Múlt szombaton szintén két dolog történt velem. Életem leggyorsabb 10 km-ét futottam meg 6:27-es átlaggal, ami nekem egy kibaszott nagy űridő. Az eddigi átlag ekkora távon, egy óra hét perc kb, ez meg egy nulla négy. Januárban futottam egy óra hatot, de egyrészt azon is javítottam másfél percet, ha a másodpercre nézzük, másrészt ez sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményleadás volt. Harmadrészt jobb volt a pulzusom. Negyedrészt mondjuk akkor kurva jól éreztem magam, ez meg sokkal inkább egy muszájfeladat volt, és hat-hét környékén alig vártam, hogy vége legyen. Egyedül az mentett meg, hogy az utolsó három km-t már hazafele futottam.
Ez volt most, ez a kiegyenlített, vonalzóval rajzolható gyönyörűség, a januári meg itt jön lent, ahol meg faszán látszik, hogy bekezdtem, mint a nagyok, aztán lófasz nem maradt a végére.
Mint látható remekül elszórakozom a statisztikáimra való rejszolással, szóval ezért mondom, hogy ez a mérésfetisizmus nagyon sokat segíthet bárkinek, hogy ne csak elkezdje, de futó is maradjon. Mert rejszolni mindenki szeret.
A másik dolog az volt, hogy ugyan egyik alkalommal sem szándékosan, viszont egyre nagyobb sikerrel harákoltam le az orromban bugyborékoló poklot a számba. Hát nyilván nem álltam meg, hanem jó focistához méltóan kitettem a gyepre. Az utolsó alkalom annyira sikeres volt, hogy akkor tényleg megilletődtem, éreztem, hogy ez vízválasztó pillanat: ha innen, immáron tudatosan tovább gyakorolnám, akkor soha többet nem kellene zsebkendőt használnom futás közben. Egyelőre fenntartással kezelem ezt az egész képességet és elhatárolódom magamtól, de mint tudjuk, minden szokatlan dolog, csak elsőre furcsa. Félek is, hogy mi lesz ebből.
Egyébként végig pattogott rajtam az ónos eső, de hálistennek nem állt össze sem rajtam, sem alattam, legalább abból nem lett gáz. Vasárnap viszont úgy, ahogy volt kihagytam az egy óra lassú futást, mert szombat estére a kétszeri nyújtás ellenére is (vagy pont azért, faszom se tudja) erősen éreztem, hogy szokás szerint erősen feszül és merevedik a jobb térdem. Másnapra a nyújtás ellenére, vagy miatt, szinte semmi baja nem volt, de mérleget vontam. December 31-től folyamatosan tudtam futni (előtte volt 14 nap kihagyás ugyanez a baszás miatt), és lenyomtam 96 km-t. Ha kis szerencsém van, és most nem cseszem el a vasárnapi futással, hanem pihenek két napot, akkor lehet, hogy februárban meglesz ugyanennyi, és akkor elmondhatom, hogy két hónapot folyamatosan végig tudtam edzeni, és ilyen még soha nem volt.
Szóval remélem, hogy ez a mínusz 10 km a végén plusz 100 km lesz, és akkor nagyon fasza vagyok.
