Azt már sejtem, hogy a versenyeket követő hét, az mindig így fog kinézni, hogy az ember a képeket, meg az eredményeket vadássza. Ez ilyen önmasszírozás, fontos motivációs technika, az biztos.

Ma megtaláltam az eredménylistát, tegnap pedig az utolsó képek is beérkeztek. 

A helyezés nem lett túl acélos, 73 indulóból (24 km) az 57-ik lettem. Nézegetem, és tagadhatatlanul nem a legszebb látvány, de igazából folyton csak büszkeséget érzek, hogy basszus, hát ott a nevem. Tavaly ilyenkor még sehol nem volt ott a nevem, a Futás még azt se tudta, hogy létezik a nevem. Most meg chipekkel bajlódok, meg ilyenek. Azért ez elég komoly változás, az útnak még csak az eleje. Valamikor egyszer majd az első oldalra is felférek - remélhetőleg.

Egy képet akarok már csak berakni, nem is rólam, hanem a Löszfal Előtti Nagy Sorbanállásról. Csak úgy az elhülés kedvéért.

Szóval oda fel kellett menni, és ennyien vártunk idelent.