Életem első fartlekje. Nem volt ismeretlen szó ez nekem, láttam már vagy háromszor leírva, mindegyik alkalommal valami edzéstervet nézegettem. Valószínűleg a paksi félmaraton pluszra akartam volna felkészülni, de pont akkor, múlt nyáron mondta először azt a térdem, hogy neki ez az egész nem kell és nem akarja velem csinálni.
Most talán - lekopogom - eljutok Debrecenbe, és mégiscsak meglesz életem első 21 kilométere, szóval nem úsztam meg életem első fartlekjét sem.
Félig elolvastam vagy három bejegyzést a fartlekről - ezt a futaneteset, meg ezt a futóblogosat, meg ezt a híresembereset (bár a középsőben a másik kettő is linkelve van, mindegy) - és miután még mindig nem tudtam, hogy igazából, hol, merre, most akkor mit is kellene csinálni, viszont már nagyon ki akartam menni, kimentem.
Az az alap, hogy ha már van egy ilyen lehidalós, csodálatos szuperkütyüm, amit ezerrel lehet buzulni, akkor az amúgy már meglévő Garmin Connectes edzéstervemet letöltöttem rá. Mert lehet ilyet. Ez annyira szép!!
A Garmin egyébként pont a fartlekben nem segít egy hajszányit se, annyit mond, hogy fuss negyvenöt percet, cél nélkül. Magyarul azt csinálsz, amit akarsz, engem már nem érdekel. (Igen, az anyám mondta ezt sokszor.) Úgy gondoltam, ha már amúgy is itt van a nyakamon Kelenvölgy, akkor legalább - szintén először - tudatosan használni fogom az emelkedős utcákat, szóval ilyeneket nyomtam, hogy odáig egyszer-kétszer belefutottam fél- egy utcahosszt, illetve odaérve megfutottam két utcát felfelé. Gyűlöltem. Gyűlölök kifulladni, végemet járni, mert hát kapásból kifulladtam, végemet jártam, pedig a legmagasabb pulzusom 172 volt, az állítólagos maximumomat, a 185-186-ot még a kanyarból sem láttam. Nem tudom, hogy egy fartleken ez cél kellene, hogy legyen-e egyáltalán, de egyébként egy ezreddel, egy centivel sem tudtam volna gyorsabban és/vagy többet futni. Nem csak sprinteket nyomtam, néha váltottam simán csak tempót is, persze, amikor már kaptam újra levegőt. A negyvenöt perc legnagyobb része azért önmagam kímélésével telt, senkinek ne legyenek illúziói.
A Garmin viszont ha már nem segített, legalább nem mért tempót sem kilométerenként. Ugyanis edzésmódban szarik rá, hogy te beállítottad az Auto Lapot ezer méterenként, hiszen számodra, amióta futsz, az az egyetlen mérőszám, amivel kezdeni tudsz valamit. Nem, ő lazán egy körnek mérte a negyvenöt percet.
Nyújtottam, zuhanyoztam - ez most egyébként fordítva történt, mert megint esett az eső, és újfent szarrá áztam -, és nekiálltam jól felbaszni magam ezen.
DC Rainmaker azt írta, hogy ő alapból offon hagyja az Auto Lapot, mert ő majd szoftveresen szétbontja megnézi, hogy mikor mit csinált, ne dumáljon bele az óra. Nem tudom, hogy ő kilométerenkénti tempóra is szétbontja-e magának, vagy ez csak a kezdők mániája-e, mindenesetre a Garmin Connect nem bontotta nekem szét sehogy sem ezt az egybenegyvenöt percet. A tesztben még a TrainingPeaks-szet, és a SportTrackset mutogatta, hát megnéztem ezeket.
A TrainingPeaks-en már volt egy profilom, de ugyanaz történt most is, mint legutóbb, amikor arra jártam: az oldal annyira emészthetetlen, annyira nem egyértelmű, hogy tíz perc után feladtam. Igaz, ezúttal már eljutottam addig, hogy letöltöttem a device agentet, és azon keresztül feltöltöttem az egyik garminos futásomat, de ennyi. Ez az oldal állítólag komolyabb atlétáknak van, tehát biztos ezen a szinten mozog ez az egész, időt kellene rá szánni. De én lusta felhasználó vagyok, én azt várom el, hogy a dolgok legyenek értem, ne nekem kelljen nyomozni, összepakolni, amit akarok. Tegyék alám, legyen áttekinthető, könnyen kezelhető.
A TrainingPeaksnek most van egy béta felülete, ami valóban milliószor letisztultabb, mint a jelenlegi, de mire kipróbáltam, rég elfogyott a türelmem. Még csak oda se jutottam el, hogy felmérjem, hogy az ingyenes verzió eleget, esetleg többet nyújt-e, mint a Garmin Connect?
Így elfáradva a SportTracksnek már nem estem neki egy regisztrációval (abból van elég már amúgy is), hanem elkezdtem olvasni róla. Ingyenes volt, fizetős lett. Nem tudom hibáztatni, bárki is csinálja, de én nem fogok fizetni. Messze nem vagyok azon a szinten, sem futásban, sem anyagilag (igen, most vettem egy Garmin órát, de az OLCSÓ VOLT!!). Hagytam inkább a francba
Runtasticcal már csak becsületből küzdöttem. Van az asztali felületen egy Garmin import gomb, arra rányomtam. Hát nem kérdezett egyet sem, hogy milyen eszköz, milyen account, feltöltött minden szart, azt sem tudtam, honnan. Valahol a gépemen ott bújtak az előző tulaj edzései. Természetesen csak egyenként, minden alkalom után új oldalbetöltéssel lehetett kiirtani az idegen távokat a profilomból. Aztán nagy nehezen megtaláltam, hogy hol rejtőznek a garminos .FIT fájlok és rendet vágtam közöttük. Utána újra béke volt, és el nem hiszitek, de a mindig többet akaró mohóságomban örökké lebecsült Runtastic automatikusan lebontotta kilométerenkénti tempóra a fartlekemet. Boldog vagyok.
