Tegnap azt hiszem találkoztam A Futásról Nőknek Györgyivel. Azt nem tudom, hogy őt tekintve mennyire lehetséges ez a Camponánál, - mert pusztán engem tekintve abszolút - viszont én azt mondom, hogy ő volt, mert marhára hasonlított rá. Lila sísapija és menő Hokája is volt.
Utána viszont rögtön lebuzigeciztek :(((
Nagyon fontos lehetett ezt kiadni magából, mert derékig kihajolt a fiatalember a kocsiból. Én mondtam, hogy túl lányos lett ez a Decathlonos TRAIL gatya!
És akkor még azt is el kell mesélnem, hogy gyanútlanul ódalgok a nagytétényi szemétlerakónál, meg a Chinoinnál, hogy lassan hazafele forduljak, erre, nem hiszitek el, de telibepofára szembejön Érd. Ezt nevezem karmának.
Én nem tudom amúgy mit kavarnak arrafele ezek a vegyészek, de utána még négyszer eltévedtem. Hiába nézegettem a Google térképet, amint elraktam, 500 méteren belül elkavartam magam aszfalton.
A YT 25-öshöz képest már 23-24-től nagyon bukóba fordultam. Az nem volt kérdéses, hogy meglesz, de rettenetesen elfogytam lábban, fejben, pedig Érd sokkal keményebb volt. Ennyit számít a társas lét meg a szervezett frissítés.
Otthon baromira elkezdett behúzni hátul a lábam, alig vártam, hogy beugorjak a fürdősós, forró vízembe, hogy kiengedjen a görcs.
Ezeket csak a tapasztalatokon való morfondírozás miatt írom le, mert azt hiszem ebben a harminncas távban más előrelépés nem történt egy év alatt. Tavaly ilyenkor 6:19-es tempót mentem elsőre, másodikra 6:16-ost.
Most viszont tudtam, hogy mi fog történni velem, amikor nagyon szar lett hirtelen, akkor is tudtam, hogy meglesz, és mit kell, hogy csináljak, és ezt a görcsöt is ismerem már.
Remélem azért pár év múlva ugyanezeket nem harmincnál írom le, meg azt, hogy legalább 4:30 alá beérek Maratonfüreden. Ha nem, akkor megint csak lábat lógattam egy évig. Majdnem.