nemmaratonman

nemmaratonman

A sós banán napja

BSZM, Maraton Plusz - Fonyód-Szigliget

2018. március 24. - téglánakgyors

A Mika márkájú, analóg ébresztőórát fél hétre állítottam be némi ráhagyással, de már hatkor szemgolyómmal játszott, úgyhogy az időben keléssel viszonylag kevés problémám volt, főleg, hogy két doromb és egy fülnyalás között elég hamar bedarálásra kerül a nagy lábujjam, valamint a könyököm is. Az ágy másik végéből kukira ugrás ezúttal kimaradt, mert mégsem olimpiára készülünk, aznap csak reggeliadással egybekötött hónapos retek kergetős , valamint hosszútávfutásos volt a műsor. Ebből szokás szerint én kaptam a szarabb részt, az adást és a futást. A reggeli és a retek csak a kiváltságosoknak jár.

A lejutással sem volt gond, ezúttal a Balatonra utazás egyszerűbb módját választottam, az M7-esen mentem, úgy, hogy volt matricám. Így viszonylag sokkal gyorsabb, mint matrica nélkül, mert nem kell megijedned a kilencvenedik kilométerkőnél, miközben az ásványvizes kupakot csavarod a kedvenc számodat keresve a telefonon. 

Dani Földvárnál hívott, hogy hol vagyok. Amikor mondtam, hogy Földvárnál, akkor azt mondta, hogy nagyon laza vagyok, és én ennek igen örültem. Ezt ő viszonylag ritkán mondja, mert általában nem ér rá felhívni, mert negyed órás késében van és úgy fut át a startkapun, hogy még pulzusmérőt csatolja magára. Ez most is megtörtént, annak ellenére, hogy már akkor Fonyódon volt, amikor engem felhívott, de én akkor is örültem, hogy inkább engem hívott készülés helyett, ő egy igazi jó barát. Bennem meg sem fordul, hogy csak az új cipőjét akarta volna kipróbálni, mert én is egy igazi jó barát vagyok. Ráadásul laza is vagyok.

Fonyódon, a vasútállomásnál először egy Parkolni Tilos nevű privát parkolóban parkoltam le, mint mindenki más abban az öt percben, de aztán mérlegelve a tilosbanparkolásértmegbüntetéses karmám igen kifejlett, és magas hatékonysággal működő állapotát, inkább átáltam a bakterházhoz egy nem ismert közlekedési tábla és a Kia Ceed közé. A tábla nem, a Kia Ceed teljes populációja azonban kifejezetten lelkesen segített beállni, hiába a hét év garancia. A koreaiak sem gondolhatnak mindenre. 

A bakterháznál gyorsan előadtam a kétszeres Golden Globe-díjas némafilmet, amelynek csúcspontja kétségtelenül a békaláb roggyantós terpeszben gatya alá nyomott vazelin célterületen való, lézerpontosságú szétterítése. A versenyközpontban szokás szerint mindenkivel találkoztam a mobilpiszoárnál, amely minden bizonnyal a huazonegyedik század legfontosabb találmánya. Azért elég ritkán lát az ember egy műanyag szökőkútra emlékeztető plasztik szobrot, amely súlypontját és talapzatát egy hektoliter rendelőintézetbeli mérésre alkalmas tisztaságú, reggeli vizelet adja. Egy ilyen iparművészeti alkotás mindig vonza a nemek közti konfliktusokban nem érdekelt, műértő közönséget, úgyhogy jelentős mértékben el voltam foglalva azzal, hogy rossz ütemérzékkel váltott kézfogással rázzak és tartsak, és tartsak és rázzak, de végül sikertült mindenkit üdvözölnöm és magamnak is bemutatkoznom. 

Leadtam a csomagot, úgy, hogy sikerült megtörnöm táskám a rajtszámra, valamint a dugókára ható, jupiternyi gravitációját. Beálltam a sor végére, ami azzal járt, hogy negyed órát néztem egy gangbanges fétisfilmet egy bizarr segédeszközzel, és ez alatt a kelleténél öttel több Péter Attilla poént hallgattam végig, de nem baj, mert már nem emlékszem rájuk, neki meg mégiscsak születésnapja volt. Aztán én is a futás papja elé vonultam, bedugtam, áldoztam, és utamra engedett.

Aztán futottunk, és innen negyven kilométeren keresztül tulajdonképpen nem történt más, minthogy nem láttam a Balatont, ha láttam is, nem volt szép, fújt a szél, beborult az ég, kisütött a nap, és minden egyes állomás után megfogadtam, hogy a következő ponton leveszem a széldzsekimet, majd fújt a szél, és beborult az ég. Ez történt. A pulzusom elég hamar megnőtt, nem kellett rá már vigyázni, úgyhogy minden figyelmem a Capri pizzéria angyalaira tudtam fordítani, bár nem nagyon kellett erőlködni, hiszen akárhányszor lehagytam egyet, jött a következő, friss angyal. És én már csak a kurva pizzát kívántam, a bufallo mozarellásat, a szardellásat, meg a rukkolásat, meg a szarvasgombásat, meg a spenótos riccotásat. De csak futottunk és futottunk, és sehol nem volt pizza, csak margarinos kenyér. Felismertem, engem a vendéglátásban nem lehet átbaszni.

Megismerkedtem a sós banánnal is, ennek nagyon örültem. A sós banán egy hihetetlen kreáció. Az édes izek kergetőznek szádban a sós felhangokkal, fenomenális! Úgy kell elkészíteni, hogy két főre egy banánt meghámozol, és rusztikusan, nagyjából három centis, félpofa, vagy két nyelés kompatibils darabokra kockázod. Tálalóra teszed és nagyszemű, tengeri sót kínálsz mellé. Ha nincs, megteszi a kisszemű, CBA-s, asztali só is. Elképesztő páros, a só kiegészíti, elmélyíti a banán édeskés ízét, egyszerűen fantasztikus! Mindenki mártogasssa bele a banán végét a sóba. Egy jó házi isot kínálj hozzá!

Filozófiai értéke is van, hosszútávú futások alkalmával kiválóan alkalmas arra, hogy emlékeztesse a futót arra, hogy megint az élet rossz végén áll.

Nagyon megfontoltan haladtam, egyesek azt mondanák, hogy lassan, de nincs igazuk. Mindenesetre húsznál, de harmincnál sem volt semmi bajom az alapvető, ám egyre nyilvánvalóbb gasztronómiai deficiten kívül. Két ember is mellém szegődött és megszólított, és lassan el kellene döntenem, hogy a futás tényleg ennyire unalmas, vagy szimpatikus arcom van, hiába rejtem el szemrevaló szimmetrikusságom szakáll mögé. Lehet, hogy a szempilláim teszik, igen hosszú szempilláim vannak ugyanis. Azokat egyszerűen nem tudom elrejteni.

 

2018_0007_04_3911_0000_2120.jpg

 

Az első sráccal talán több mint öt kilit mentünk, akaratlanul is begyorsulva kicsit, de nem bántam, igazából végig jobban esett volna egy gyorsabb mozgás. Sajnos kakilnia kellett, vagy csak azt mondta, és mégsem voltam neki egy idő után szimpi. Nem lehet mindenkinek hosszú szempillája, ezt néhányan nem tudják feldolgozni.

A második sráccal jóval több, mint tíz kilométert mentünk a legvégén, illetve még azelőtt vagy fél óráig jött mögöttem vagy 10 centire. Nem értettem, mert ekkora szélárnyékot tuti nem tudok adni, meg hát aztán a két órás maratonról már alaposan le is voltunk késve. Egyszer aztán mellém ért, és onnan maradt is egészen a szigligeti vár előtti egyik utolsó kilométerig, ahol már nem igazán tudtam szinkronban maradni. Viszont láttam, hogy felvett egy műanyag poharat az utolsó állomáson, majd jó egy kilométer múlva konkrétan a nádasba helyezte, hovatovább baszta, és hát azért ha lett volna még egy plusz életem, azért megkérdeztem, hogy ugyan már ez mi a faszom volt, de nem volt plusz életem. Az unokáimnak meg kell elégedniük azzal, hogy nem bariztam vele már a célban. Ez majdnem olyan, mintha megmentettem volna a Földet. Mindenesetre ez egy újabb rovás azon az oldalon, hogy a futástól egy ember sem lesz kevésbé tuflák, ha alapból is az valamilyen szinten. Ez nekem egy komoly csalódás volt pár éve.

Fel kellett menni a nagyon magasra, és tényleg nem értettem, miért kell ezt erőltetni, így aztán nem is erőltettem, össze is szedtem vagy hat perc hátrányt, meg visszaelőztek csomóan, de én úgy voltam vele, hogy okosan hátramaradok, a várak ostrománál mindig azok halnak meg elsőnek, akik elől vannak, azokat mindig lenyilazzák meg forró kátrányt öntenek rájuk. Ez volt az Egri Csillagokban is, sose felejtem el, örök tanulság minden futóversenyre. Hátul biztonságos.

 

2018_0007_01_4591_0000_2120.jpg

 

Aztán végül csak beértem öt óra ötvenegy perc alatt, Dani már a célban várt, ő akasztotta a nyakamba az érmet, pedig tudnia kellett, hogy nincs nálam ott a cipője. Mégiscsak igazi, jó barát. 

Nem voltam jobban oda, mint a négy óra öt perces maratonon, és igazából harminc után stabilan adta magát a jelenlevő, háttérbe szorítani nem tudott, monoton, általános lábfájdalom, de nem csináltam semmi hülyeséget - nem is tudtam volna -, így tényleg csak haladni kellett ugyanúgy előre, mint addig. Harmincötnél kocogni ugyanolyan volt, mint negyvenkettőnél, aztán negyvenhétnél, majd ötvennél. A pohárdobálós srác azért segített, kevésbé fásultam bele saját magam lassúságába, fájdalmába, sőt gyorsultunk is néha egy kicsit. Megvárt a pontokon, nem engedett el, nem is értettem, pedig nem voltam egy hűde társaság. Biztos a szempilláim. Ha vele tudtam volna maradni, talán a pohár se repül.

A maratonon egyszerűen csak átmentem, és próbáltam meghatódni magamtól utána minden szűz kilométernél, de társaságban ez nehéz volt, nem ment, csak pár óriási fingásra telt. Az társaságban is mindig megy. Nehéz helyzetekben bizony ragaszkodni kell az alapokhoz, ez a tanácsom, mint ULTRAFUTÓNAK. 

 

kepernyofoto_2018-03-24_9_38_18.png

  

Relive 'Morning Run'

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmaratonman.blog.hu/api/trackback/id/tr5913775568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alehunter 2018.03.24. 21:41:50

:-)
szóval elég hülyén nézne ki, ha ismét gratulálnék az 53km-hez, szóval most gratulálok a leírásához - bár a dráma, fájdalom, szenvedés és könnyek elmaradtak :-)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2018.03.25. 08:44:42

@alehunter: És én ennek mennyire, de nagyon örülök! :) Teljesen másképp alakult, teljesen más volt az egész ahhoz képest, amit én elképzeltem magamban. A Balaton sajnos nem a legszebb arcát mutatta, igazából látni is alig láttuk - de biztos segített az unalom elkerülésében az új helyszín és maga az esemény. Sokkal kevesebb esemény történt, nem volt dráma, semmiféle agyas megborulás. Azt kell mondanom, hogy nekem ez a véget nem érő bandukolás egyértelműen könnyebb műfaj volt itt és most, mint egy PB-ért való iram erőltetése. Dani cimborám pl majd egy órát várt rám a célban. Rengeteg kellene/lehetne még beletenni a gyorsulásba.

Ananké 2018.03.25. 11:42:57

Gratulálok! Szép teljesítmény és jó lett a beszámoló is! Nekem is sikerült Maratonfüredet megcsinálni ☺5:13 lett a vége, de lényeg, hogy megvan. A szemétdobálosok engem is nagyon bosszantottak, több géles zacskót és flakonos energia italt láttam eldobálva. Én mindig visszateszem az üres tubust oda ahonnan elővettem, ha addig elbírtam akkor üresen is elbírom.
Sikerült megtalálni a megfelelő gélt is (íztelen Sponser) amivel nem vágtam haza a gyomrom, mint a Spáron. Ja és ittam előtte és utánna is, meg nem kevertem egyebekkel. Már alig várom a következőt!

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2018.03.25. 16:32:36

@Ananké: köszi és nagy gratula, ráadásul hallom a szél is megmaradt.
Az ízmentes gél azért elég rémisztően hangzik, kell h legyen valami műanyag, vagy űríze :))

riel · http://amatorfutoleszek.blog.hu/ 2018.03.25. 20:34:01

Gratulálok az első ultrádhoz!
Egyszer majd lehet én is eljutok ide. Az idei évre megdöglésmentes hegyi 30km-eket vízionálok magamnak. Hátha összejön.
Jól emlékszem, hogy Olit megfogadtad edzőnek? Megvan még a kapcsolat?
Hogy érzed, egyedül is eljutottál volna az ultráig mostanra, vagy ő is kellett hozzá?
Egyik pillanatban úgy vagyok, hogy kellene valaki aki megmondja, hogy mit hogyan, a másikban meg hogyan tudnám követni a tervet, annyi kiszámíthatalan dolog van (ötünk közül valaki szinte mindig beteg így hidegebb időben, szülői értekezletek, játszóházas szülinapi meghívások sokasága stb.) A leszerződés felelősséggel is jár. Az edző felé, hogy ne dolgozzon hiába, magam felé pedig azért, mert a becsületemet senki sem veheti el tőlem, csak én dobhatom a kukába, de nem szeretném.
Szóval többnyire oda jutok, hogy nem merek elszegődni futóinasnak, inkább a mit-miért és hogyan kellene csinálnira lenne szükségem, de azt meg senki sem adja, mert abból a tudásból él.
Trainingpeaks premium regem volt 3 hétig (1 hét járna ingyen, de felbosszantott, hogy a connect historyból semmi sem jött 1 hét alatt, így nem tudtam meg szinte semmit arról, hogy hol tartok, így egy hónap után írtam a cutomer servicenek, hogy az importtal mi lesz, nem ezt ígérték, mire kaptam plusz 2 hetet, de persze 2 hónap alatt sem jött át semmi a korábbiakból)
A TP-ből azért valami halvány lila gőzöm lett arról, hogy az idő és az intenzitás ami számít és hogyan függ egymástól az edzés stressze, a fáradtság és a forma. Ami külön érdekes volt az a forma időzítése az eseményre.
Amire nem tudom a választ, de fontos lenne, hogy milyen intenzitással és mennyit menjek, hogy az a leghatékonyabb legyen, hogy ne vegyem el az időt feleslegesen a családtól és eredménye is legyen.
A minden második nap futok 15km-t és ha jól állok a havi tervezett km-rel, akkor gyorsító edzésekkel helyettesítek hetente 1-2 alkalmat, talán nem elég tudományos.
Legutóbb a Népek tavasza 20km-t mentem 15-én, ami nem edzés volt és a tervem, hogy 2,5 óra alatt meglegyen a kezdés után hamarosan kútba esett, mert 4 nappal az esemény előtt még 90cm hó volt a Bükkben, az eseményen meg vízesések jöttek szembe felfelé menet, a völgyek alján meg kisebb tavak voltak. A sár meg vagy úgy ragadt, hogy félő volt, hogy leszedi a cipőt rólam, vagy úgy csúszott, hogy minden fűszál után kapnom kellett, hogy ne hemperegjek bele.
A vége pontosan 3,5 óra lett, ami sok, de ami meglepő, hogy teljesen fitten érkeztem meg a célba. Szóval valamit talán mégiscsak ér az amit-ahogy edzek, még ha nem is leghatékonyabb.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2018.03.26. 09:10:03

@riel: Ez csak egy szerény, egyszeri 53 km volt :) Ne csiklandozzuk tovább az ultrákat, mert még azt hiszik, komolyan gondolom ezt a sok marhaságot a posztban :)

Nem, Olit sztem eleve nem lehet edzőnek fogadni, évek óta teltházas, és hosszú ideje megteheti, hogy ő válogat a jelentkezők közül. Amire gondolsz, az egy Fuss Te Is féle,16 hetes edzésterv volt, amit megvettem az akkoriban megszületö akadémiájukon, hogy azzal menjek neki a Spar maratonnak.

Ha már van halvány elképzelésed, hogy épül fel egy ilyen terv, formaidőzítés, meg a hasonlók, és nem akarsz edzőt, vagy akár csak egy edzéstervet venni, szerezni, akkor biztos el tudod mélyíteni az ismereteidet önszorgalommal. Irodalom temérdek van.

Engem ez az autodidakta mód a fellelhető, ellentmondásos információk tömkelege miatt borzasztóan frusztrál. Nekem túl nagy a bizonytalansági tényező, ezért vettem meg anno Gergőtől és Olitól az edzéstervet, mert úgy láttam, hogy az egyenes, világos, ismert forrásból jön, és ezek az emberek már sok esetben bizonyítottak.

Ugyanakkor van egy másik oldal is, és itt is egy ismert embert rángatok elő. Simonyi Balázs, egy nekem szóló válaszát idézem: "mi az hogy szinte biztos tuti terv? az edző is csak egy szem, egy vélemény, néh ajó, ha van egy "objektívabb", háromlépésről vizsáló szem, de gyakran a saját magad ismerete előbbre visz. 15000 forintért én is szívesen tévútra viszlek! De a net mélyén kukázás, meg az ellentmondó edzéstervek között van egy széles mezsgye, és vannak egyértelmű, egymásra épüő dolgok. Mi a célom? Hogy működik az adpatáció, a regeneráció, gyorsulás, erőfejlesztés, aerob-fejlesztés? Ezek nemhogy nem ördőngősségek, hanem olyan know how, mint a bringásnak tudni a Kreszt, az otthoni főzőcskéhez az alapanyagok működését, kémiáját. Azt megértem, ha valakinek nincs erre kedve, ideje, pedig sokat tanulhat, nyerhet."

Rajtad áll, hogy melyik irányba mozogsz, ha tudod, hogy mi a célod :)

videkiman 2018.03.26. 10:35:17

Le a kalappal!
A drámát, a fájdalmat és a szenvedést én is hiányolom, ez így a leírás alapján túl egyszerűnek tűnt. Mégiscsak majd 6 órát futottál egyben, csak történt valami ez alatt. Ez nekem sci-fi kategória. :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2018.03.26. 11:03:32

@videkiman: Őszintén nem történt túl sok minden. Végig csak magamra vigyáztam. A tempót nagyon nyugisra lőttem be. A kezdetektől nagyon kényelmes frissítettem.

Húsz km ilyen körülmények között szerencsére már nem téma. Harminc kmt azért párszor lekocogtam csak zsákból, megállás nélkül a télen. Harminc km itt már gyakorlatilag Keszthely. Ezt persze már éreztem így is, egy levegőből nekem ennyi megy egyelőre. Ugyanakkor volt még tartalékom, ennél gyorsabban is futottam maratont ősszel. Volt mire támaszkodnom agyban.

A harmincötnél elégedett voltam, mert nem jött a fejben gyengeség, ki volt prociózva a maradék út, és volt annyi önbizalmam, hogy tudjam, hogy meg tudok csinálni nem egészen egy félmaratont még. Nem volt már hátra kétszer 10 km sem. 10 kmt lehet kezelni.

Aztán megjött a társaság, az megint könnyített kicsit fejben, legalábbis azon túl is volt világom, hogy fájt és fáradt volt a lábam.

A maratonig bezáró hét km eltelt lassan, és onnan már ha kellett volna, akár gyalogolva is bemegyek, az nem létezik, hogy ne érjek be. 10 km. Úgy voltam vele, hogy amíg tudok, kocogok. És kocogtam lassan.

Tényleg csak egy menetelés volt :)

alehunter 2018.03.26. 21:18:19

@téglánakgyors: bár tényleg érdekes lett volna olvasni a drámát is, azért mindent mérlegre téve örülök, hogy inkább pozitív volt az egész :-)
egyébként 53 km-t "bandukolni" 6:16-os tempoval azért erősen megsüvegelendő! :-)
szóval ez szerintem ilyen távnál már komoly tempó, senkinek nem lehet oka panaszra, aki ilyet tud!

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2018.03.27. 07:09:12

@téglánakgyors: "a véget nem érő bandukolás egyértelműen könnyebb műfaj volt itt és most, mint egy PB-ért való iram erőltetése" érted már miért mozdulnak sokan a hosszabb távok felé jobb eredmények helyett? könnyebb út, mert csak döcögni kell tovább, nem pedig tolni komfortzóna zóna tetején. egyenletes lassulással számolva maratonodból 5:20 körüli időt tudsz ezen a távon, naná hogy jól érezted magad fél órával lassabb tempón. :)
ügyesen megcsináltad, nekem nagyon szimpi ahogy mindig tanulsz és jó következtetéseket vonsz le.
Simonyi Balázs nagyon jól rávilágított, neked szerintem nem is maga az edzésterv, hanem a rád figyelés, ellenőrzés segített sokat, hogy lényegében KELL csinálni, mert kifele le kell adni mit csináltál, vagyis segít fókuszálni.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2018.03.27. 10:18:15

@rrroka: Egyszerűen nem tudtam, mire számítsak, úgyhogy nem mertem ennél gyorsabb tempóra, nagyobb pulzusra váltani. A kérdés magamat ismerve az, hogy ha ez a bizonytalansági faktor nem lett volna, akartam-e volna gyorsabb lenni? :))

A 16 hetes edzéstervben nem volt ellenőrzés, számonkérés, ez ugye nem fér bele az alap programba.

Nekem az ellenőrzés, a valamennyire is kényszerítő körülmény sok esetben ti vagytok, akik olvassátok a blogot :) Nem igazán szeretek segget csinálni a számból, és bizony nem egyszer volt már, hogy az rángatott tovább, vagy egyáltalán ki az utcára, hogy elképzeltem, hogy ugyan mi a francot fogok írni, hogy bocs srácok lusta és gyenge voltam?

A nyári-őszi program a heti négy alkalmaival, illetve a nekem brutál résztávjaival nagyon sokat segített a formámon. Azt, hogy (általában az esti futásaimnál) 145-ös pulzussal a mai napig tudok 5:45-5:47-es kilométereket hozni, az onnan jön.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2018.03.28. 06:18:51

@téglánakgyors: én azt hittem azért be kell küldeni, megnézik az edzés elvégzését... :O

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2018.03.28. 09:00:03

@rrroka: gyűlik a fekete pont, mi? :D

Az már egyéni utánkövetés lenne, egyszeri 5000 Ft-ért nem is vártam ilyesmit.
Az elején tesztfutás vagy át küldött versenyadatok alapján be lettek állítva a pulzuszónák - ez volt az egyéni rész -, majd hetente jöttek az újabb hétre való edzések, annak alapján, hogy mire jelentkeztél és mi lenne a célidő.

riel · http://amatorfutoleszek.blog.hu/ 2018.03.31. 21:14:35

@téglánakgyors: Arról, hogy hogyan épül fel egy terv, még nincs elképzelésem :-)
Ha lenne sejtésem, akkor nem gondolkodnék időről-időre azon, hogy csak kellene valaki, aki megmondja, hogy mit hogyan.
Az önképző módszer engem is elbizonytalanított. Van aki Monspart Sarolta edzéstervére esküszik, van aki másikra, de egyiknél sem vagyok benne biztos, hogy milyen múltú, előéletű, erőnlétű futónak való az adott terv.
Azt kell mondjam legtöbbet az első fél évben tanultam magamról külső segítség nélkül. Elkezdtem egy kísérleti 1,6km-rel, aztán másodszorra már 2,2km, aztán még mindig nem éreztem leterhelve magamat, így igazából 4,4km-rel kezdtem heti 2x.
Fél év alatt apránként növelgettem a távot és valahogy érzésre lett 3 féle futás egy héten. Hét elején egy gyorsabb 8-10km körüli, hét közepén egy intervall, hét végén pedig egy hosszú lassú. A gyors megmaradt annyi km-nek és a hiit sem változott, viszont a hosszú lassú apránként 21km-re nőtt és nagyon jól éreztem magamat a bőrömben stabil 6 perces ezrekkel.
Most inkább rutinfeladat a futás, nem eufória. Nem tudom ez törvényszerű-e, vagy vissza lehet csinálni. De ha lehetne, akkor szívesen visszahoznám.
Ami megfogott pár nappal ezelőtt, az Szőnyi Ferenc egy mondata volt - azt mondta, hogy neki mondták ezt amikor kezdte - "Addig tudsz elfutni, ameddig mersz, de csak addig mersz elfutni, ahonnan vissza is tudsz jönni."
Hogy ez mennyire igaz! Amikor az első bükki futásokra indultam, akkor mindig bennem volt egy bizonyos táv után, hogy itt már vissza kellene fordulni.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2018.03.31. 21:45:53

@riel: "Most inkább rutinfeladat a futás, nem eufória. Nem tudom ez törvényszerű-e, vagy vissza lehet csinálni. De ha lehetne, akkor szívesen visszahoznám."

Szerintem ha valami minden napos szokássá, az életmód részévé válik, akkor abból kikopik az eufória, vagy csak egyre ritkább eseményekre korlátozódik. De evvel nincsen semmi baj, attól még lehet szeretni amit csinálunk és fejlődni is csak úgy lehet ha toljuk olyankor is amikor nincs hozzá nagy kedvünk. Ha meg valaki továbbra is az eufóriát hiányolja, akkor könnyen kikophat a szokás is az életéből.

alehunter 2018.04.01. 23:42:14

@riel: @Kilfish: azon gondolkozom az 'eufória' kapcsán, hogy nem lehet-e ez úgy, hogy van, aki a sebességet szereti, van aki meg a távolságot - és ha nem is döntesz éppen csúcsokat, akkor is hétről-hétre a neked ideális, általad szeretett futás során csak-csak elérsz valamiféle flow-élményt, amiből lehet, hogy kicsit (vagy akár jobban is) kibillent a vége fele már valamiféle fájdalom vagy szenvedés (ami lehet akut égető érzés a gyors futások során, vagy akár lassan megjelenő, erősődő, felőrlő fájdalom a hosszabb futások esetén), de azért, függetlenül attól, hogy minek vagy a rabja, a sebességnek, vagy a távolságnak, csak tudod élvezni havonta többször is azt a pluszt, ami ha nem is eufória, azért csak valami olyasmi, ami odatapaszt minket a futócipőhöz hetente többször is, még akkor is, ha épp szarul esik, hogy átéljük újra és újra a futást. én tudom élvezni a gyorsabb futásaimat is, bár fájnak, de tényleg tudok nekik örülni nagyon, ha jól jön ki a lépés, de olyan 30km fölötti futásom például még sosem volt, amit (vagy aminek egy nagy részét, hogy egészen pontos legyek) ne éltem volna meg valami olyasfajta dologként, ami lehet, hogy fájdalmas, mégis örömmel tölt el, hogy csinálhatom, mert őszintén élvezem - szóval olyan ez a futás, mint egy rossz drog...és még az se fog vissza, hogy tudod, hogy hosszú távon leépít és ártalmas, merthogy pont hogy nem! :-)

riel · http://amatorfutoleszek.blog.hu/ 2018.04.02. 17:11:08

@Kilfish: A rutin valószínűleg megöli az élményt, de valahogy fél évig (amíg növekvő pályán állt a teljesítményem) mégis megvolt. A jó érzést az adta, hogy az edzés végén mindig ott volt a kellemes fáradtság és a jól elvégzett munka tudata, ami versenyekre megadta az önbizalmat is.
Előre sejtettem, hogy télen nem lesz fenntartható ez a növekvő pálya, mert korlátozott, hogy mennyi ideig jó kint lenni a szabadban. A forma tavaszra való (részleges) átmentésének hogyanja, ami talán érdekes lehetne, hogy ha télre meg is törik a pálya íve, azért tavasszal mégsem kvázi nulláról kell újrakezdeni és akkor talán visszajön az eufória is. Bár ez most már nem téma, mert ez a tudás másfél évvel ezelőtt kellett volna. Habár most sem késő azt tudni, hogyan vészeljünk át egy telet. Most futópadon nyomtam többnyire. Valahogy papírkutya lettem. Nem akartam megbetegedni, mert akkor 1-2 hét kiesik, amiből nem jövök ki jobban, mintha bent edzek mégha az kevésbé életszerű mozgás is.

@alehunter: próbáltam mindkettőt - a távot is meg a sebességet is egy év különbséggel - bár mindkettőt csak az én kis kezdő szintemen.
A táv adta a lebegés élményét, a sebesség meg racionális örömöt adott.
A táv azt a fajta élvezetet adta, amit ahhoz tudok hasonlítani, amikor felülsz a hintára, meghajtod magasra és amikor lefelé jössz, a hasadban érzed azt a súlytalanságot és önkéntelenül is mosolyra húzódik a szád.
A sebességre felkészülés ehhez képest egy komoly (szerintem negatív) stresszel járó folyamat, aminél az edzések végén szintén mosolyra húzódik a szám az időeredmény láttán, hogy már megint gyorsabb tudtam lenni pár másodperccel azon a pár km-en, de ez az öröm nem hasonlítható össze a távos fejlődéssel.
Őszintén szólva még nem jutottam odáig, hogy fájdalmaim legyenek.
Olyan volt, hogy felkészületlenül futottam 4 egymás utáni szakaszt az UTT-n tavaly és a tervezett tempóhoz képest még túl is toltam, amitől a vádlijaim szinte már égtek a végére. Igazán szar volt, nem tudom ilyesmire gondolsz-e.
Ésszerű tempó mellett, inkább üresség érzés jön elő egy idő után. Nem lelkileg, inkább energia deficitileg. Egy félmaratont még akár össz-vissz fél liter vízzel is lefutok, ha nem eszement a tempó, de a végére azért eléhezek.
Így 8-10km-enként jól jön egy minőségibb energiaszelet, vagy valami más, amiben van kalória.

@téglánakgyors: @Kilfish: @alehunter: Hogyan épül fel értelmesen egy edzésterv?
Tegnap elkezdtem netről összeszedni különböző maratoni terveket, hogy lássam mi a közös bennük, mi a mintázat, de az én laikus szememmel ellentmondások vannak a közöttük.
Az egyik azt mondja, hogy szombaton egy rövidet és vasárnap hosszút, a másik azt írja, hogy ez mekkora tévedés, előbb kell a hosszú, utána egy rövid átmozgatós. Az egyik tesz bele résztávos edzést, a másik nem és akkor még nem is beszéltem a Galloway féle run walk run egészen más megközelítésről.
Aztán olvastam olyat, hogy hosszú alapozás kell alacsony pulzussal, hogy meglegyen az alapunk ahhoz, hogy elkezdjünk egy tempó növelést. A másik azt írja, hogy legyen vegyes a program a hét különböző napjain. Legyen benne kocogós rövid, meg résztáv, meg hétvégén hosszú is.
Hosszú távozásra azt írják valahol, hogy a tejsav küszöb magasra tolása résztávozással a lényeg, míg a VO2max egy sprinternek érdekes (ez még ésszerűen is hangzik számomra, de attól még lehet, hogy nem igaz...)
Van ahol leírják, hogy a tervezett heti távnak melyik napokra hány százalékban kell elosztódnia és azokat milyen tempóval kell futni (de csak úgy, hogy könnyű vagy közepes)
Léteznek aranyszabályok?

Kilfish · http://www.kilfish.com 2018.04.03. 12:22:02

@riel: Szia, szerintem sok alkalmas edzésterv van, mindenkinél más és más működhet kora, sportolói múltja, egyéni alkata, meg céltávjai szerint. Az már jó megközelítés, ha az edzéseid között szerepelnek a hosszú de nyugis, alacsony pulzusos, a gyorsítós intervallos, meg a versenytempót gyakorolgatós futások. Ha heti 3-nál többet futsz, vagy pedig valamiért csak fáradtan mész neki egy edzésnek, akkor befigyelhetnek a regenerálós laza, rövidebb futások is. Egyénileg kell kitapasztalnod, hogy ezek milyen arányban működnek a legkedvezőbben a számodra, de az is általános szabály, hogy év elején a téli, kora tavaszi hónapok az alapozás időszaka, amikor nagyobb a hangsúly az aerob zónában megfutott kilométerek gyűjtésén, aztán amikor jönnek a versenyek, ajánlatos a gyorsaság, versenytempó fejlesztésére irányuló futások számának a növelése. Én egész évben gyakorlom mindhárom edzés típust, de télen, nagy hidegben nyílván kihagyom az erősen megfutott 500 - 1000 m-es ismétlésekből álló gyorsítós edzéseket. Azt még hozzátenném, hogy én alapjában véve 5 km és jó 30 km közti versenyekre készülök, ha valaki csak maratont vagy pedig ultrákat akar futni, annál a gyorsítós edzéseknek jóval kisebb a szerepe és inkább a kilométerek gyűjtésére áll rá. Sok kezdőfutó beleesik abba a hibába, hogy megszokik egy tempót és abban futja le minden edzését és versenyét és a javulás reményében csak ennek a tempónak a gyorsításában reménykedik, ezen a blogon már írtam erről, szerintem nagyon fontos, hogy több sebességes futók legyünk, tudjunk sokáig lassú tempóban is futni, de menjenek a viszonylag rövid (500m - 2km) "sprintek", meg a 20-60 percen keresztül megfutott erős tempók is. Ezek mind más futótechnikával járnak (valahol olvastam, hogy az ideális futótechnika csak megfelelően gyors tempó mellett vehető fel, 5:30-6 perces kocogásnál nem tudsz úgy mozogni), ha viszont mindig ugyanúgy futsz - főleg ha mindig síkon és nem terepen - akkor bizonyos ínak, izmok, izületek túlterhelődnek, míg mások nem vesznek igazán részt a munkában, és jön a sérülés. A keresztedzések nagyon fontosak, én legjobban az úszást favorizálom, de a jóga és egyéb core traininges erősítések is nagyon jók.
Ha utánaolvasol, akkor szerintem nyugodtan válassz egy szimpatikus edzéstervet magadnak, aztán menet közben módosíts rajta ha úgy érzed, hogy túl leterhelő, vagy sérülés kialakulását kedzed érezni.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2018.04.03. 12:30:07

Ja, még valami. VO2MAXnak valóban a rövidebb versenyeknél van jelentősége, de hasznos lehet a magasabb érték mindenki számára. Magamnál azt vettem észre, hogy amikor sikeresebb edzésidőszak végén vagyok, az órám egy-egy edzés után magasabb VO2MAX értékeket jelez mint olyan időszakokban amikor nem vagyok éppen csúcsformában, és ilyenkor pl. a félmaratonos versenyeredményeim is határozottan jobbak, pedig a félmaraton azért már nem sprint táv. Ha magasabb a VO2MAX értéked, akkor az erőltetett tempót hosszabb ideig is fenn tudod tartani, ha van elég versenytapasztalatod, akkor be tudod lőni, hogy mi az a leggyorsabb kilométer, amit egy félmaratonon keresztül is végig tudsz tolni úgy, hogy a végére valóban kifutottad magadból a maximumot.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2018.04.04. 16:11:58

élvezet téged olvasni, komolyan mondom :D jókat röhögök.

a nádasbadobós seggfej meg elmegy a k*rva anyukájába, komolyan.

ja, és gratulálok az 50-hez. azért ez nem gyenge, na

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2018.04.04. 21:49:14

@snatch_: Köszi! :)
@rrroka: de ki számolja? :))
@Kilfish: láttam, hogy múltkor direktbe is kiírtad a Vo2Maxot. Te hiszel ebben a Garminnak? Nekem valahol nagyon falsnak tűnik ez a kalkuláció. Mindenhol azt írják, hogy ez valamennyire adott érték, és csak viszonylag kis mértékben lehet fejleszteni.

Ehhez képest a Garmin úgy adogatja, vonja itt a számokat, mintha matekórán lennénk. Marhára értékeli a sík, gyors futásokat, és akkor szépen felviszi a mutatót jó magasba, ami kiváló alap az ismerőseimnek arra, hogy kinek van nagyobb pöcse versenybe hajszolják magukat. Az emelkedős meneteket (és a lassabb futásokat) pedig szépen lepontozza.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2018.04.04. 22:55:36

@téglánakgyors: VO2MAX: simán elképzelhetőnek tartom, hogy amit az óra kiír köszönő viszonyban sincs avval az értékkel amit laborban mérnének, de úgy veszem észre, valami kalkuláció lehet a sebesség és az átlagpulzus változókkal számolva. Ha terepen futok sok szinttel, akkor a lassabb sebességem miatt alacsonyabb érték szokott kijönni (valószínűleg a megtett szinttel nem kalkulál, síkfutásnak veszi), meg amikor interval edzést csinálok akkor is alacsonyabb az érték, ha meg futok egy viszonylag gyorsabbat egyenletes tempóban, akkor viszont magasabb számok jönnek ki. Azért jegyzem fel minden futásomnál, mert a sok adat mellé ezt a Garmion Connect sajnos nem írja ki, csak a Reportsban ad ki valami átlagolt (?) grafikont. És ahogy írtam, azt meg megfigyeltem, hogy amikor jobb formában vagyok, akkor ezek a kijelzett VO2MAX értékek is magasabbak akár terepen, akár intervallos edzésen, akár egyenletes gyors futáskor, szóval én nem is konkrét VO2MAX értékeknek fogom ezeket fel, hanem valami fajta mérőszámnak az aktuális állapotom jelzésére.
süti beállítások módosítása