Két szemmel markolom a sötétet, hallgatom, ahogy együtt hárman, hárman egyedül, ki-ki külön-külön gyűri a nappaltól sűrűvé vastagodott éjszakát. Mika a kezem alá, az arcomhoz bújik, majd, hogy neki újra rendben lesz a világ, elégedetten, zörögve álomba hipnotizálja magát a térdemnél.
Újra csak…