nemmaratonman

Garmin Fenix 5x

2019. január 22. - téglánakgyors

Pár szó a kognitív disszonanciáról

 

A kell vagy nem kell szélén ingadozva, a belémdiktált, állandó és kényszeres fogyasztási vággyal harcolva meglehetősen sokáig ellenálltam annak a késztetésnek, hogy egy még újabb órát vásároljak. Fél évig.

Az imádott Garmin Fenix 3-mam a lehető legrosszabb pillanatban hagyott cserben, mert ekkor már hallottam róla, hogy IGAZI, térképes navigációt tud a Garmin Fenix 5x. Azonnal tudtam, hogy Ez Az, Ami Kell,  viszont piszok drága volt. Megvettem valamikor a nyár elején a sima Fenix 5-öt, magyar garanciával, de igazán soha nem tudtam vele kibékülni, tudván azt, hogy miből maradok ki. Rádaásul nemsokkal ezután megjelent a Fenix 5 Plus generáció is, aminek minden tagja már alapszinten birtokában volt aZ IGAZI térképeknek. Ezek még inkább nevetségesen lettek beárazva, annyira, hogy ugyan remegetett a kezem a fekete péntek már számomra is visszatetsző időszakában, de végül arra jutottam, hogy nem hagyom a Garminnak sem, és senki másnak sem, hogy végképp hülyét csináljanak belőlem. Mégiscsak háromszázezer forintos órákat áraztak le kétszáznegyven-kétszázhúszezer környékére.

Igyekeztem becsukni a szemem és a fülem: az internet a szirének szigete. 

Természetesen csak ott dobolt bennem, hogy 5x, 5x, 5x. Nem kellett a Plus, nem kell az itthon, a bankszektor érdeklődésének teljes hiányában elérhetetlen érintés nélküli fizetés, nem kell a bluetoothos zene, nem kell a többi sosem használt attrakció sem, de ha belegondolok egyedül csak abba, hogy múltkor mi történt...

 

 2 month ago, somewhere in East-Europe

 

A főhős (természetesen én) éppen egy paksi bevetésen volt. Rutin akciónak ígérkezett, gyorsan be, még gyorsabban ki, csak könnyű felszerelés, sima ügyre számított. Már visszafele haladt a senki földjén, egy végtelen hosszú szántóföld mellett, végig a traktornyomokban, a mély sarat kerülgetve. A legközelebbi barátságos civilizáció, a paksi lakótelep valahol balra-előre, hét, maximum nyolc km távolságra volt.

A legközelebbi, balra tartó elágazást a telefonos, műholdas térkép alapján két-három kilométerre lőtte be, gyerekjáték.

Először egy fake ösvény jött szembe. Csapda volt. Perceket vesztett, mire rájött, hogy az út nem vezet sehova és visszaverekedte magát a szántó melletti főcsapásra.

Továbbfutott, de megkavarodott az időérzéke, azt hitte, hogy soha nem jön az elágazás. Megnézte telefonon, hogy jól látta-e, amit látni vélt.

Majd azt, hitte, hogy már elhaladt mellette, a pánik kerülgette, hogy nem vette észre. Elbizonytalanodott. Újra elővette a telefont.

Majd azt hitte, hogy nem is létezik, a telefon harmadszorra is előkerült, egyéb térképeken is megnézte, hogy jelölve van-e az elágazás.

Ott volt a fejében az összes eltévedés, letérés, amit a hanyag, előzetes hírszerzésnek köszönhetett. Kint a terepen mindig másképp néz ki minden, mint bent a biztonságos melegben, a számítógép előtt.

A tervezőasztalon született, derékszögű, steril behatolási, menekülési útvonalak még a városokban is össze tudtak kuszálódni, akár két forduló után is.

De a legnagyobb baj nem is ez volt, hanem, hogy éles helyzetekben mindig értékes perceket vett el az, hogy előkotorta hátizsákjából, vagy funckionális ruházata egyik zsebéből a telefont, hogy újra bemérje a saját helyzetét a tervezett útvonalhoz képest.

Kell egy készülék, amire elég csak rápillantani, hogy tudja merre van, merre kell fordulni. Perceket, másodperceket lehetne ezeken spórolni, és éles bevetésen, ellenséges tűz alatt másodperceken akár az élete is múlhat, perceken a világ sorsa is eldőlhet.

 

befordul.JPG

 

 

A Garmin Fenix 5x

 

Ha a szerencsétlenségére elég Casio számológépesóra küllemű Garmin Epixet nem számítjuk (de igen), akkor a Garmin Fenix 5x az első olyan óra (tehát a második), amelynek a három centis képernyője mögé betuszkoltak egy egész kontinensnyi topográfiai térképet. Egy ilyen kis órába! Egy ekkora kontinenst! 

És miután a második ilyen óra, amiben benne van egy egész kontinens (egy ilyen kis órában! Egy ekkora!), úgy érzem joggal várhattuk volna el, hogy a Garmin talál valami helyet még a szerkezetben egy kis sebességnek is, mivel egy nagy kontinens nagy erőt igényel. (Ezt egyre több politikus is felismeri végre.)

Ehhez képest, ha valami trükkösebb navigációs feladatot akarsz neki adni, akkor azon nyomban kiderül, hogy az óra processzora, vagy órajele, vagy mit tudom én mije (terepügynök vagyok, nem kocka) kevésnek bizonyul a feladathoz, és vért, valamint perceket izzad, mire kiköp valamilyen eredményt. (A Fenix 5x ebből a szempontból olyan, mint Brüsszel. Hosszú ideig határozatképtelen. Az utódjaiba, a Fenix 5 Plus széria tagjaiba már jóval több populizmus fért, percekkel hamarabb eredményekre jutnak a merretartást illetően.)

Mik ezek a navigációs feladatok?

Ha minden igaz, alapvetően négyféleképpen tudod használni az órán kapott, vagy a 16 giga tárhely maradékára felmásolt térképeket. Hagyjuk most a bevetéseket, nézzünk civil (fedősztoris) példákat:

1 Mutat és megy: futsz bele a nagyvilágba, ahogy jólesik (a szart is kiedzed magadból, mert túl sok halált láttál, és nem tudsz aludni, és amúgy is), semmi nincs kőbe vésve- és közben nézni akarod a térképen, hogy mégis merre jársz, merre lenne érdemes lekanyarodni, elmenni, stb. Ez kiválóan működik. Egyszerűen átlapozol a térkép adatmezőre, és pillanatnyi hezitálás után már látod is, hogy merre vagy.

2 Körpálya: elmész Prágába egy sörözős hétvégére (ott maradsz a bevetés után, Prágában rendkívül sok titkosügynökbevetés van), és kiállsz hetykén a szállás elé, hogy majd kell egy facebookos kirakatfutás, hogy te is milyen fitti voltál (fedősztori a fedőéletednek). Azt mondod az órádnak, hogy tervezzen neked egy 10 km-es futást (túlzásba mégse vigyük) a környék népszerű futóútvonalai alapján (ezt már nem mondod neki, ha jól tudom, ő eleve így csinálja, hogy mégse a D1-es autópálya leállósávján tervezze meg neked ezt a 10 kilit, ha már a legolcsóbb külvárosi diákszállást nézted ki a tömegben eltűnős alapon.) Na itt ilyen esetekben hosszú-hosszú perceket tud szenvedni a Fenix 5x, mire megtervez valamit. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem tetszik az elsőre felkínált track és egy másodikat, esetleg harmadik verziót akarsz.

3 Körülöttem / érdekes helyek: a prágai példánál maradva az óra el tud vezetni a legközelebbi ATMig, kocsmáig, játszótérig, és ivókútig (azt hiszem ez a jó sorrend) hétvége már ereszdelvagymégistartsdinkábbahajam szakaszában (fedősztori : lazításos berúgás. Természetesen igazából terepszemle, felmérés, az alkohol a hosszú évkig tartó kiképzésnek kösznhetően nincs hatással a szervezetedre.) Nos, az óra ilyenkor is meg tud szenvedni a kalkulációval, szinte látni, ahogy fejben számol.

4: Pályák: ez az a másik funkció, amire igazán szükséged van, és működik is. Nincs civil mellébeszélés, bevetéskor az előre elmentett útvonalat mutatja, végigvisz a pályán, legyen az városi, taktikai hadviselés vagy dzsungelbéli gerillaharc. Számítógépen könnyű megtervezni a tracket, egyszerű átvinni azt az órára - ezzel megspórolod azt, hogy az óra szenvedjen a saját tervezéssel. Maga a térképes navigáció már kiválóan működik a készüléken.

 

 

A beszerzés

 

Sokat hezitáltam, hogy mi legyen, még azután is, hogy elhatároztam, nekem kell a térkép. Nem volt könnyű eldönteni a beszámolók, fórumbejegyzések, de még a videók alapján sem, hogy még ha találok is egy olcsóbb, vagy legalábbis elfogadható árú Fenix 5x-et (A Cég nem támogat, a legújabb Plus generáció tehát szóba sem került, lásd fent), az vajon egy orbitálisan nagy bukta lesz, vagy öröm és elégedettség?

Szerencsére megtaláltam ezt a bemutatót, ami ugyan német nyelvű (és ennek előítéletszerűen és megfelelően alapos), viszont akkora showman a csávó, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom a megtekintést. Egyszerűen beszippant a videó!

Arra jutottam, hogy a sima Fenix 5-ösön használt funkciók, illet azok a térképes megoldások, amelyekre nekem szükségem van (előre, számítógépen megtervezett pályát befutni az órával), bőségesen elegendők lesznek. A black fridayes akciók után nem számítottam sok mindenre karácsonyig, de egy barátom tanácsára vissza-visszatértem az Idealo.de oldalra, és egyszer csak, egy pénteki napon megállt az egyébként erős és edzett szívem, mert ezt láttam.

 

unnamed_2.jpg

Akkor még nem volt kiírva, hogy "zur Zeit leider nicht verfügbar" (jelenleg sajnos nincs készleten), azt csak két és fél nappal később írta ki, amikor már hétfőn megvettem az órát és tovább akartam adni az infót másoknak is. Történt ugyanis, hogy volt időm rendesen utána nézni a weboldalnak, ha már arcon készültem köpni magam azzal, hogy lemondok a magyar garanciáról. Meglehetős mellénnyel és decibellel nyilatkoztam ki nem is olyan régen, hogy az elmúlt évek szopása után Garmint csak magyar jótállással veszek. Mit mondhatnék. Van az a pénz. És fiatal is vagyok.

Ja, hogy pénz: amint beletettem a kosaramba Fenix 5x-et, hirtelen ezt láttam. 

 

unnamed.jpg

 

Az akció a jókedvemmel és az izgalmammal együtt egy csapásra eltűnt.

A Sportler.at Dél-Tirol (Olaszország, lásd Ausztria Trianonja, avagy a sant-germaini békeszerződés) legnagyobb munkaadója, nem egy random olasz cég, kamu német tüköroldallal. Mint látjuk azért némi olasz lazaság 100 év után már belefér.

Egy jóbarátom, aki az én konyhanémetemhez képest sokkal nagyobb szókincs és nyelvtan birtokában van, írt egy ékes emailt a cégnek, akik hétfőn reggel nagyon korrekten elnézést kértek: hétvégén egy hiba történt az oldalon,  természetesen újra él az akció.

Többet sem kellett nekem mondani.

 

Bevetésen

 

Maga az óra olyan, mintha újra hazatérnék: mivel kiköpött mása a Fenix 3-nak, érzelmileg sokkal megendedőbben állok hozzá, mint a Fenix 5-höz, amely szintén egy tökéletes óra volt, egyszerűen rosszkor találkoztunk. Az X súlya majd 10 deka, ugyanakkor a keskenyebb szíjjal rendelkező, fejnehéz Fenix 5-nél sokkal jobb súlyelosztású, nem veszem észre a különbséget, sőt, kényelmesebb, jobban fekszik a csuklón.

A térkép: nos, futás, rázkódás, szemedre izzadás közben egy három centi átmérőjű képernyőt nézni kívülről nevetséges tevékenységnek tűnik, és sokszor valóban az. Este az, még az óra világításának ellenére is.  Ha az útvonalat, a kérdéses kanyart, elágazódást letakarja az utcanév, akkor az. Ha lefele, vagy akár csak síkon izomból rongyolsz, és közben próbálsz értelmezni, az.

Előfordul, hogy a mutatott térképszegmensnél részletesebb, vagy pont, hogy egy összegzőbb felülnézet kell. Ez, a kis képernyő, illetve a tervezői, izzadt-kézre-gondolva-nincs-érintőképernyő (egyébként helyes) elgondolás miatt  a gombok többszöri nyomogatását jelenti. Ez nem kényelmes, és az óra a processzorának sebessége vagy a memóriájának szűkössége miatt a zoom out, zoom in, jobbra, balra, fel, le kérésekre azért egy-két másodpercnyi késéssel reagál. Nem a világvége, de kétszer, neadisten háromszor kell ránézni a képernyőre. 

Ráadásul az ilyen módositott (nagyítás, kicsinyítés, jobbra, balra, le, fel) térképes nézetnél kikerül az ember a képernyőszekvenciából, tehát ha újra a pulzust, köridőt, stb, akarja megnézni, akkor először vissza kell jutni egy külön gombbal a képernyők sorrendjéhez (szekvenciájához).

Amikor nagyon vakon van az ember (én), akkor általában jó darabig elég, ha egyszer belezoomol a képernyőbe, és ott marad a részletes térképnél. Ilyen helyzetekben éppen leszarja az ember (én), hogy milyen tempóval, köridővel - szentségtörés következik -, pulzussal halad.

Reggel, nappal, erdőben, azoknál a tipikusan elbaszott ösvényszétválásoknál, kereszteződéseknél baromira imádom. Perceket, ideget, energiát, megállásokat spórol vele az ember. Mutatom, mire gondolok, és mindenki meg fogja érteni, aki eredendően reménytelen a tájékozódásban.

 

91da2331.BMP

91db1548.BMP

91da1008.BMP

 

A lila, vastag vonal az útvonal, amelyen haladnom kellene, a piros pedig az eddig megtett, vagy inkább a műhold által mért útvonalam. A tanácstalan, kék háromszög én vagyok.

Az erdőben gyakran a lila csík mellett haladok (a fák miatt félremér a műhold, pontatlan a jel), de az utasításokkal, logikával, valós helyzettel együtt általában könnyen és gyorsan, fennakadás nélkül értelmezhető, hogy merre kell mennem. Ha mindent leszarva, pusztán a fő- és magától értetődő ösvényt követem, és még csak néha  sem nézek rá az órámra, akkor járok úgy az örömfutásomban, mint az első screenshoton, hogy egyszer csak rezeg az óra, hogy hoppá, letérés, én meg nézek, hogy mi a fasz.

Ilyenkor nem kell újra és újra elővenni az itinert (életemben egyszer volt ilyenem, a kis Szénás-körön, helló terepfutás), vagy telefont, hanem elég csak a csuklót magad elé tartani, megérteni a mutatott szituációt, és továbbmenni, vagy korrigálni. Nincs megállás, és ami még fontosabb: nincs sokszor egymás után megállás.

Nos. Valószínűleg századszorra mondom, hogy nem tudok semmit a terepfutásról, a komoly futásról (legye az bármi) is alig. Aznap, amikor a Budain a screenshotokat csináltam, volt valami happening, ahol itineres futók kihelyezett dugókáról-dugókára futottak, és közben, meg-megállva intenzíven értelmeztek és papírlapot forgattak, majd jobbra, egy pillanattal később pedig sokkal határozottabb tekintettel balra indultak el.

Lehet, ez a lényeg, hogy elektronika nélkül is ember maradj, hogy legyen egy alap tájékozottságod, képességed, hogy tudd, merre vagy, merre vannak a tájegységek, irányok, és vajon nem hazudik-e ott és akkor az a kurva moha. Hogy tudj turistajelzések alapján eljutni ábólbébe. 

Annának van ilyen jogosítványa, kitalál a metrófeljárókon, van a fejében egy virtuális utcakép, érzi ha nem párhuzomosan haladunk, hanem háromszöget zár a térkép, tudja, hol kell elfordulni, emlékszik hol parkoltunk, és az erdőben is eltalál. Van is még gyerekkorából valami túravezető akármilye. (Mi az???) 

Nekem ezek közül egy sincs meg, és évenként egyszer emlékszem arra, hogy a Pillangó sorban parkoltunk az Auchannál, de már ezeket a táblákat is lecserélték.

Menthetetlen vagyok, és hiába memorizálom akár csak a 11. kerület utcaneveit- és hálózatát, egy 5 kevés tempónál, és/vagy éppen fáradtan beszűkülve újra és újra elkvararok akár a szomszédságban is, pedig már vagy nyolc éve, hogy Kelenföldön lakom.

Kell a segítség. Hogy ez csak magamnak megmagyarázás? Lehet. Igyekeztem annyira keveset költeni erre, amennyire lehet, és ha kitart velem a Fenix 5x remélem hosszú évekig nem kell és nem is akarok majd váltani.

A sima Fenix 5-öt végül nem adtam el, az apósom szeretett bele. Mindenki boldog.

Kínai lesz a Suunto

Háhh, végre nekem is van egy clickbait címem. Vagy nem. Kérem, itt bármi lehet még, annyi biztos, hogy valakik már a spájzban van. Leginkább valóban a kínaiak. (Nálunk már szó szerint, karácsony óta Roborock S50-nel szórakoztatjuk a macskát. A lakásunk alaprajza egy kínai szerveren csücsül, pánikra semmi ok.) 

Éppen másodszorra írok meg egy epikus, garminos posztot, ami soha nem fog elkészülni, mert így is szar és úgy is szar, ez a poszt pedig valahol arra a posztra rímelne, miszerint azért minden szereplőnek jót tenne, ha kiegyensúlyozottabbak lennének a piaci erőviszonyok.

suunto-ambit-2-gps-watch1.jpgA Suunto a korai Ambit-érában kifejezetten izgalmas dolgokat tett le az asztalra, mindenki (én) őket vágyta, aztán jött a Garmin és százbillió dollárt borított az asztalra, amibe egyszerűen belefojtotta finneket és a vége az lett. hogy mindenki (én) Fenix 3-ban futott. (Azt, hogy a Suunto mennyire faszagyerek búvárkodásban, ne keverjük ide, mert keszonbetegségekkel nem foglalkozom.)

Ütőeremet azonban azóta is a híreken tartom, mert a Jedi még itt is visszatért VHS-en a nyolcvanas években, akkor megtanultam a leckét, hogy semmilyen hegemónia nem tart örökké. Éppen Rainmaker másodszorra is nehezen érthető cikkét olvastam valami Suunto API-ról, amikor megdobbant a nagy, és jól edzett szívem a következő bekezdést olvasva: 

As I noted back at the time of the Suunto 9 launch, Suunto has no intention of trying to compete with Garmin on features. And Polar has said the same. Both companies know they simply don’t have the development staff to do so (though, perhaps after Suunto’s new influx of acquisition cash, they might).

Milyen acquisition, milyen cash?!

fgl_arcteryx-s18-mobile-728x500.jpgUtána jártam, a következő történt: 

A finn Suunto a szintén finn Amer Sport kötelékébe tartozik, akik egyébként megtért dohánygyárosok. Néha a megtérés is megtérül, annyira, hogy az elmúlt évtizedek alatt fel- és kivásároltak egy egész regiment sportgyártót. Náluk van a Salomon, a Wilson, az Atomic, meg a kedvencem, a mindent mindenki másnál háromszor drágábban gyártó Asterix (ide másolom, de akkor is Asterix marad: Arc'teryx). Asterix fontos szereplője ennek a történetnek, annak ellenére, hogy nálunk gyakorlatilag ismeretlen - a hírek szerint Kínában meglehetősen jól teljesítenek. Ezek szerint volt mire rákívánni a kínai Anta Sportnál.

amer-sports-structure_160718_1144.jpg

anta-sports.jpgA nagy halat azonban tavaly év végén megette egy ugyanakkora, de sokkal gazdagabb hal. A világ összes pénzén is ülő kínaiak felvásárolták az egész finn hóbelebancot, úgy, ahogy van. Ez egy létező tőzsdei kifejezés az 58%-os részesedésre. Az Amer Sport és az Anta Sport együtt már a harmadik legnagyobb szörnyeteg lesz a piacon a Nike és az Adidas után.

Mindenesetre 5,2 milliárd dollár sok mindenre elég lehet. Én két utat látok itt, kérem. A Suuntot a következő években vagy szétkódolja egy sereg kínai programozó és fejlesztőmérnök, vagy a következő shiny, anti-Garmin óra már, mitadisten, Xiaomi vagy Aonijie márkájú lesz. 

2000

Pár éve, amikor kitalálták, hogy a Facebookot futásra is lehet használni, csatlakoztam a Fuss kétezernemtudomhányban kétezernemtudomhány kilométert csoportba. Pár hónap alatt két következtetést vontam le: mérhetetlenül fáraszt a közösségi lét, és még jobban ez a rengeteg kilométer. Közel sem kellett hozzá fél év, hogy mindkettőt feladjam. A pszeudoszociális létet és a kilométereket is. Introvertáltan szeretem kanapéról tervezgetni a rengeteg futásokat.

Mert a 2000 km rengeteg, főleg néminemű idő, és még főlegebb kellő eltökéltség hiányában. Lazán tudtam volna több száz kilométerrel többet is futni - mondjuk akár kettőszáz kilométerrel is -, ha az elmúlt év lyukas napjait nézzük. Csak ahhoz ember is kell.

A lényeg, hogy kurva nagy főhajtás mindazok előtt, akiket akkoriban elszántan láttam menetelni a 201x-es kilométerek felé. Ahogy most megnyitom a 2018-as, nyilvános csoportot, két pörgetés alatt is sok sikersztorit látok kiposztolva. Sokan jóval többet beletettek a lábukba, mint 2018 - mert hát miért is kellene pont 2018-at? 

A végén nekem még ebbe a kétezerbe is pakolni kellett, mert hát várható volt, hogy amit ellazáztam év közben, az vissza borul rám év végén. Illetve, hogy pont nem számoltam ezzel, hanem szokásom szerint elintéztem annyival, hogy majd megcsinálom, van még időm. 

A van még időmből az lett, hogy betegség és mindenféle év végi őrület után pont a decemberi, Németországban töltött nagy zabálásokra, a karácsonyi főzésekre, családozásokra maradt több mint 100 km - ami aztán az utazásokkal be is sűrűsödött kilenc napnyi mindennapfutásra.

Ilyet még soha nem mertem, talán még három-négy napot sem voltam ridegtartáson, nemhogy kilencet folyamatosan. És az egész ki nem szarja le, hogy hány kilométered van témakörben ez volt a leginkább, ha nem az egyetlen fontos és meglepő fordulat. Nem voltak ugyan minőségi kilométerek, a legkevésbé sem, de akárhogy is: nem haltam bele, sőt, igazából fel se vettem. Nyolc nap mindennapfutás után full hibamentesen mentem ki tegnap, hogy egyben letudjam az utolsó 19-et. 

És nem sokkal A Kelenföld Legrémisztőbb Aluljárója után egyszer csak meglett a kétezredik.

 

capture.JPG

 

Soha nem gondoltam volna, hogy egy tény önmagában megkérdőjelezhető, de a fake news és az alternatív valóság korában igazából meg sem lepődtem, hogy a Strava 1990-et számol. Egész évben a Smashrunnal haladtam, mert ha belegondolunk, a Garmin és a Strava a kurva sok feature-ével és diszkógömbcsillogásával egy dolgot nem tud csak: normális, olvasható statisztikát nyújtani. Nos, a Smashrun legalább tud, erről szól az egész site:

 

smashrun.JPG

 

Ehhez képest a Garmin ennyit nyújt:

 

1.JPG

 

Ha rámész az oszlopokra, akkor kidobja az adott hónap távolságát, számold össze magad, paraszt. Nos, én kétszer álltam neki, egyszer 1800, egyszer 2100 környékére sikerült becsülni az össz távot. Végül Anna segített, neki meglett a 2000 - a svábok meg a matek ugye. Mindig a matekon múlik. (Ja, senki nem kommentálhatja, hogy CSV-be le lehet tölteni ezt az összesítést, mégiscsak 2019 lesz egy nap múlva, nem 1998-at írunk.)

A Straván végül megtaláltam a stat szegmenst, sőt mi több, megtaláltam a refresh gombot is, amire megint csak annyit tudok mondani, hogy miafasz. 2019! 2019!!! Hetente vagy négyszer töltök fel ide valamit, de még külön meg kell találnom eldugva, a lap alján egy refresh gombot? Felháborító. Az összes first world white people nevében mondom.

 

strava.JPG

 

Na de térjünk vissza egy utolsó bekezdés erejéig a kinti legelésre, ugyanis a mezőgazdaság fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Minden, ami igazán fontos kint keletkezik: kecskesajt, bor, futás. Esetleg még a repce.  A folyamatos kinti léttel és bivakolással nagyjából az utolsó mumusnak is kitekertem a nyakát, és ki merem jelenteni, hogy nincs az a bármi, amire ez a negyven éves test ne lenne képes. Esetleg csak az El Capitan megmászását és a buszon menetiránynak háttal ülést hoznám be kivételnek, kicsit szédülős vagyok ugyanis. A lényeg, hogy nincs előttem lehetetlen. Csak ki kellene végre vetni magamat a vajtartóból - ilyesmit azonban a mai napon különösen nem ígérek. Majd jövő júniusban elválik, hogy mi lett a 82% zsírtartalommal.

 Addig azért meg még jövök.

A kilométerek néma kérdése

Maratonfutók, nemmaratonfutók, ultrafutók, nemultrafutók, pályafutók, nempályafutók, gyorsulók, sikeresek, arcbatolós futók, elitistafutók, UTMBfutók, Spartathlonfutók, legszebbhelyekentrailfutók, szépenfutók egymástagyonszponzoráló futók és minden hajnalban sikeresen felkelő futók között az én zajom egészen elvékonyul az utolsó napokra. Arra sem marad időm, hogy azon gondolkozzak, vajon én magam vagyok-e az a frusztált futó, aki leginkább nem szeretnék lenni. Óriási a zaj az egymásnak felszínt, okosságot, sikereket, őszinteséget mutató futók között, és én magam is felszínt, okosságot, sikereket és őszinteséget kiabálok, és ilyenkor mintha még hangosabb lenne minden, pont amikor egészen elfogyok teljesen, és a zajt is inkább már leteszem a kezemből.

Egyetlen egy nyomorult kis célom maradt, egyetlen kérdés, és senki mást nem érintően egyedül csak engem kérdez.  Egyes-egyedül rajtam múlik, nem tud senki segíteni, nem lehet csalni, kimagyarázni, mert elfogyott minden tér és idő és hiába kiabálok, hiába vagyok a zaj része, hiába heroizálom magam, a legeslegvégén önmaga meztelenségében állnak a számaim. Megcsinálom? Nem háromezer, nem négyezer. Kettő. Megcsinálom-e ezt a nyomorult kétezer kilométert egyáltalán?

Most nincs karácsonykor hősvagyokfutás, nincs egyedül vagyok faszagyerek a városban futás, egyedül az a kérdés, hogy MOST,  amikor elfogyott minden levegő, amikor már abszolút centire húztam, és nincs hova tovább halogatni, csúsztatni, akkor kimegyek-e minden rohadék nem a legjobb napon, minden szar és hideg napon 10 kmt futni?

Ha már zaj: soha nem hittem volna, hogy Gusztos Peti magánfutóként is olyat csinál, ami számomra üzenetértékű, de úgy néz ki vannak további tartalékok és mélységek ebben az emberben: fogyott 12 kilót, és nekiállt mindennap futni. Nem, nem nézünk mögé, mindenkinek ezer démonja, kínja van, egyszerűen abban maradunk, hogy ez nekem érthető, megfogható üzenet. Akár én is lehetnék.

Én is hányszor veszítettem el ezt a viaskodást, hogy kimenjek-e egyáltalán. A holnapok, a jövő hetek, a következő hónapok elvittek egészen decemberig, az utolsó napokig, és nekinyomtak a falnak. Az ilyen ember, mint én valahol várja ezt, ekkor teljesít, ha teljesít. Lapzárta, leadási határidő, deadline. Halogatok. Csúsztatok, hitegetem magam. Aztán néha becsúszok a szükséges minimummal.

Tizenévek óta próbálok mindenféle kihívással átugorni magamon.

A héjában hordozott minden pillanat, izzadságmolekula, a benne rejlő hazudni nem tudó matek, az ajtót, kiutat, panorámát csak megmutató passzivitása, a kilométerek néma kérdése teszi tökéletessé. Az út mint egy hangtalan szőnyeg legurul elém és egyedül rajtam múlik, hogy a végig vagy meddig megyek rajta. Lesznek-e kilométerek, a kilométerekből lesz-e futás. Nincs, nem lehet benne egy centiméter hazugság sem. Azt mutatja, ami vagyok.