Elmondom, mi lesz. Az, lesz, hogy vagy sikerül bemennem két óra alá, vagy valami ehhez nagyon hasonló időt megfutnom szombaton, és akkor viszont arról fogok itt zokogni, hogy annyira kifulladtam, hogy ebben semmi öröm nem volt, és EZ a futás már nem a futás öröméről szól, jaj…

Fáradok. Amióta ezt csinálom talán olyan élesen, éberen figyelem magam mint még soha, talán azért is, mert ennyi időt elég régóta töltöttem magammal, amennyit ebben az utolsó évben. Futás közben igazából kurvára nem tudok mást csinálni, mint magamat figyelni, főleg, hogy…