Ja persze simán ott voltam én is a versenyem után, hogy akkor most hogyan tovább? Gőzöm nem volt, annyira csak Debrecenre koncentráltam, hogy nem is gondoltam arra, mi lesz azután.

Régebben elég volt csak futkorászni, menni egy ötös, vagy egy tízes kört, de most hirtelen el sem tudtam képzelni az életem edzésterv és versenycél nélkül.

Jó, nem tartott túl sokáig ez az állapot, mert bejelöltem a Smashrunon egy 150 kmes áprilist, mint célt, megbeszéltem a vasemberes fétisben szenvedő haverommal, hogy május közepén körbefutja velem a tavat, mármint a Velenceit. A paksi félmaraton pluszt már tavaly kinéztem, de akkor a térdem azt mondta, hogy gondold át újra. Talán idén nem szól már bele a terveimbe. Aztán nagyon ősszel lezárhatnám egy utolsó Féllel az évet. Siófokon pl, vagy mit tudom én. Tavasszal meg hát ki tudja. Balatonon lefutok ezer kmt egyből, vagy ilyesmi.

Na, de a lényeg, hogy a 28km tókör miatt tényleg szükségem van a 150kmes áprilisra. Az hetenként 37 km minimum. Debrecen után két nappal lement 10, aztán pénteken lesomfordáltam egy laza 6-ot, és ott voltam, hogy várt még rám 22 km vasárnap. Őszintén szólva nem kívántam, mert valahogy tökre nem pihente ki a lábam a versenyt. Éreztem a 10-et is, muszájból ment csak a 6 is, és szombaton ráadásul másnapos voltam, és valamiért hajnali ötkor keltem vasárnap. Bahh.

Este hétig húztam, de akkor bekapcsoltam a robotot, és felöltöztem anélkül, hogy belegondoltam volna, mit csinálok. Másképp nem ment volna. Teletöltöttem a kulacsaimat, és elindultam.

Érdekes, hogy mennyire gecire hosszúnak tűnik 22 km, ha "csak úgy" nekiindul az ember. Nehéz összegyűjteni, össze-vissza kell rohangálni, hogy meglegyen. Lefutottam a Camponáig, ami azért már kocsival is távolság. Megkerültem, elindultam visszafele, visszamasíroztam a Dunához: Vasmacska, Dunaparty Megálló. 15-16 km, hol van még a vége, pedig már mindenhol voltam. Faszom. Hazafele még 3 kili. És akkor még mindig menni kell egy kört, és akkor még mindig van egy rohadék utolsó, hogy csak úgy becsületből megnézzem mi van a félmaratonon túl, akkor is, ha csak éppen hogy. http://nemmaratonman.blog.hu/admin/post/edit/6004306

Persze 10 felett már fájt a jobb lábfejem, mint ahogy mostanában szokott. 14-nél majdnem befostam, ez kitartott 17-ig. Persze elfáradtam, nem akartam már, az első 10 alatt elképzelt mégis legyen 23-at visszafaragtam 22-re. És közben még mindig egy csomót kellett menni. Szóval sok, mert apránként teszed hozzá azt sok-sok kisebb-nagyobb egységet ettől az utcától, addig a a fordulóig, meg ilyenek.

(A kulacsról: először is kapja be a Decathlon. Mert mióta megváltozott az oldaluk, már nem lehet megnézni, hogy van-e éppen készleten, amit akarsz. Én a most, a születésnapomra kapott moduláris övemhez akartam megvenni a nagyobb  kulacsot, hogy a két egy decis kicsihez legyen még egy 2,6 decis egység is. Az még mindig csak éppen, hogy majdnem fél liter, de talán elég lehet 22 km-re. Igazából kicsit kevés, mert mióta lehetőségem van futás közben inni, illetve hogy megtapasztaltam, hogy a versenyen milyen jól jött a frissítés, azóta inni akarok. Talán sokat is, nem tudom.

Hogy befejezzem a sztorit, ezelőtt két héttel tele voltak ilyen kulaccsal Budaörsön. Most, hogy kimentünk, egy sem volt. Kérdeztem, hogy mikor ,és, hogy esetleg most hol van. (Nyilván MOST AZONNAL kellett.) Dunakeszire kellett elautózni érte. Hát a tököm.)