Aznap az albertfalvi gátról dél felé nézve volt a legkönnyebb azt képzelni, hogy valahol egészen máshol vagyok. Valami fakóvörösben, élénknarancsban mosta el napnyugta és a pára a víz feletti világot. Fekete kontrasztként repdestek a sirályok a lehorgonyzott szállítóhajók felett, el, egészen a…

  MINDIG JÓL JÖN EGY BAJSZOS A HÁZNÁL.   És mindaz, amiről ma nem igazán beszélt senki (már én sem), de azért fontos: