Az tök fasza, hogy ez a hét abszolút off volt, aludtam, ideget vasaltam, levendulát vettem Tihanyban, ez mind helyénvaló, jópolgáros dolog. Ami nem annyira fasza, hogy azt hazudták, amikor elkezdtem futni, hogy a futás növeli az akaraterőt. És nem, bassza meg, nem. Már hétvégén le kellett volna…

Meglett vasárnap a 34 km! ÉS.MINDEN.EGYES.PERCÉT.ÉLVEZTEM!!! ESTEFELÉ.MÉG.A.RIGÓK.IS.FÜTTYÖGTEK!!!   Szerk. megjegyzés: azért drámával jobban szeretem :)    

Olvasom Simonyi Balázsnál, hogy ő beza nem fog futni idén túlnyújtott hétvégi futásokat, mert egy 200 km-es versenyt úgysem lehet szimulálni egy három-négy órás szabadidős tevékenységgel. Nos, hát itt a Földön ebből mi sem igaz, hiszen én kiválóan tudom nemhogy szimulálni, de faszán, élőben…

Szegény finnek, amikor kitalálták, hogy az év legkeményebb időszakában az év legfaszagyerekebb faszagyerekei fussanak 50, meg esetleg 25 kilométert, valószínűleg semennyire nem számoltak a globális klímaváltozással, vagy egyáltalán azzal, hogy Finnországon kívül senki fog tökig hóban gázolni. Aztán…