A következő vetítési időpont május 7. Ha minden jól alakul, akkor az idei első maratonomat fogom gyalulni és nem fog eszembe jutni ez a film - legalábbis tapasztalataim alapján harmincnál már nincs az a gondolat, ami segítene, onnan már csak a jelen van.
A május elsejei időpont már rég betelt - még a második terem is elment órák alatt, ahogy nézem.
Ha már így beleálltam, nem néztem meg a lehúzott filmet. Anna anyuja csak előrángatta a Trónok harcára beélesített HBO előfizetésekor létrehozott, eddig még soha nem használt GO regisztrációját. És működött.
Vasárnap háromnegyed hétkor a cicával együtt úri kényelemben leültem a 48 collos, nászajándékos televíziónk elé, és egy nappal a heorikus, ám igazi drámák nélküli harmincöt kilométerem után eléggé meghatódva magamtól, végignyeltem (nem bőgtem) (csak egy kicsit) a filmet, amely érzelmes tevékenységből csak Balázs faszomozása rángatott ki néha. Természetesen végig úgy éreztem, hogy tudom, miről beszélnek. Azért 35 kili, az 35 kili!! Még ha e előrejelzés alapján egy másodperccel sem fogok jobb időt menni a tavalyi 4:38-nál.
A cica nem bőgött, humánügyben meglehetősen sztoikus alapjárata van: amit nem ért, vagy szerinte hülyeség, arra simán bealszik.
Értem azokat a kommenteket, hogy ebből többet is ki lehetett volna hozni, vagy hogy nincs agyonmagyarázva a film, nincsenek keretbe rakva a sztorik, és a kívülállókat nem biztos, hogy így behúzza. De. Egyrészt nekem ez így is egy kerek egész volt, és magamat példának véve, talán úgy van szánva, úgy működik az Ultra, ahogy rám is hatott: két napja Szabó Béla nagyepikai terjedelmű bejegyzését olvasom. Ha valakit elkezd piszkálni, hogy mi a faszom ez a Spartathlon, mert nem ismeri, nem érti mit futnak ezek annyit, akkor utána néz. Így szippantja be.
SPOILER (miután nem tudom, hogy kell ezt csinálni, leginkább asztali gépen működik a kijelölés.)
Azért azt Daninak egyenesen megmondtam, hogy bezzeg Balázs bevállalta a szarós jelenetet, nem úgy, mint ő a két évvel ezelőtti páros UB-ról szóló beszámolómban, amikor élből kicenzúrázta az ösztönösen kerékpáros pózban elkövetett szarásáról készített World Photography Awards díjgyanús fotómat.
