nemmaratonman

nemmaratonman

Nemfutás

2019. május 29. - téglánakgyors

Két szemmel markolom a sötétet, hallgatom, ahogy együtt hárman, hárman egyedül, ki-ki külön-külön gyűri a nappaltól sűrűvé vastagodott éjszakát. Mika a kezem alá, az arcomhoz bújik, majd, hogy neki újra rendben lesz a világ, elégedetten, zörögve álomba hipnotizálja magát a térdemnél.

Újra csak nekem sípol az ébrenlét. 

Hetek óta nem tudok futni. Szikrázik, fojtogat a szabadulni nem tudó tehetetlenség, a futásban levezetni nem tudott, bennem maradt elektromosság, az agyam ébrenlétsejtjeit csipkedi börtönében.

A sok eredőre gondolok, arra gondolok, hogy itt vagyunk a mindenünk vanban,  a civilizáció vívmányburkában, jóléttel, technikával, felszereléssel, tudománnyal, és mégis, kívül-belül sebesülten, mindössze néhány jelre várva, és olyan zsigerien egyszerű,egyértelmű, magától értetődő dolgok után vágyakozunk, mint éppen a hosszútávfutás.


 
--

 

Úgy kezdődött, ahogy mindig szokott: nem igazán figyeltem magamra. Már a Muzsla előtt is éreztem, hogy mintha éreznék valamit a külső talpélemen, gondoltam - és valószínűleg igazam is lehetett részben -, hogy túl lazán hordom a cipőt. Oké, hogy nem szeretem szorosra fűzni, mert a boltívem miatt ilyenkor óhatatlanul elkötöm a lábfejemen futó ereket, aminek egyből vádlizsibbadás lesz a vége. Ezek szerint átestem a ló túlsó oldalára.
Arról nem beszélve, hogy nem is lazán hordásnál van a gondok eredője, hanem rendszerszintű a probléma. Szupinálok (a dőlések közül végül ennél maradtam, sőt, lehet, hogy idővel a kifele dőlésem hangsúlyosabb lett.)

De a szupinálás is valami miatt van.

 

A sérüléseknek is ugyanolyan trendi fázisai vannak, mint halál elfogadásának, a gyásznak, és mindennek, ami szembejött velem abban az igen szűk időmezsgyében, amíg hajlandó voltam orvosos sorozatokat nézni. (Mielőtt rájöttem, hogy enélkül is van elég stressz az életemben.)

Először van a tagadás.

Hetekig, akár hónapokig ugyanúgy futsz, mintha nem lenne semmi baj, és úgy tolsz el el minden nyújtást, hengerezést holnapra, vagy a következő alkalomra, mintha pont annyira sérthetetlen lennél, mint ahogy az öt évesen képzelted.

Aztán jön a kenegetés, más néven a Voltaren-, vagy a Flexagil-fázis.

A Flexagillal kezded, mert Flexagil a futás Windexe. Bármikor, bármire lehet kenni, akár emberre is. Mivel másnapra nem javul meg a lábad, ahogy remélted, jön a Voltaren Forte, ami annak ellenére sem gyógyít meg, hogy rájössz, az illata gyakorlatilag megegyezik a zöld Axe dezodoréval, és a 90-es évek elején ez a dezodor minden problémára megoldást jelentett. Csakúgy, mint a Malizia. Ilyen illatú kenőcs viszont nincsen a piacon.

Ezért elkerülhetetlen a harmadik, a Rendelőintézet-fázis, azaz a Ne fusson-talpbetét-Flektortapasz csomag.

Ebben a fázisban egy túlsúlyos, különféle látható és hallható egészségügyi problémával küzdő orvossal találkozunk, aki úgy néz ránk, mintha elmebetegek lennénk, és közli velünk, hogy a futás halálos betegség, de minimum igen veszélyes és ne fussunk. Mindezt az egészséges lábunkkal az ölében teszi, mert az esik neki jobban kézre és fájdalommentes talpunkon szemlélteti a magyarázatát. A fájdalmas területtől minimum egy méteres távolságot tart, ami miatt arra gondolsz, hogy lehet, mégis csak egy igen agresszív gombás fertőzés lehet mindennek az okozója.

Az orvostól már rögtön, kifelé tartva átugrasz a negyedik fázisba (azonnal telefonálsz), ahol lehetőleg egy sportoló gyógytornásszal, vagy rehabilitációs trénerrel találkozol Ez a  minden szar, úgy ahogy van (core-izom, tartás, futómozgás), teljes reset kell-fázis.

Eddigre már minimum a harmadik heted maradt ki, elúsztak a szezonos, az éves, és mindenféle egyéb álmodozós terveid. Lehúz. Pótcselekvések jönnek. Evés, ivás, kalóriák, filmek, hosszú esték jönnek. Elfordulás jön. Mászol bele a  gödörbe, fejjel előre, két kézzel túrod, hogy akkor bassza meg, juss minél mélyebbre. Egyénfüggő, hogy meddig tart a dagonya, de ahogy ennek a májusnak is vége lesz, úgy a fetrengésből is feláll előbb-utóbb még a legelszántabb önsajnálatman is.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmaratonman.blog.hu/api/trackback/id/tr2414827284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rehlaci · Http://Futoikrek.blog.hu 2019.05.29. 21:20:28

Bicikli? Másfél éve küzdök kisebb nagyobb kihagyásokkal a bal lábammal. Futni most sem futhatok, de az orvos szerint bicikli mehet minden mennyiségben. Az legalább valamennyire szinten is tart. Tavaly év elején 3 hónapot nem futhattam, de közben tekertem rendesen. A visszatérés után kb 1,5 hónappal már szinte arra a szintre jöttem vissza ahol abb kellett hagynom. Utána sajnos megint lesérültem, de futás nélkül is van élet! Fel a fejjel!

videkiman 2019.05.30. 09:42:10

Uhh, sajnálom. Ezeket a talpsérüléseket nyújtással vagy vmivel meg lehet előzni, vagy ez részben genetika? Én úgy látszik elég szerencsés vagyok, nekem az elmúlt 5 évben pár a kezdetkor előjövő csonthártyagyulán kívül semmilyen sérülésem nem volt (ilyen 1600-2000 éves km mellett), pedig nem hinném, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnék az átlagnál a nyújtásra és regenerációra, sőt.
Korábban írtál itt sokat az úszásról, azt azér tudsz nem? A bringa se lehet rossz kiváltó, az mondjuk jóval időigényesebb, mint a futkosósdi. Bár aki 3-6 órákat rambózik a hegyekben, annak gondolom ez kevésbé számít. :)

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2019.05.30. 12:16:54

uth szkippelve? vagy ezt már mondtad múltkor is csak elfelejtettem? akkor bocs.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2019.05.30. 12:52:18

@Rehlaci: Szia, igen, nagyjából vágom, szoktalak (benneteket) olvasni. A bringával az a bajom, hogy még sokkal több pénzt szórnék el, mint amit amúgy, meg nekem valahogy nagyon technika-, hardverközpontú sport az. De sok minden lett már másképp, mint ahogy én arról gondolkoztam...

@videkiman: Az úszás viszont szívemcsücske, de bevallom őszintén, fostam rá nagy bánatomban. El-elmentem párszor, de egyszerűbb volt köldököt nézni a kanapén chipset és sört zabálva. Most talán kint van a fejem a szarból, voltam kétszer-háromszor egymás után, tornászom is.

Azt nagyon nem komálom, ha egy sport a bruttó időt is kívánja (összekészülés, utazás, öltözés, fürdés), ebből a szempontból szerintem amúgy a bringa sokkal jobb lehet. Hogy aztán maga a sport mennyi időt vesz el, az már másik kérdés.

@rrroka: Elmentem tesztelni magamat a KTF Trailre (10), meg is írom talán a hétvégén még. A verseny szuper, jól is éreztem magam, de éreztem, hogy verem a szögeket bele a sérrülésembe, és utána két napig megint full sánta voltam. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy igen.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2019.05.31. 08:36:47

Amikor mondtad nekem, hogy átneveztél a Visegrád Trailre megörültem, hogy lesz kivel cseverésznem a buszon meg rajt előtt a Salamon toronyban, de ha ennyire érzed még a fájdalmat, valóban jó döntés ha kihagyod. Szerintem adjál még egy jó hónap futásmentességet magadnak sok úszásssal és tornával pótolva azt, annyi hátha elég lesz, aztán még lesz időd formába jönni az őszre. Lélekben hangolódásra ajánlom neked október végére az Intersport terepfutó és túranapot Csillaghegyen, eltekintve a rajtban és első kilométereken lévő hatalmas tömegtől az jó szezonzáró verseny tud lenni, meg én most nagy merészen leneveztem a Balaton Trail maraton távjára, ahhoz nem lenne kedved? Október közepe a Bakonyban, 42 km-re csak +1000m körüli szint, szerintem kb. Sunset Trail nehézségű pálya, az meg már simán ment neked, itt ráadásul biztos sokkal nehezebben lehet majd eltévedni.

videkiman 2019.05.31. 14:00:57

@Kilfish: Szia! Mivel kb. 10 perc bringázásra van tőlem a start, ezen az intersport terepfutáson én évek óta gondolkozok. Csak mivel soha nem futok hegyen, ezért a rövid táv 7-800m szintemelkedése eddig mindig lebeszélt. Jól gondolom, hogy a magamfajta egyszerű síkfutónak ez csúnya megborulás lenne, vagy ez azért még vállalható (az ilyen városi félmaratonokon általában a mezőny első harmadában szoktam lenni ha ez jelent vmit)?
Köszi a választ, a többiektől meg bocs az offért!

Kilfish · http://www.kilfish.com 2019.05.31. 14:56:36

@videkiman: Én mindenkinek csak ajánlani tudom a terepfutást, úgyhogy téged sem beszélnélek le az indulásról, lehet, hogy pont itt kapnál rá az ízére. Amit a sík félmaratonodról írtál, szerintem egyáltalán nem lenne megborulás az intersportos félmaraton sem számodra. Viszont minden csak síkfutónak el kell engednie azt az átlag céltempót, amihez hozzászokott, mert emelkedőkön (sőt meredekebb lejtőkön is) az tarthatatlan, bizonyos meredekség felett még a belesétálás sem szégyen, ez persze teljesen egyénfüggő, hogy kinél hol kezdődik. Ha mondjuk sík félmaratont tudsz 1:45 körül, szerintem ezen a pályán 2:10 alá nem fogsz menni. Pont ezen a versenyen már a legelején, az első kilkométereken van sok kényszer séta, mert nagy a tömeg és a Róka-hegyen nagyrészt csak egy nyomtávos az ösvény, úgyhogy aki nem rajtol el az elején a leggysorsabb futókkal, az ott ha akar sem tud futótempót menni. Aztán az első 2 km után már tudsz futni a saját tempódban, később legfeljebb a meredek, botladozós, sziklás, köves lefelék okozhatnak még meglepetést az aszfalthoz szokott lábaknak.
Szóval gyere, első alkalomnak inkább csak óvatoskodjad el, ne foglalkozz az időddel, és ha úgy érzed, nyugodtan sétáljál bele, úgyis le fogsz döbbenni, hogy hányan csinálják így már az elején az abszolút jól megfutható emelkedőknél is.

videkiman 2019.05.31. 21:38:59

@Kilfish: Köszi, megfontolom majd. Most beneveztem vmi wtf szentendre nevű eseményre, azon 16 km-n lesz 400m szintemelkedés, ami nektek egy könnyű reggeli séta, de első tesztnek sztem jó lesz.
A terepfutás nem hinném, hogy be fog szívni, egyszerűen nálam az nem pálya, ha nem a lakás a start/cél (bár Békáson valszeg ha nagyon akarnék, tudnék így hegyet futni). A fő cél nem is ez, hanem végre rávettem magam és beneveztem a spar maraton 30 km-s távjára, amit arra szánok, hogy eldöntsem, akarok-e maratont futni valaha. :)

Kilfish · http://www.kilfish.com 2019.06.01. 22:43:48

@videkiman: Garmin WTF Szentendrét én is nézegettem, de egyrészt aznapra van meghírdetve a Balaton átúszás - bár 99%, hogy úgyis arrébb fogják tolni - másrészt mostanában sok versenyem volt és nem akarom itthon kivágni a biztosítékot még plusz evvel. Ahogy látom, a 16km-es táv az nem terep, hanem aszfalt, ez azért így más mind egy terep verseny. Az aszfalt utak mindig csak enyhén emelkednek, nincsenek bennük akkora emelkedők és lejtők mint egy túrista ösvényen, meg tök simák is, nincsen semmi kövek meg gyökerek közti bokaficamító botorkálás. Intersport terepfutás teljesen más lesz.
Spar Maraton 30km-es betétszámában már 3 éve én is rendszeresen indulok, mert ugyan én is kb. olyan távokra vagyok kalibrálva, mint amikre te lehetsz, 5k-tól félmaratonig bezárólag, az ezeknél hosszabb versenyekre csak a különlegesebb élmény miatt szoktam nevezni, meg azért, hogy ha 2-4 órán keresztül képes vagyok normális futómozgást végezni, akkor mondjuk egy félmaratonon könnyebben tudok rajttól a célig feszített tempóban végigmennem. Maratont én csak egyszer futottam és azt a két következtetést vontam le, hogy egyrészt az nagyon nem nekem való, másrészt meg a legnagyobb igazság a maratonról valóban az, hogy csak a 32. kilométertől kezdődik.
süti beállítások módosítása