Olvasom Simonyi Balázsnál, hogy ő beza nem fog futni idén túlnyújtott hétvégi futásokat, mert egy 200 km-es versenyt úgysem lehet szimulálni egy három-négy órás szabadidős tevékenységgel. Nos, hát itt a Földön ebből mi sem igaz, hiszen én kiválóan tudom nemhogy szimulálni, de faszán, élőben…

Péntek van, amikor mint minden normális ember, én is csak haza akarok menni, enni akarok egy agyonfaszenelt steaket és sört akarok inni, aztán még egyet. És akkor jön a lelkiismeret, meg az alkudozás. Nem futottál, csak kétszer eddig a héten. Futok tíz kmt. Lófaszt, nem futok semmit.…

Amikor elkezdtük, a tó pont ugyanakkora és ugyanolyan volt, mint amekkora és amilyen mindig is lenni szokott. Fehérváriként, majd budapesti, örökös átutazóként azt hittem minden kanyart, minden szegletet ismerek a tó körül, hiszen ezer szállal kötődöm hozzá. Bármikor fel tudok…