nemmaratonman

Os Peroneum II.

2019. július 30. - téglánakgyors

Betegségről, sebesülésekről írni egy futós blogon a legnagyobb önszopatások közé tartozik, ezt tényként le merem írni.

Amúgy sincs jó kedve az adminnak, ő maga már gennyesre unja a témát, ezzel kel, ezzel fekszik, és amikor még nem is erre gondol, akkor is erre gondol agyának valamelyik hátsó, mókuskerekes zugában. Nyaralni sem tud önfeledten, ha véletlenül úszni megy, is arra gondol, hogy MIÉRT úszni megy - végtelenségig lehetne ragozni.

A motiváció már réges-régen széjjelcsúszott, és milliószor inkább félretekint, nem néz oda, nem kattint, nem megy fel, csak ne kelljen se írni, se látni a futásról semmit.

Itt egyedül csak a messiástudat segít, hogy futók milliói tanulnak majd az esetéből, és áldják majd nevét Szentkrémet kenegetve kérges, megviselt, degenaratív talpaikra.

Úgyhogy én erőt magamon, ti meg szentkrémet a patikában.

Tehát.

Kurvára el volt törve ez a kikúrt csontom. A vicc az, hogy nem most, mert annyi nagy nehezen kiderült, hogy a fragmentálódott vackaimnak már kerek szélei vannak, ami annak a jele, hogy már jó ideje két darabban van ez a járulékos csont. Nem most történt, nem májusban.

 

67248072_539947153209424_695171874543370240_n.jpg



Az, hogy ez most okoz panaszt, az egy másik történet. Eddig bírta, eddig kompenzált, eddig nem erőltettem meg ennyire, akármilyen történet lehet ez, nem tudjuk.

Mivel a panaszom múlik, a doki - mit ad isten - azt választotta, hogy nem csinál semmit. Hátha elmúlik teljesen. Nem ad be oda szteroid gyulladáscsökkentő injekciót, nem vág fel, és nem szedi ki. Nem csinál semmit. Érvélését részben elfogadom, mert a szteroid szuri fertőzést okozhat, a vágás meg vágás. Ez rendben van. A mit nemre választ kaptam, a mit a kérdés. És szokás szerint itt bukik el a történet, az orvos, a magánszektor úgy ámblokk, itt maradok magamra. 
Meddig tart a múlás? Nem tudjuk.
Elmúlik teljesen egyáltalán? Nem tudjuk.
Ha el is múlik, okozhat újra bajt? Nem tudjuk.

Mit csináljak? Mihez kezdjek? Nem tudjuk.

A dokiról sokkal többet tudok elmondani, Svédországból jött vissza az édesapja miatt, el sem meri mondani a kollágainak itthon, hogy ő ott már osztályvezető volt, és abban a  kis negyvenezres, délsvéd városban, ha kilépsz a klinika kapuján, már egyből mintha a középkorban lennél, mert ugye náluk évszázadok óta nem volt háború, nem sérültek a városok. Ez persze ugyanakkor azt is jelenti, hogy naivak a világra, ezért megengedőek és beengedőek a közel-keleti, arabajkú népekkel.

A doki kétszeres-háromszoros fizetést szeretne, mert a CT-eredményem értékelése nem lett kész időben - pedig még a kontroll időpontját is eltoltam egy héttel, mert már addig is késésben voltak - tehát neki kellett végiggörgetni a millió képszeletből készült eredményt. Nem kap asszisztenst sem, az ő munkáját is neki kell csinálni, meg aztán még valakiét, akit már közben mégiscsak elfelejtettem.

És ez a kiégett, önsajnálatban fetrengő, magánszolgáltatóbuborékban dolgozó ortopéd orvos volt az, akiből a legtöbbet ki tudtam sajtolni.

Őt mindenesetre megerősítette az intézettől utólag kierősködött eredmény: "Az os cuboideum mellett kb 9 és 4 mm nagyságú, lekerekített szélű, mész denzitású, scleroticus szélű képletek láthatók, melyek korábban defractalódott csontfragmentumok nem felelhetnek meg. A calcaneusban kb 14 mm nagyságú felritkulás látható, elsősorban degeneratív folyamatra utal. A bal lábfejet alkotó csontok degeneratív eltérések ábrázolódnak.

Vélemény: Az os cuboideum mellett régi csontfragmentumok Degeneratív eltérések a bal lábfej csontjain"

Ahogy írtam, jelen pillanatban csak kérdéseim vannak, nem tudom, merre induljak, mi segítene, mit merjek, meddig merjek, nem tudom, hogy várjak, ne várjak, nem tudok semmit.

Megpróbáltam Béres Györgyhöz bejutni a tatai Kastélyparkba, ott és ő szerelte meg apósom térdét is. Egyelőre hat telefonszám tizenkét hivásából egyszer értem el valakit, aki azt mondta, hogy írjak emailt, majd megnézi. Ennek is egy hete immár. Persze még próbálkozom majd.

Közben, már magától az eltelt időtől, amely köztudott, hogy sebeket és töréseket és húzódásokat is gyógyít, egy olyan tünetmentes állapotba került a talpam, hogy tegnap rápróbáltam egy laza ötösre. Nem tökéletes, de nem is túlzottan drámai. Nézegetem még óvatosan, de az biztos, hogy ezzel valamit, valamennyit még valakinek foglalkozni kellene.

Valami három hónap lyuk után elmentem 5 kmt futni

Szembejövőnek mindent tudóan inteni. Pélót 5:40-nél megigazítani, kezet megszagolni. Lámpánál égbekiáltó kelletlenséggel megállni, titkon örülni, seggen át levegőt venni. A végén bitang vagyokos fotószelfit készíteni, tus alatt orrot fújni, ruhát a mosdókagylóban hagyni másnap reggelig.

A világ összes elégedettségével és a legnagyobb fröccsével a lábat asztalra felbaszni.

 

 

Thabang és Eliud, Salomon és Ineos

Thabang

Ugyan már az is közhely, hogy olyasvalakitől kapunk inspirációt, akinek valami oknál fogva SOKKAL több áldozatot kell hozni a futásért; ugyan a kisfilm is ontja magából a felszínes mélységeket; és miközben félve mégis belefeledkezem és inspirálódom és meghatódom, még ezzel a fájón csodálatos irással (köszi Bede Márton) is össze kell vetnem a videót - mégis  - csak örülni tudok, hogy elkészült.

 

 

Persze eszembe jut Oli, aki már több interjúban feltette a a költői kérdést, hogy miért nincsenek fekete sportolók az ultrában, és mi lenne, ha lennének...?

 

1:59

A téma, ahogy látom, már körbefutott itthoni körökben, de én először a héten borzongtam bele a gondolatba, hogy ez Budapesttől két és fél órányira zajlik majd. Ha késve indulok el, mire odaérek, Eliud esetleg már le is nyújtott, és át is öltözött.

A nike breaking2 nevet nem kellett magyarázni, de az Ineosnak utána kellett néznem, nekem semmit nem mondott ez a pár betű.

Pár googlepillanattal később már eszembe jutottak a pár soros hírek a környezetvédők tiltakozásáról a bringás Sky csapat kényszerű szponzorváltásáról.

Szóval az Ineos egy olyan nem népszerű cég, amely nem csak olajat, de a Egyesült Királyság leggazdagabb emberét is kitermelte. Mindezt - ha jól értem -, palagáz technológiával. ("A fracking, azaz a repesztéses palagáz-kitermelés lényege ugyanis, hogy nagy mennyiségben és nagy nyomással kemikáliákkal teli vízoldatot lövellnek a talajba, ahol szétporlasztják a palakőzeteket, hogy hozzáférjenek a mély üregekben lévő földgázhoz, illetve palagázhoz, általában 4000-5000 méter mélyen.")

No, ez az Ineos, és Eliud ezzel a névvel fog nekifutni a második két óra alatti maratonkísérletének.

Nem tudom, mit gondoljak. Nem akarom elhinni, hogy a menedzsere nem talált jobb szponzort? A 34 éves zseninek talán már nem sok lehetősége van a próbálkozásra, ennyire kétségbeesett lenne? Ha megjelennek a tiltakozók (nem követem a bringázást, nem tudom, okoztak-e feszültséget tüntetők a Sky csapatnál), zavarni fogja-e a koncentrálásban? Vagy nem engedik majd oda őket? Hogy marad meg az emlékezetünkben ez az esemény?

Itt Szilvi és a #molcsapat hashtag ötlik az eszembe, arra jutok, hogy erre sem volt senkinek egy rossz szava sem, bár valószínűleg nem fair összehasonlítani sem a két csodafutót, sem a két céget egymással.

 

 

 

Os Peroneum

Két hónap, egy-egy tubus Flexagil és Voltraren Forte, egy doboz Cataflam, és több órányi haszontalan tornázás után megadtam magam a kétségeimnek. Az nem létezik, hogy nincs egy röntgenem, hogy nem tudom a konkrét nevét a bajomnak, és, hogy egy nem állami rendelőben csücsülő ortopéd szakorvossal és három gyógytornászos alkalommal a hátam mögött még mindig a sötétben sántikálok.

Visszamentem rendszerbe, ahol a céges biztosításomnak hála ingyen kapom az egyébként igen drága, de sok esetben teljesen haszontalan konzultációt, és csak annyit kértem, hogy NE oda, és ne ahhoz az orvoshoz kapjak időpontot, ahova múltkor.

A bajom a második dokinál már végre nevesítve lett - csak két hónap kellett hozzá. Ő nem értette, hogy engedett el diagnózis nélkül az első orvos, és, hogy miért jó az, hogy vakon nyomkodják, kezelik, tornásztatják az én lábamat, anélkül, hogy pontosan tudnánk, mi a baja?

A bajom a láb külső szélén futó peroneus inakkal, izmokkal van. A link túloldalán trónoló kép boka alatti része az én fájdalmam birodalma.

Lett röntgenem is, ennek az eredményét ma reggel beszéltem meg az orvossal. Nem távoztam megnyugodva.

Járulékos csontok. Én még soha nem hallottam ezt a kifejezést, és marhára nem örülök, hogy egy újabb speciális csoportba kerülhettem bele. Van már nekem elég halmazom, ami kényelmetlenebb, mint ahogy jólesne. 

Akárhogy is, a lábnak lehetnek járulékos csontjai, a doki jó kedvre is derült, hogy végre nem egy ezredik, unalmas ínhüvelygyulladással kell szembenéznie. (De hogy gondoljak arra, nézzem az ő szempontjából, hogy ez mennyire unalmas.) Elő is szedett egy papírt, pár ábrával. 

 

jerulekos_csontok.jpg

 

A röntgen az én személyes Os peroneumomnak a létezésére hívta fel a figyelmet. A doki szerint ennél a plusz kis csontnál vagy egy makacs gyulladás lehet, vagy kiszakadt az ínból, vagy berepedt, betört a csont - ez már túlmutat a röntgenen, CT kell. Mi más?

Egy CT időpontra kb három hetet kell várnom. Aztán egy újabb meeting a rendelőben, és a helyzettől függően vagy szteroid injekció, vagy műtéti eltávolítás. Ha szteroid injekciót kapok, akkor, ha mégis kell, utána nincs műtét 3 hónapig.

Ennek az évnek hirtelen -, és mégis valahogy lassan, de biztosan a Muzsla után -  annyi lett. Most Cataflammal megyek két hétre nyaralni, hogy legalábbis tünetmentes legyek. További két hétig, vagy még tovább leszek bizonytalanságban, ami alapvetően megöl engem.

Szívás. Valahogy azt gondoltam volna, hogy túlvagyok már a futósérüléseken, de ezek a hírek új dimenziókat nyitottak meg ebben a kérdésben. Jelen pillanatban nem, hogy túllennék ezeken, hanem a legijesztőbb szituációba kerültem, még ha a pár évvel ezelőtti térdfájdalmaimat is nézem.

Úgy néz ki valami hülye leckét mindig meg kell tanulnom, mert nehezen megy a fejembe. Kérdés, hogy melyik is az pontosan.