nemmaratonman

nemmaratonman

Tégla a vízben

2017. július 10. - téglánakgyors

Árpád megint megkínzott. Mindig ugyanazt csinálja. Ha ott van a környéken, általában következő dolgok történnek velem.

1: Nem tudok parkolni.

2: Sorban állok.

3: Izgulok.

4: Szenvedek, de picsamód.

5: Nagyon elfáradok és büdös leszek.

A 35. Lidl Balaton-átúszás kiváló és szemet gyönyörködtető példája volt mindezen öt pont együttes bekövetkezésének, hovatovább Árpád elegánsan rádobott még egy VASÁRNAP délutáni Balatonról Budapestre hazajutást. 

Fogalmam nincs, milyen volt a Balaton-átúszás a BSI előtt, most vállalhatatlan sorokat láttam, kézzel írt és tépett számlákat. Nyolc után indultunk a Flórián tér környékéről - ha már Balaton, Anna és egy kolléganőnk is elkísért, hogy addig ők strandolnak - fél tizenegyre voltunk lent, úgy, hogy már a kocsit is betettem két tuja és egy kuka közé valahol fent, a faluban.

Nem is a 3000 forintos kedvezmény volt a BSI nagykövetes előnevezés fő attrakciója, hanem az, hogy abban a sorban gyakorlatilag senki nem állt. Nem tudom, hogy másképp mikor jutottunk volna vízbe Danival. (Dani, mint olyan, bringával jött-ment Fehérvárról.) 

A vízbe jutásért két Anakonda-sor vetekedett, és az egyik irinyó-pirinyó részeként 12:30 fele csak az nyugtatott meg, hogy Árpád zsebre dugott kézzel, és békésen elnyúló bajusszal, teljes lelki nyugalomban beszélgetett valakivel a parton, egy fa alatt. Hát ha ő nem ideges, én biztos nem fogok izgulni.

 

img_3996.GIF

 

Jött a placcs, nem volt idő sokat szoktatni a golyókat, úszni kellett egyből. Daninak többször mondtam, hogy nyugodtan menjen saját tempót, átúszás-szűzként itt még a futáshoz képest is tanácstalanabb voltam, meg hát vízben azért csak-csak úgy van még egy ilyen nagyonvasember is, hogy nehezebb neki beszélgetni. Jó utat kívánt, aztán előrement. 

Én meg kurvára meg voltam lepve. Hullámok bazmeg. Hát ezek. Az uszodából, de még a partról sem látszottak, itt meg csupa hullám minden. Kidugnám a fejemet, de még ott is víz van. Benyelem. Láb és pisaíze van, nincsenek illúzióim, tuti most nyeltem le tíz adag körömgombát. Doktor House eset leszek, ez lupus, ezerszázalék.

Merthogy emberek bazmeg. Rengeteg ember, olyanok vagyunk mint egy fordított partraszállás, ez az én Dunkerque-m, de nekem nem két nap, hanem pár száz méter az élet. Oldalba hullámzik, feljebb kell emelnem a fejem, kerülnöm kell, sokan vagyunk, nem haladok, MÁR elment a fele erőm, és még sehol nem vagyok, most ugrottam a vízbe, most MI a faszt csinálok???

Rengeteg energiám elment rögtön az elején, és viszonylag komolyabban meg voltam, ha nem ijedve, de illetődve. Miért, mire számítottam? Nos, igazából semmire, csak menni akartam, nem gondoltam a részletekre túl sokat, semmi más nem volt a fejemben, hogy milyen állati menő lesz átúszni a Balatont, mert már ÚSZÓ is vagyok.

Valahogy, valamennyire rendbe hoztam magam, néztem másokat, hogy egy-egy rövidebb gyorsúszással tiszta területre érkeznek. Leutánoztam őket. Találtam egy viszonylag jól működő ritmust: többet siklani víz alatt, ott nem hátráltat a felszíni káosz.

Egy kilométernél megnéztem az órám. 28 perc ment el, és ez segített. 22-24 perc alatt tudok uszodában ennyit, ez azért nem is olyan rossz, ha azt nézem, hogy most veszem el a nyílt vízi szüzességem és marhára nem esik jól.

(UPDATE 2017.07.14: itt egyébként jó nagy hülyeséget írtam, tegnap úsztam le az eddigi legyorsabb 2000 méteremet, és bizony az első km 25 percbe került, szó nincs itt eddigi 22-24 percekről. Ami viszont azt jelenti, hogy ANNYIVAL nem is voltam lassabb.) 

Dani azt mondta, hogy a nyílt vízi úszás egyik kulcsa a tájékozódás. Itt már tudtam, hogy ez a sport sem az én sportom, és nem tévedtem. Folyamatosan merőlegesen akartam úszni a tóra, de a jelek szerint ehhez képest balra tartottunk. Én mindenesetre - gondolom a hullámzásnak engedve - folyamatosan bele akartam úszni a következő hajóba. Sokáig tartott mire sikerült tartósan célirányba tenni magam. Ha visszanézem a a térképet, akkor viszont azt látom, hogy a  Révfülöp és Boglár között húzott egyenes - az óra jobb és GPS híján erre volt képes, túlnyomórészt mellben úsztam, nem kapott sok jelet - még mindig jobbra tart a merőlegeshez képest. Hát ennyit a tájékozódásról.

A másik kulcs a lábvíz. Nézz ki valakit, aki kb azt ússza, amit te, és tapadj rá hátulról. Kb 20% energiamegtakarítást jelent. Próbálkoztam ezzel is, háromszor-négyszer, de nem hogy a másik tempóját nem tudtam tartani, de a magamét sem. Teljesen össze-vissza haladtam, legalábbis ezt éreztem.

A két kilométer 55 perc környékén volt meg, és még határozottabban nem örültem a következő harmadiknak. De lenyomtam. Három után ismeretlen terület, és három és félnél természetesen teljesen ki voltam tikkadva fejben és vállban. 

Azt olvastam, azt mondták, hogy három fele valami egészen hűha-élmény, hogy bent vagy a tó közepén. Alibi megállás, persze, hogy az lett. Visszanéztem. Előrenéztem. Nem éreztem semmit, semmit, túl sok volt az ember, az erőfeszítés ott feszült a nyakamban, Flow király messze járt. Hát akkor bassza meg, menni kell tovább. A tempók és bugyborékolások közti eléggé szakadozott, gyakran kakofóniába széteső ritmusban néhol azért el tudtam gondolkozni. Körbejártam témákat, ezzel párhuzamosan megoldottam a pillanatnyi másodpercek feladatait. Ha  kellett, vizet köptem. Ha nyeltem, köhögtem.  Kerültem. Előztem. Félrehúzódtam. Új ritmust kerestem, gyorsba menekültem a beszorulások és a vállfájdalom elől. 

Néztem az embereket is körülöttem. Csodaszép lányok, címlap- és modellnedves arccal, hajjal. Hatalmas, melós hátú kidobómagyarok. Középkorú nők rendületlenül haladva előre. Kissrácok gyorsban, bohóckodva. Sokan napszemüvegben, végig kitartott fejjel, pamut baseball sapkában. Triatlonosok pólóban, nem akarnak leégni.

Teljesen szétestem, aztán mégis, még négy előtt észreveszem Danit, pedig már hosszú ideje nem láttam a zöld sapkáját. Felvillanyoz a tudat, hogy ezek szerint tartom a tempót, és értékelhető tempót tartok. Sokáig tart mire az emberek között befogom, és elúszom mellette gyorsban, hogy megvicceljem, de észrevesz és visszajön rám. Persze nem enged el, nem teheti, vérében van a versengés, de ezúttal én sem bánom, mert tudom, hogy ez legalább lefoglal, ezek a hormonok bevisznek. Nincs annyi energiám, hogy előnyt gyűjtsek, elégettem mindent, neki ilyenkor mindig van mit begyújtania. Nagyon sokáig toljuk ezt, a négy feles  bóját észre sem veszem. A végén újra rengeteget kerülgetünk, jó párszor beletempózóm, mert beragadok és Dani további métereket szerez. Ráúszom még egyszer-kétszer, hogy legalább lépésben maradjak, aztán végre leér a lábunk. Bevár. Kocogunk ki a vízben, amikor már nem tart meg a víz, csak tántorgok. Dani int, hogy gyere, gyere! A szárazföldön majdnem elesek, nem vágom a mozgást, összeakadnak a lábaim, vigyorgok az érzéstől, de kocogunk be a leolvasókhoz. Későn állítom le az órát, pedig aztán van különbség a bruttó, nettó között, mert nem csak kódot olvasnak le csuklóról, hanem még mindenkit pofán is fényképeznek. Azért lenyomom még kettő és fél előtt, mert az mégiscsak két és fél órán belül van, megdolgoztam azért, hogy ne szégyelljem ezt a pöcsömnyi hiúságot. 

Alma a kézbe, kábé három harapásra betolom, farkaséhes vagyok, pedig odafigyeltem, hogy rendben induljak neki. Hűsít, élvezem az édes, leves ízét, olyan intenzíven élem meg, mint még soha. Leszakadnak a vállaim, de ezt nem tudom, hogy könnyíteni, ennek aztán guggolhatok, görnyedhetek, mindegy, be vagyok lőve boldogsággal, és a belső drogokra csak ráerősít a Balaton, a nap, a nyár, hogy végre kicsit kiszakadtam a melóból és Budapestről.

 

img_3984.JPG

 

Ellőjük az összes kupont, kivéve a kávésat. Dani nem iszik, én nem merek. A két alkoholmentes DREHER ( :( ) sör, meg a péksüti, meg nem is tudom, mi után hozok egy S-es pamutpólót Annának (az XS-es eddigre elfogyott), aztán viszonylag gyorsan feljutunk egy megnyugtatóan nagy, klímás, és gyors hajóra. Dani odaát visszakéri a bringáját, megint teker egy laza kilencvenest, én pedig megkeresem a lányokat a strandon. Szerintem én jártam jobban, ha valaki kérdezné.

 

atuszas.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmaratonman.blog.hu/api/trackback/id/tr7012652161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2017.07.10. 20:40:19

soha.
két és fél óra? áááá

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2017.07.10. 20:52:18

@rrroka: dehogyisnem. Csak át kell állni Dreherre :P

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2017.07.11. 07:10:14

@téglánakgyors: neeem, nem attól függ, hogy mit a frissítő. :) vízben úszni két és fél órát, 5-6 km-t lehetetlennek tűnik. nem tudom elképzelni hogyan csináljátok. :D

Kilfish · http://www.kilfish.com 2017.07.11. 10:10:04

@téglánakgyors: Gratulálok, örülök, hogy ennyire rákaptál az úszásra! Nekem is az idei volt az első:)
Ha jól értem a postból, Dani akkor nagyjából annyi idő alatt úszta le, mint te, kb. 2 és fél órán belül? Nem azt írtad régebben, hogy ő triatlonozik?

@rrroka: Nem fontos 2 órát benn lenni a vízben úszva, olyan ez pont mint a futás, ha gyorsabban úszol, akkor kevesebb időből is megoldható :) Időeredményeket összevetve nekem ez a Balaton-átúszásnyi 5,2 km-es táv nagyjából egy félmaratonnak felel meg, érzésre viszont sokkal kevésbé kimerítő mint egy lendületes félmaraton, igazából csak a hullámzás zavart, amiatt ki is csúsztam a tervezett célidőmből.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2017.07.11. 12:07:47

@Kilfish: nem mondod, neked is? :) Megkérdezhetem, hogy mennyi lett és, hogy végig gyorsban tudtál-e menni? Mármint, hogy az emberektől.

De, triatlonozik, vagy hát nem tudom, ő minek tekinti magát, hogy címkézi magát -
ez egyébként egy olyan kérdés, amit soha nem tettem fel neki, jövök rá most -, de tény, hogy Nagyatádon évek óta indul (meg máshol is).

Idén szerintem gyakorlatilag egyáltalán nem úszott. Alapvetően marha monotonnak tartja és azt hiszem, hogy talán itt van a legkisebb sikerélménye, legalábbis biciklizni, és futni jobban szeret, ha edzésmunkáról van szó. A bringát is nehezen passzírozza be a minden más mellé, de arra azért szokott figyelni, ahogy látom. Az úszás már leginkább kimarad.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2017.07.11. 12:57:02

@téglánakgyors: Évtizedekig csak uszodában úsztam, nyílt vízen csak nénisen, kitartott fejjel, aztán 2 éve rákaptam a nyílt vízre is, és csak tavaly volt az első ilyen versenyem, a 2xBalaton (Zamárdi és Tihany között oda-vissza), az igazi Balaton-átúszásból meg a mostani.
Végig gyorban mentem, rajtlétrától a cél lépcsőjéig, először kinn próbáltam úszni, balra a vitorlásoktól minél távolabb, ahol kevesebben úsztak, de aztán úgy itéltem, hogy így jóval több távot teszek bele mert nehezebben tudtam tartani ott a helyes irányt, úgyhogy közelebb kezdtem tartani a vitorlásokhoz, ott persze többen is voltak. Sokszor kellett kerülgetni az embereket és az volt a rossz, hogy a hullámok miatt sokszor úgy láttam, hogy nincs előttem senki, aztán egyszer csak hirtelen a zavaros vízben közvetlen 10cm-re mellettem tempózott valaki.
Maga az úszás, a rajt-cél sorban állás nélkül lépcsőtől lépcsőig 1:46:19 lett, szerettem volna 1:44-n belül lenni, avval jött volna ki 20 perces kilométerekre. Pár hete kicsit fáradtan úsztam 25-ös medencében egy 5000m-t egyben, az 18:32-es kilométerekre jött ki, úgy számoltam, hogy ha viszonylag ideálisak lesznek most a körülmények, akkor nyílt vízen a 20 perces kilométerek menni fognak, de sajnos mire mi úsztunk, már viszonylag nagyok voltak a hullámok. A korán indulóknak mázlijuk volt, én olvastam olyan beszámolókat, amikben feszített víztükörről írtak, erről azért tudtam is, hogy általában reggelente kevésbé hullámzik a Balaton és nap közbe szokott felélénkülni. Majd jövőre megpróbálok korábban odaérni :)
Gratulálok az időeredményedhez is, szerintem simán jobb lett mint a teljesítők átlag átúszási ideje, ha olyan kitartó leszel az úszásban is mint a futásban, itt is egy csomót fogsz fejlődni.

jazzultralesz · http://ultrafutoleszek.blogspot.hu 2017.07.11. 15:01:33

@téglánakgyors: Szépen úsztál, ez önerőből, edző nélkül nagyon jó eredmény szerintem.
@Kilfish: Ez valóban egy átlagos triatlonos számára elég gyatra eredmény, nekem mindig is az volt az egyik leggyengébb számom, de Nagyatádra valahogy összekapartam eddig mindig magam annyira, hogy másfél óránál többet még sosem úsztam Nagyatádon (3800 méter). Tavaly 1:21 lett. Ettől függetlenül 2:12 a legjobb átúszásom, nekem ez valahogy sosem áll össze, lehet, hogy a bringa sem feltétlenül segít előtte... :) Triatlononon az utána van, ugyebár. Az 1:44-hez gratulálok, szerintem ilyen jót sosem fogok úszni, de ezt még azért lehet fokozni, a feleségem unokatesója 1:17-et ment! :P (Oké, ő úszó (de még nem felnőtt), és 23. lett elvileg a nyolcezer-párszázból....)

Kilfish · http://www.kilfish.com 2017.07.11. 15:31:09

@jazzultralesz: Bocs, nem beszólásnak szántam, csak ha már meg lettél említve nem volt tiszta, hogy valóban egy tempóban úsztál Péterrel, vagy direkt lazára, kisérősre vetted mint néhány futóversenynél, vagy én emlékeztem rosszul. Gratula neked is a BÁ teljesítésedhez és az ironmenekhez, meg gratula a feleséged unokatesójának is! :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2017.07.11. 15:47:18

@Kilfish: úúú, volt olyan is, hogy kísérősre vette :D Még főiskola alatt elvitt egyszer Velenceit-tó átúszásra, 3600 méter. Azt mondja, gyere, végig leér a lábad nem para. Én hülye meg mentem. Még hülyére is vettük az elején mindenkit. Ordítva indultunk bele a vízbe és a tömeg csatakiáltással követett minket :)))

Semmi mást nem csinált, mint folyamatosan rám várt, meg körbeúszott, annyira nem ment nekem, akkoriban mondanom sem kell, nulla métert úsztam. Sosem felejtem el az érzést, amikor partot értem, gyakorlatilag majdnem belehaltam a távba.

De most nem, most kérlek szépen bedaráltam :P Az addigi 90 km bringát én ignorálom, az én lábam is elfáradt a két és fél óra vezetésben!

Kilfish · http://www.kilfish.com 2017.07.11. 16:13:48

@téglánakgyors: nahh, akkor ne olvassak itt több komplexusos postot az uszodákban edző triatlonosokkal kapcsolatban, látod, úszol te is olyan tempót mint egy többszörös ironman :)

Family Maker · http://familymaker.blogspot.de 2017.07.18. 09:45:01

Gratulálok!

Az első (és eddig egyetlen) Balaton átúszásomat huszon nemsok évesen csináltam a hugommal, mert unatkoztunk a Balatonon apámnál. És a hugomat felhívta egy kedves nyugger néni, hogy ő megy nincs-e kedvünk csatlakozni HOLNAP. Mivel, mint mondtam unatkoztunk és még net se úgy volt, mint most (tehát nem tudtunk utana nézni mi is ez), ezért másnap ott álltunk a kedves nyugger nénivel Révfülöpön, hogy segítünk neki és támogatjuk azon az 5 km-en (végülis gyerekként az egri uszodában jóval többeket úsztunk, nem tűnt fenyegetőnek a táv, de az hogy konkrétan mennyi időbe fog telni soha meg se fordult a fejünkben). Mi voltunk az egyetlenek a sorban bikiniben. Mi voltunk az egyetlenek, akik még törülközőt se hoztak és csak a rövidnadrágot, pólót és pénztárcát tették be a ruhatári zsákba. Nem értettük a naptejjel kenekedőket meg bemelegítőket.
A kedves nyugger néni az első 20 méteren hagyott állva bennünket (sietett, hogy a kiskönyvébe bepecsételhesse az elmúlt havi Graz-Budapest bicajút tanusítványát, máshogy nem kaphatta volna meg az Adidas táskát), mi meg 3 óra alatt szenvedtük végig a távot. Egyszer kikapaszkodtam egy hajóra, ahol vízzel és szőlőcukorral kínáltak, de megmondom őszintén akkor úgy gondoltam, hogy ezentúl fogat is szárazon fogok mosni. Mikor beértem akkor teljes meglepetésként ért, hogy a lábaim nem bírtak el, egyszerűen összecsuklottak, úgyhogy vagy 15 percet pancsoltam a cél előtti sekély vízben mire ténylegesen ki tudtam kászálódni. Az arcunk annyira leégett, hogy másnap alig láttam a feldagadt szemeim miatt és vagy 1 hét volt teljesen rendbejönni.
Viszont soha annyira jól nem esett a forró menza tea, amit a célban kaptunk. Imádtam az elkerített részben punnyadozni és a nyugger néni történeteit hallgatni (pl „még az ősidőkben mikor nem volt így kiépítve” az egyik induló eltévedt és 7 óra múlva szedték ki Siófokon) meg látni félkarú/féllábú embereket, akik megcsinálták.
2 év múlva a hugom visszament, mert „olyan finom volt a nutellás kenyér”, amiből a célban vagy 5-öt betolt.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2017.07.18. 17:58:48

@Family Maker: Köszönöm!

Jó kis sztori volt :)

Meleg teát most is adtak, bevallom, nem is értettem, mit akarnak vele a kánikulában, aztán el is mentünk sörért.

Nem úsztam meg végül a leégést. Az első éjszaka nem volt semmi bajom, de a másodikon már mintha tável szurkálták volna a hátam, majd le is hámlott az egész, úgy, ahogy van.

Family Maker · http://familymaker.blogspot.de 2017.07.19. 08:23:08

Elképesztő egyébként, hogy fiatalabban mennyi mindent meg lehetett tenni a testünkkel (mindenféle edzés nélkül 5 km-t úszni, pl), hogy akkor a sport még kizárólag a csapattársakkal lógásról meg vegytiszta mókáról szólt. Most meg gondos tervezés, rendes nyújtás (nem is ismertem egészen 5 évvel ezelőttig), hogy egyátalán ki tudjak kelni az ágyból egy keményebb edzés utáni másnapon.

Jó, mondjuk akkoriban nem volt második félidő a kocsmában, meg jól megérdemelt fröccs vagy igazi élvezettel betömött almásrétes sport után. :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2017.07.19. 11:38:24

@Family Maker: én sajnos abból javarészt kimaradtam, hogy mit lehetett megcsinálni a testünkkel fiatalon :)) A szüleim nemigazán feküdtek rá erre az irányra, nem vittek sportolni, magamtól meg gyakorlatilag csak olvastam, bringáztam. Kamaszkoromban aztán elég sokat kísérleteztem, hogy mire képes a testem bármiféle ráedzés nélkül, de sportolni csak felnőtt fejjel kezdtem el :)

jazzultralesz · http://ultrafutoleszek.blogspot.hu 2017.07.23. 21:51:57

@Kilfish: Semmiképp nem vettem beszólásnak, csak próbálom magyarázni a bizonyítványom! :) Idén nagyon kimaradt az úszás, pedig komoly terveim vannak Nagyatádra...
@Family Maker: a legrosszabb mindig az, amikor a tízévesek hagynak ott ezen az átúszáson, meg pl. amikor néztem az egyik szegről-végről ismerős (mellesleg félkarú) trombitás, Barabás Lőrinc eredményeit, aki sokszor jelen volt már e versenyen, akkor azért tényleg elszégyellem magam. No meg látom, hogy nekem ez a sport mennyire nem megy.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2017.07.23. 21:54:09

@jazzultralesz: szombaton azért menjen! :) Egy kalap kalappal!

Family Maker · http://familymaker.blogspot.de 2017.07.24. 13:19:52

@jazzultralesz: Nem is tudom mi volt a rosszabb mikor még futottam: a „gyerekek”, az iszonyú öregek vagy a babakocsisok előzése... Mind fájt valahogy :)

Az úszást én világ életemben élveztem (bár nem voltam benne igazán jó soha): a tavakban henyélést, az úszásnak álcázott pletykálkodást, a dühből úszást és leginkább a melegvizes levezetést utána. Kinti medencében úszni meg mindig nagyon különleges.
süti beállítások módosítása