Nem is tudom, hogy jött rám az ijedtség, hogy milyen régen futottam hosszút. Nekem hosszút. De valahogy egyszer csak ott volt, hogy basszus, tízek, tízek, tízek, hát valami nagyon elfelejtődött. Danival való önmeghajtásomon kívül tényleg nem tudom fejből, hogy mikor futottam…

Ja persze simán ott voltam én is a versenyem után, hogy akkor most hogyan tovább? Gőzöm nem volt, annyira csak Debrecenre koncentráltam, hogy nem is gondoltam arra, mi lesz azután.Régebben elég volt csak futkorászni, menni egy ötös, vagy egy tízes kört, de most hirtelen el sem tudtam…

Azért választottam a világ végét az első félmaratonom helyszínéül, mert szartam a szintidőtől, meg a záróbusztól, ami pl. ott megy a hátad mögött a kimondhatatlan és copypaste nélkül leírhatatlan vicivittitititán. Hülyék ezek a latinok. Na mindegy. Azzal az egy dologgal nem…