógép előtt.
A tervezőasztalon született, derékszögű, steril behatolási, menekülési útvonalak még a városokban is össze tudtak kuszálódni, akár két forduló után is.
De a legnagyobb baj nem is ez volt, hanem, hogy éles helyzetekben mindig értékes perceket vett el az, hogy előkotorta hátizsákjából, vagy funckionális ruházata egyik zsebéből a telefont, hogy újra bemérje a saját helyzetét a tervezett útvonalhoz képest.
Kell egy készülék, amire elég csak rápillantani, hogy tudja merre van, merre kell fordulni. Perceket, másodperceket lehetne ezeken spórolni, és éles bevetésen, ellenséges tűz alatt másodperceken akár az élete is múlhat, perceken a világ sorsa is eldőlhet.
A Garmin Fenix 5x
Ha a szerencsétlenségére elég Casio számológépesóra küllemű Garmin Epixet nem számítjuk (de igen), akkor a Garmin Fenix 5x az első olyan óra (tehát a második), amelynek a három centis képernyője mögé betuszkoltak egy egész kontinensnyi topográfiai térképet. Egy ilyen kis órába! Egy ekkora kontinenst!
És miután a második ilyen óra, amiben benne van egy egész kontinens (egy ilyen kis órában! Egy ekkora!), úgy érzem joggal várhattuk volna el, hogy a Garmin talál valami helyet még a szerkezetben egy kis sebességnek is, mivel egy nagy kontinens nagy erőt igényel. (Ezt egyre több politikus is felismeri végre.)
Ehhez képest, ha valami trükkösebb navigációs feladatot akarsz neki adni, akkor azon nyomban kiderül, hogy az óra processzora, vagy órajele, vagy mit tudom én mije (terepügynök vagyok, nem kocka) kevésnek bizonyul a feladathoz, és vért, valamint perceket izzad, mire kiköp valamilyen eredményt. (A Fenix 5x ebből a szempontból olyan, mint Brüsszel. Hosszú ideig határozatképtelen. Az utódjaiba, a Fenix 5 Plus széria tagjaiba már jóval több populizmus fért, percekkel hamarabb eredményekre jutnak a merretartást illetően.)
Mik ezek a navigációs feladatok?
Ha minden igaz, alapvetően négyféleképpen tudod használni az órán kapott, vagy a 16 giga tárhely maradékára felmásolt térképeket. Hagyjuk most a bevetéseket, nézzünk civil (fedősztoris) példákat:
1 Mutat és megy: futsz bele a nagyvilágba, ahogy jólesik (a szart is kiedzed magadból, mert túl sok halált láttál, és nem tudsz aludni, és amúgy is), semmi nincs kőbe vésve- és közben nézni akarod a térképen, hogy mégis merre jársz, merre lenne érdemes lekanyarodni, elmenni, stb. Ez kiválóan működik. Egyszerűen átlapozol a térkép adatmezőre, és pillanatnyi hezitálás után már látod is, hogy merre vagy.
2 Körpálya: elmész Prágába egy sörözős hétvégére (ott maradsz a bevetés után, Prágában rendkívül sok titkosügynökbevetés van), és kiállsz hetykén a szállás elé, hogy majd kell egy facebookos kirakatfutás, hogy te is milyen fitti voltál (fedősztori a fedőéletednek). Azt mondod az órádnak, hogy tervezzen neked egy 10 km-es futást (túlzásba mégse vigyük) a környék népszerű futóútvonalai alapján (ezt már nem mondod neki, ha jól tudom, ő eleve így csinálja, hogy mégse a D1-es autópálya leállósávján tervezze meg neked ezt a 10 kilit, ha már a legolcsóbb külvárosi diákszállást nézted ki a tömegben eltűnős alapon.) Na itt ilyen esetekben hosszú-hosszú perceket tud szenvedni a Fenix 5x, mire megtervez valamit. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem tetszik az elsőre felkínált track és egy másodikat, esetleg harmadik verziót akarsz.
3 Körülöttem / érdekes helyek: a prágai példánál maradva az óra el tud vezetni a legközelebbi ATMig, kocsmáig, játszótérig, és ivókútig (azt hiszem ez a jó sorrend) hétvége már ereszdelvagymégistartsdinkábbahajam szakaszában (fedősztori : lazításos berúgás. Természetesen igazából terepszemle, felmérés, az alkohol a hosszú évkig tartó kiképzésnek kösznhetően nincs hatással a szervezetedre.) Nos, az óra ilyenkor is meg tud szenvedni a kalkulációval, szinte látni, ahogy fejben számol.
4: Pályák: ez az a másik funkció, amire igazán szükséged van, és működik is. Nincs civil mellébeszélés, bevetéskor az előre elmentett útvonalat mutatja, végigvisz a pályán, legyen az városi, taktikai hadviselés vagy dzsungelbéli gerillaharc. Számítógépen könnyű megtervezni a tracket, egyszerű átvinni azt az órára - ezzel megspórolod azt, hogy az óra szenvedjen a saját tervezéssel. Maga a térképes navigáció már kiválóan működik a készüléken.
A beszerzés
Sokat hezitáltam, hogy mi legyen, még azután is, hogy elhatároztam, nekem kell a térkép. Nem volt könnyű eldönteni a beszámolók, fórumbejegyzések, de még a videók alapján sem, hogy még ha találok is egy olcsóbb, vagy legalábbis elfogadható árú Fenix 5x-et (A Cég nem támogat, a legújabb Plus generáció tehát szóba sem került, lásd fent), az vajon egy orbitálisan nagy bukta lesz, vagy öröm és elégedettség?
Szerencsére megtaláltam ezt a bemutatót, ami ugyan német nyelvű (és ennek előítéletszerűen és megfelelően alapos), viszont akkora showman a csávó, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom a megtekintést. Egyszerűen beszippant a videó!
Arra jutottam, hogy a sima Fenix 5-ösön használt funkciók, illet azok a térképes megoldások, amelyekre nekem szükségem van (előre, számítógépen megtervezett pályát befutni az órával), bőségesen elegendők lesznek. A black fridayes akciók után nem számítottam sok mindenre karácsonyig, de egy barátom tanácsára vissza-visszatértem az Idealo.de oldalra, és egyszer csak, egy pénteki napon megállt az egyébként erős és edzett szívem, mert ezt láttam.
Akkor még nem volt kiírva, hogy "zur Zeit leider nicht verfügbar" (jelenleg sajnos nincs készleten), azt csak két és fél nappal később írta ki, amikor már hétfőn megvettem az órát és tovább akartam adni az infót másoknak is. Történt ugyanis, hogy volt időm rendesen utána nézni a weboldalnak, ha már arcon készültem köpni magam azzal, hogy lemondok a magyar garanciáról. Meglehetős mellénnyel és decibellel nyilatkoztam ki nem is olyan régen, hogy az elmúlt évek szopása után Garmint csak magyar jótállással veszek. Mit mondhatnék. Van az a pénz. És fiatal is vagyok.
Ja, hogy pénz: amint beletettem a kosaramba Fenix 5x-et, hirtelen ezt láttam.
Az akció a jókedvemmel és az izgalmammal együtt egy csapásra eltűnt.
A Sportler.at Dél-Tirol (Olaszország, lásd Ausztria Trianonja, avagy a sant-germaini békeszerződés) legnagyobb munkaadója, nem egy random olasz cég, kamu német tüköroldallal. Mint látjuk azért némi olasz lazaság 100 év után már belefér.
Egy jóbarátom, aki az én konyhanémetemhez képest sokkal nagyobb szókincs és nyelvtan birtokában van, írt egy ékes emailt a cégnek, akik hétfőn reggel nagyon korrekten elnézést kértek: hétvégén egy hiba történt az oldalon, természetesen újra él az akció.
Többet sem kellett nekem mondani.
Bevetésen
Maga az óra olyan, mintha újra hazatérnék: mivel kiköpött mása a Fenix 3-nak, érzelmileg sokkal megendedőbben állok hozzá, mint a Fenix 5-höz, amely szintén egy tökéletes óra volt, egyszerűen rosszkor találkoztunk. Az X súlya majd 10 deka, ugyanakkor a keskenyebb szíjjal rendelkező, fejnehéz Fenix 5-nél sokkal jobb súlyelosztású, nem veszem észre a különbséget, sőt, kényelmesebb, jobban fekszik a csuklón.
A térkép: nos, futás, rázkódás, szemedre izzadás közben egy három centi átmérőjű képernyőt nézni kívülről nevetséges tevékenységnek tűnik, és sokszor valóban az. Este az, még az óra világításának ellenére is. Ha az útvonalat, a kérdéses kanyart, elágazódást letakarja az utcanév, akkor az. Ha lefele, vagy akár csak síkon izomból rongyolsz, és közben próbálsz értelmezni, az.
Előfordul, hogy a mutatott térképszegmensnél részletesebb, vagy pont, hogy egy összegzőbb felülnézet kell. Ez, a kis képernyő, illetve a tervezői, izzadt-kézre-gondolva-nincs-érintőképernyő (egyébként helyes) elgondolás miatt a gombok többszöri nyomogatását jelenti. Ez nem kényelmes, és az óra a processzorának sebessége vagy a memóriájának szűkössége miatt a zoom out, zoom in, jobbra, balra, fel, le kérésekre azért egy-két másodpercnyi késéssel reagál. Nem a világvége, de kétszer, neadisten háromszor kell ránézni a képernyőre.
Ráadásul az ilyen módositott (nagyítás, kicsinyítés, jobbra, balra, le, fel) térképes nézetnél kikerül az ember a képernyőszekvenciából, tehát ha újra a pulzust, köridőt, stb, akarja megnézni, akkor először vissza kell jutni egy külön gombbal a képernyők sorrendjéhez (szekvenciájához).
Amikor nagyon vakon van az ember (én), akkor általában jó darabig elég, ha egyszer belezoomol a képernyőbe, és ott marad a részletes térképnél. Ilyen helyzetekben éppen leszarja az ember (én), hogy milyen tempóval, köridővel - szentségtörés következik -, pulzussal halad.
Reggel, nappal, erdőben, azoknál a tipikusan elbaszott ösvényszétválásoknál, kereszteződéseknél baromira imádom. Perceket, ideget, energiát, megállásokat spórol vele az ember. Mutatom, mire gondolok, és mindenki meg fogja érteni, aki eredendően reménytelen a tájékozódásban.
A lila, vastag vonal az útvonal, amelyen haladnom kellene, a piros pedig az eddig megtett, vagy inkább a műhold által mért útvonalam. A tanácstalan, kék háromszög én vagyok.
Az erdőben gyakran a lila csík mellett haladok (a fák miatt félremér a műhold, pontatlan a jel), de az utasításokkal, logikával, valós helyzettel együtt általában könnyen és gyorsan, fennakadás nélkül értelmezhető, hogy merre kell mennem. Ha mindent leszarva, pusztán a fő- és magától értetődő ösvényt követem, és még csak néha sem nézek rá az órámra, akkor járok úgy az örömfutásomban, mint az első screenshoton, hogy egyszer csak rezeg az óra, hogy hoppá, letérés, én meg nézek, hogy mi a fasz.
Ilyenkor nem kell újra és újra elővenni az itinert (életemben egyszer volt ilyenem, a kis Szénás-körön, helló terepfutás), vagy telefont, hanem elég csak a csuklót magad elé tartani, megérteni a mutatott szituációt, és továbbmenni, vagy korrigálni. Nincs megállás, és ami még fontosabb: nincs sokszor egymás után megállás.
Nos. Valószínűleg századszorra mondom, hogy nem tudok semmit a terepfutásról, a komoly futásról (legye az bármi) is alig. Aznap, amikor a Budain a screenshotokat csináltam, volt valami happening, ahol itineres futók kihelyezett dugókáról-dugókára futottak, és közben, meg-megállva intenzíven értelmeztek és papírlapot forgattak, majd jobbra, egy pillanattal később pedig sokkal határozottabb tekintettel balra indultak el.
Lehet, ez a lényeg, hogy elektronika nélkül is ember maradj, hogy legyen egy alap tájékozottságod, képességed, hogy tudd, merre vagy, merre vannak a tájegységek, irányok, és vajon nem hazudik-e ott és akkor az a kurva moha. Hogy tudj turistajelzések alapján eljutni ábólbébe.
Annának van ilyen jogosítványa, kitalál a metrófeljárókon, van a fejében egy virtuális utcakép, érzi ha nem párhuzomosan haladunk, hanem háromszöget zár a térkép, tudja, hol kell elfordulni, emlékszik hol parkoltunk, és az erdőben is eltalál. Van is még gyerekkorából valami túravezető akármilye. (Mi az???)
Nekem ezek közül egy sincs meg, és évenként egyszer emlékszem arra, hogy a Pillangó sorban parkoltunk az Auchannál, de már ezeket a táblákat is lecserélték.
Menthetetlen vagyok, és hiába memorizálom akár csak a 11. kerület utcaneveit- és hálózatát, egy 5 kevés tempónál, és/vagy éppen fáradtan beszűkülve újra és újra elkvararok akár a szomszédságban is, pedig már vagy nyolc éve, hogy Kelenföldön lakom.
Kell a segítség. Hogy ez csak magamnak megmagyarázás? Lehet. Igyekeztem annyira keveset költeni erre, amennyire lehet, és ha kitart velem a Fenix 5x remélem hosszú évekig nem kell és nem is akarok majd váltani.
A sima Fenix 5-öt végül nem adtam el, az apósom szeretett bele. Mindenki boldog.
