Magamtól keltem. Vasárnap, reggel hét volt. Arra már rég rájöttem, hogy bármikor is kelek, ha azzal a jóleső felbukkanással jövök fel a felszínre, mint ahogy aznap is történt, akkor az azt jelenti, hogy kialudtam magam. Az már az elmúlt egy-két év újdonsága, hogy tudatosult…

Elmondom, mi lesz. Az, lesz, hogy vagy sikerül bemennem két óra alá, vagy valami ehhez nagyon hasonló időt megfutnom szombaton, és akkor viszont arról fogok itt zokogni, hogy annyira kifulladtam, hogy ebben semmi öröm nem volt, és EZ a futás már nem a futás öröméről szól, jaj…

Valószínűleg Pakson sokkal jobb eredményt értem volna el, ha valami tudományt viszek bele a nyárba és nem csak ötletszerűen gyűjtöm a futásokat (hosszú-hosszú-hosszú-domb-domb-hosszú). Tény az ugyanakkor, hogy annyira szarul éreztem magam az új munkahelyemen, annyira nehéz…

Tegnap vettem egy nagy levegőt, és vettem egy új Polar pántot. Gondolkodtam ugyan, hogy mennyi esélyem lenne garanciában intézni az ügyet, de miután Garmin rendszeren használtam, a legminimálisabb nem-akarom-én-ezt hozzáállás is elég a bolt részéről, hogy azt mondja: így nem.…