Nem volt bennem sok hiányérzet a tavaly decemberi, kurva hideg tókerülés után. Éppen megvolt három órán belül (hat másodperc kérem maga a világegyetem ebben a sportban!!!), Dani szép egyenletes tempóval bevitt, bekísért, én meg marhára örültem.  Annak a sorozatnak a vége életem első maratonja lett,…

A nyár millió örökkön-örökké ismétlődő pillanatképei közül talán az illatok a legfontosabbak. Idén valahogy úgy alakult, hogy alig éreztem illatokat, csak robot módjára jártam meg a napi kétszer negyven perces utat az otthon és munkahely között. Ha éreztem is néhányat, azt szinte mind futás közben…

Nem kérdés, valami epikus, földrengésszerű, Kalevala like posztot tervezek írni május végére, június elejére. Amint megérkezek a Balatonról, félrevonulok egy kicsit a világtól, nem azért, mert annyira fog fájni, hogy a létezésre is képtelen leszek (ennek esélyét sem látom, már az ülőgumóm is…

Na kérem, az Optivita 100 km-es versenyén megvilágosodtam. Egyetlen dolog kell ahhoz, hogy bármilyen táv esetén jól szerepelj. Megfelelően kell helyezkedni. Ennyi. Elég kemény küzdelem volt, ez néha látszik is rajtam, de több fotón szerepelek, mint eddig bármelyik verseny alkalmával. Jó helyre kell…