A tegnapi önmotivációs céllal is írt picsogásom után, egyből úgy adtam az első adandó (ja, igen, rögtön tegnap esti) résztávos edzésesemet, ahogy azt kell. Pedig jól indult, de aztán a második öt perc közepénél megjelent a RÉM, a görcsösségig fajuló oldalszúrás. Mindig…

  ... fartlek   Ez is az  tipikus poszt, amit a munkahelyem kezdtem el írni notepadon, aztán nagy nehezen átjuttattam ide, ahol kiderült, hogy nem az egész jött át. Valami lemaradt a kopipésztek alatt. Mindegy, kezdjük el: Valahogy válaszolni kell a hétvégi hosszúkra, mert az…

Azért választottam a világ végét az első félmaratonom helyszínéül, mert szartam a szintidőtől, meg a záróbusztól, ami pl. ott megy a hátad mögött a kimondhatatlan és copypaste nélkül leírhatatlan vicivittitititán. Hülyék ezek a latinok. Na mindegy. Azzal az egy dologgal nem…

Az első után semennyire nem voltam képben, de ez igazából várható is volt. Lett volna, ha nem csak utólag tudatosulna ez a dolog, főleg azáltal, hogy leírom. Kedden még lefutottam hat kilométert fartlekben, ami annyit jelent, hogy becsületből négyszer-ötször belefutottam, de…