nemmaratonman

nemmaratonman

Túlélni Tom Cruise-t

A 42-es ügynökök bevetésen

2016. március 20. - téglánakgyors

Katie állítólag 2007-ben 5:29 alatt vergődte végig a maratont, és akár el is mondhatnám, hogy legalább Dawson csaját megelőztem, de ha belegondolok, hogy eredményesen túlélte Ethan Huntot, meg mindent, ami vele járhatott, akkor mégis inkább arra gondolok, hogy Oprah még mindig jobb maratont futott mint én (4:29)

 smashrun_badges_peter_marcsinko.png

smashrun_badges_peter_marcsinko_2.png

 

Amikor Dani benevezett 4:30-as klubba, a hatos zónába, én azt egy igen józan döntésnek ítéltem meg. Aztán jöttek a nagyobb távok, és az utolsó egy-másfél hónapban általában 6:00-6:18-as tempókat hoztam a kritikus 150-es bpm alatt. Reményeim támadtak kérem szépen.

Azt mondani az első maratonról, hogy lehetett volna jobb is, szerintem egy nagyképű dolog (de hát lehetett volna jobb is), ráadásul leginkább azt jelenti, hogy hülye módon egy csomó időt, izmot, erőt bent hagytam a felkészülésben, amit ki lehetett volna szedni onnan. És ez pontosan így van.

Hiába futok 6:08-as tempókat 147-es szívveréssel otthoni, vagy legalábbis kulturált, laboratóriumi környezetben, hidegben, esténként, ha a Maratonfüred reggel indul a Balaton északi partján, ahol szerintem összesen két km volt nekem rendesen, zökkenőmentesen megfutható, és már 700 méter környékén úgy megsütött a nap, hogy a felbiztosítótűzött rajtszámot menet közben kellett lebiztosítótűznöm a hosszú ujjúmról, azt levetnem, a derekamra kötnöm, míg mindent a számban, kezemben tartottam, majd a számomat újra felbiztosítótűznöm. Kb egy perc maradt csak abban a kilométerben, arról nem beszélve, hogy mennyire kiestem a légzés- és mozgásritmusból. Gyűlölöm az öveket, de most komolyan elgondolkoztam valami alternatív rajtszámhordó megoldáson. Vagy triatlonos leszek, hogy a seggemen hordhassam, az is egy opció.

Kurva nagy probléma, tudom, de igazából tényleg az, és pont DK fogalmazta meg a legjobban a harmadik napon, ami nekem is állandóan a fejemben jár az szervezett események alatt: "A Dupla Élményen még talán Snickerst, meg Sport szeletet toltam az egész órákban, de azok fullasztanak, nagyon nehéz őket futás közben enni. Persze Scott Jureknek igaza van, hogy meg kellene tanulni orron venni a levegőt, nem azért, hogy fasza gyerek legyél, hogy te orron keresztül veszed a levegőt, hanem, mert akkor tudsz futás közben enni meg inni. Nekem ívás, de különösen evés közben szanaszét esik a légzésem, percekig pihenem ki az étkezések miatti ritmuszavart.

Mi a tökömért indultam el hosszú ujjúban? Dönteni kellett. Nem volt kísérőm, egyrészt maratonra ne már (áhh ne legyek már én is ilyen! Szóval szerintem maratont, mint az utcai versenyek királykategóriáját, még érdemes lehet megtanulni egyedül megfutni, ennyi. Bár itt gondolom nem véletlenül engedték meg az egyéni és/vagy bringás frissítést) másrészt szeretem magam faszagyereknek gondolni, hogy egyedül vagyok, erős vagyok, harmadrészt valakinek legyakni az egész napját, mert nekem szaladgálni van kedvem az olyan izé. Furán érzem magam, ha rám figyelnek, kiszolgálnak. Az az én melóm. Én inkább itt élem ki a figyelem iránti vágyamat.

Egy hete az ment, hogy szombaton szar idő lesz. Hidegfront, felhők, ezzel riasztottak még péntek este is az Időképen, a Köpönyegen, Google időjáráson, Accuweatheren, mindenhol. És hideg is volt reggel, de mire kiértem a kámforszagú öltözősátorból, le kellett húznom a zipzárt, az ujjat pedig  könyékig feltűrni. És úgy is maradtam, mert itt követtem el azt a hibát, hogy a többieket néztem, és persze mindenki bundában volt. Szóval feladtam a táskámat a furgonra, és beálltam a neonsorba. Aztán egy kilométer alatt megdöglöttem az első minimálemelkedőn, mert nyilván abban a szent pillanatban szupernóva lett a napból, ahogy kitettem a lábam a kapun, és pofámtól két centire sütött teljes erőből. Hazafele végig azt hittem, hogy a só húzza az arcom - egyelten egy negatív dolgot tudok elmondani az egész Maratonfüredről: nem lehetett letusolni utána, pedig nagyon messze voltam Budapesttől -, de nem, konkrétan leégtem kicsit. Március 19-én. Igazából ez kurvára ijesztő...

 

dsc_0966.JPG

dsc_0964.JPG

 

Miért hullámos maratonra mentem először? Volt ilyen rajtszám kiegészítés, hogy "Első Maratonom", Dani hálistennek baromira elfelejtette beikszelni, hogy kér ilyet nekem. Némileg stigmaszerű megbélyegzésnek tartottam, ennél már csak az lehetett volna rosszabb, ha billoggal a homlokára ütnék az embernek, hogy Háhá,loser, vagy hülye vagyok, vagy ilyesmi. Amikor közelébe értem egy ilyen megbélyegzett valakinek, akkor nyilván ment a Hajrá, első maratonosok! is, de ami sokkal inkább megütötte a fülemet, hogy ezer százalékra érkezett valahonnan egy véleményezés, hogy én nem itt futnék első maratont, én nem ajánlanám ezt első maratonra... 

 

 dsc_0978.JPG

 

A Balaton miatt jöttem, pont úgy, ahogy, Zsófi fejtette meg magát UB-Spartathlon ügyben: "Én egyszer lefutom az UB-ét, és onnantól, ennél hosszabb távot már nem akarok futni. A Ultrabalatonban az a jó, hogy sok fiatalkori emlék visszajön. Egy Spartathlonon nekem nincs emlékem, nincs ami hirtelen erőt adjon. A Balaton körül eszembe jut, hogy itt voltam az osztállyal kirándulni, muteromékkal itt nyaraltam." (Mondjuk amennyire rá van borulva - jó értelemben - a Spartathlonra a magyar ultramezőny, tényleg nagyon másfele kell indulni az embernek, hogy ne a király lábát fogja meg mégis a végén.)

Ez a tó tényleg nem csak egy bazi nagy tó, ebben nekem ugyanúgy benne van Ötvös Csöpi, a MÁV gyermektáborok, Három Hónapos Nagy Szerelmek, csalódások, csalások, Most Már Tényleg Ez Az Igazi Nagy Szerelmek, tiniszexek a haver haverja nagymamájának fagerendás nyaralójában, bulik, a hajnali ötös vonatra várások, a húsvéti kötelező locsolások elől menekülések aka autós kirándulások egy barát első autójával, mint millió másik embernek. Benne van nekem Apa, ahogy a déli parton megyünk együtt vonattal Zalába, de benne vannak a legújabb emlékek is, hogy Annával Badacsonyba jártunk le nyaralni, amikor munkanélküli voltam, benne van Dani legénybúcsúja, a tavalyi UB párosuk kísérése, benne van az összes napsütéses, kék emlékem. 

Ezerszer inkább itt futok maratont először, legyen bármilyen részeg a bicikliút, mint egy akármilyen, városi, lapos pályán. Persze nem tudsz állandóan jobbra figyelni, meg csillog is a víz, és a 28 vagy 34-ik kilométernél már pont leszarod, hogy a tónál vagy, vagy nem, de azért ha visszanézek, a Balaton, legalább, mint fogalom, jelentéshalmaz, úgy általában jelen volt.

Azzal, hogy délelőtt, reggel mentünk, nem igazán tudok mit kezdeni. Kiszoríthatnám magamból, hogy hajnali futó legyek, de a délelőtti versenyekkel, a hőmérséklettel akkor sem lennék köszönőviszonyban sem. Én valószínűleg - a nyári hőhullámos estéket kivéve - mindig alacsonyabb hőmérsékleten fogok edzeni, mint ahogy megmérettetem magam. 

És itt van ez a Kocsis Árpád - BSI kérdéskör. Ez határozottan kezd felvenni egyfajta többrétegű mélységet, mert a távoli fejre olvasások és rászámolások itt azért kaptak egy komolyabb kontrát. Árpád végig ott kismotorozott mellettünk - hálistennek nem éreztem a kétütemű kipufogóját -, és végig dudált, mosolygott, biztatott, sőt, miután hiába ragasztottam le a mellbimbómat, és valahol a közepe után azt vettem észre, hogy megint rohadtul fáj a csöcsöm, meg véres a pólóm, konkrétan végig asszisztálta a tapaszcserét egy frissítő sátorban. Elmesélte, hogy ő 20 fölött mindig leragasztja, megkérdezte, hogy frissítettem-e, el ne felejtsek, és még mondott pár jó szót. Nagyon emberi volt. Majd újra elment mellettem robogóval, nekem is szurkolt egy kicsit, meg is tapsoltam. Nem lenne korrekt az ilyesmit elhallgatni. Már kevésbé fáj az a negyvenezer forint, de még sokat kell dolgoznia érte, hogy kvittek legyünk.

A frissítések picsa ritkán jöttek, minden hatodik-hetedik kilométeren, gondolom a szupermaratont végigasztalozni valahogy így lehet költséghatékonyan. Dani ugyan szólt előre, de meg sem fordult a fejemben, hogy kulaccsal zötykölődjek végig. A gond mindössze annyi volt, hogy az elején nem frissítettem eleget, ha kétszer annyit iszom, és eszem az asztaloknál, nem lettem volna konkrétan éhes és iszonyú szomjas minden egyes nyomorult ötödik kilométernél. Az azért úgy nem esett jól ezen a távon. 

A maratonfüredeseknek mindig balra, vagy legalábbis másik asztalokhoz kellett menni, mint szupermeneknek, viszont nálunk rohadtul nem volt más, csak víz, izo, banán, meg magnéziumos szőlőcukros valami. De mindig csak ezek, és valahol 30-nál úgy voltam vele, hogy ha még egy rohadék banánvéget be kell nyalnom, rosszul leszek. Ekkor néztem fel először, és nem tudom, hogy mi volt előtte, de ekkor már mindenki átjárt a ropismüzliskekszeskólás asztalhoz, és én is azt mondtam itt, hogy elég a szopásból, betömtem vagy egy zacskó sósat, amitől mondjuk olyan szájszárazságot kaptam, hogy utána végig szolmizálva böfögtem kifelé a két liter kólát, amit rá ittam.

Mert utána betettem a fülhallgatót. Itt valahol Tihany előtt járunk, fingom nincs hol, igazából. Ahhoz képest, hogy akkora balatonos-emlékes vagyok, egy nyamvadt viszonyítási pontom sincs egyik szakaszomhoz sem. (Szakaszok: Valahol 10 körül elfutott egy borzasztóan jó, "mindenem a helyén van", szobortestű csaj mellettem, mintha álltam volna, és én megfogadtam, hogy Soha Többé Nem Eszem Pogácsát. 14-nél kénytelen voltam bevallani, hogy már itt szétszedett a hullámvasút, éreztem a combjaimat. Nem tudom, mikor, de elfutott mellettem Lubics Szilvi, vékonyan, fehérben, valami nagyon laposnak tűnő Nike cipőben. A falka ment utána. Vérzik a bimbesz. Margit. Befutó.) A zene, elárulom, kurvára nem segített semmit sem, harmincnál már nagyon fáradt voltam, fájtam, és az erős alkudozásokat csak úgy tudtam elkerülni, hogy csöpp kis nők futottak előttem rendületlenül, láthatóan ugyanolyan fáradtan, némelyik már oldalazva, de mentek. Margittal valahol ekkor találkoztam, mert ugyan szelíden, iszonyú lassan, de valamennyit jöttem előre az Első Maratonosok között. Szurkoltunk, hajráztunk egymásnak. Nekem is kifejezetten sokan hajráztak, ahogy elúsztak mellettem. 

Valahogy mégis végig egyedül voltam most is, elhúzódott, elfolyt a mezőny, nem volt kivel tartani. Csak a kísérők tapsai, meg a társhajrák maradtak, nem volt meg a kritikus tömeg, ami vitt volna. Egyedül Margitot találtam meg, vitt magával, néha elmentem mellette, majd az emelkedőknél, vagy egy nagyobb margitos biztatásnál visszavette a pozícióját. 

34-nél már bőven leértem az aljára, végtelen lassan teltek a következő ezrek, de teltek. Kb itt segített annyit maga az esemény, hogy azért ugyan letargikusan, de határozottan összeomlás nélkül mentem át az ismeretlen távra. A 40-re vártam, olyat még nem láttam az órámon, az már tényleg iszonyú sok kilométer. A Powersong Jacko Give into me-je volt, addig semmi nem rázott fel, hiába tettem be a rockosabb, meg elektronikusabb vonulataimat. De amikor Slash vállal összezárt Michaellel, akkor libabőröztem egyet, és a 38-as, ez itt már a kibaszott világvége 6:44-ről, visszajöttem 6:20-akra, majd nagy nehezen kiimádkoztam magamból még kettő 6:06-ot, 6:08-at, amire a Simonyi Balázs azt mondaná, hogy elbaszott egy hülyeség, és igaza is lenne, mert inkább osztottam volna el az erőmet. De hát ennyi belehanyatlás nekem itt, magamnak, magam előtt belefért. A széllel, hirtelen napsütéssel, tapasztalatlansággal, a felkészülésem lustaságával tényleg nem volt ez egyszerű pálya nekem.

 

garmin_connect.png

 

Nem voltam bődületesen kész, a célban nem. Egy órát tébláboltunk Danival, aki körbeordítozta az összes ismerősét, pinázott a cimborája két kislánya előtt - ez a legjobb tanáremberekkel is megesik, fotózkodtunk, megittuk a befutócsomagos sört (örökké hálás leszek érte, amennyire kibaszott szomjas voltam), aztán ment haza, mert másnap meg reggel nyolckor indította a negyedik napot.

És nekem innen indult az ultraszakasz, ahol tényleg ott kellett lennem fejben, már csak a lélek vitt előre. A kellemes és jól eső lemerevedés után három és fél km-t kellett FELFELÉ sétálnom a füredi vasútállomáshoz. Az utolsó nyolcszáz méteren szerencsére észrevettem egy távolsági buszos megállót, és azt írta, hogy negyed óra múlva jön Egerszegig egy járat. A menetrendek.hu is ezt mondta, úgyhogy én ott maradtam, mert már amúgy is sírtam egy kicsit a táska súlyától, meg a jobb forgómtól.

Aztán vagy másfél km-rel előbb szálltam le Tomaj helyett még Badacsonyörsön (busszal azért gyorsabb volt visszafele, ne töröljük el még a tömegközlekedést), mert nem voltam biztos benne, hogy hol jön a következő megálló. A badacsonyi bringaút nagyon szép és nagyon hangulatos a késő délutáni órákban, volt időm elmerülni a miliőben, csak mondom.

 

dsc_0990.JPG

 

dsc_0993.png

 

A két óra hazaút, kocsival viszont meglepően fájdalommentes lett, igaz, én már vezettem le egyben Brüsszelig, hogy aznap este már/még ihassak belga sört a Delirium kocsmában. Ha úgy nézzük, az akaraterőnek is két oldala van. Mondjuk jó lenne a futásosat erősíteni, mert ez bizony még csak a későbbi legenda kezdete. Csak ne fájna úgy a mellbimbóm, kemény műfaj ez a szakmázás.

 eredmenylista_futanet_hu.png

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmaratonman.blog.hu/api/trackback/id/tr298505980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

haanchee · http://haancheefut.blog.hu 2016.03.20. 13:06:16

Elsőre jó volt ez, majd a következő jobb lesz, addig még úgyis futkosol egy keveset, és gyűjtesz egy kis tapasztalatot. :) Gratulálok!

Zsákszabi (törölt) 2016.03.20. 13:22:24

Gratulálok, ügyes vagy!

futós 2016.03.20. 17:38:19

Gratulálok! (Ki nem sz*rja le, hogy Oprah meg bárki mennyi idő alatt mennyit fut? Több millió, sőt valszeg milliárd olyan embert is felsorolhatnál, aki 10 óra alatt is alig ér be... A pohár félig tele van :-)

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.03.20. 18:42:29

szép volt, jól lefutottad, jól megírtad!
1) az orrlégzés hülyeség, ferde az orrom tudom, nem számít semmit. a snickert azt viszont tényleg el kell felejteni. :)
2) karmelegítő! 300 Ft eBayről, free shipping! max kétszer kell egy évben, de ennyiért...
www.ebay.com/itm/Fashion-Womens-Mens-Anti-UV-Arm-Sleeves-Cool-Warmer-Cover-Cycling-Sports-Cover-D-/181921242459?ssPageName=ADME:X:RTQ:US:1123
3) ezt elfelejtettem az előbb meg elszállt a kommentem...

Zsákszabi (törölt) 2016.03.20. 20:35:56

@rrroka: Az orrlégzés szerintem-nekem hideg időben azért segítség, mert így nem közvetlen a torkomba szívom a jeges levegőt, emiatt pár nappal később megyek betegállományba, nyáron pedig ritkábban lesz taplószáraz a garatom, mintha szájon át szuszogok. Viszont kisebb az áteresztő képesség is, így -nyilván minimálisan, de- a tempó is.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.03.20. 20:48:18

@haanchee: egyetértek és köszönöm! Futkosni azt biztos fogok egy keveset, ha minden úgy akarja :) Gyógyulj meg te is gyorsan!

@Zsákszabi: nagyon köszi!

@futós: Jahh, én leszarom, nem sok versenyszellem szorult belém, ez inkább csak ilyen játék. A Smashrun badge-ek még mindig izgalmasak valamilyen szinten. (Illetve azért segít valamennyire elhelyezni magamat a Földön az a tény, hogy önmagában a maratonfutástól semennyire nem leszek egy világmegváltó valaki. :P) Nekem a pohár, ha futni tudok, jobbára tele van. Ez most ilyen életszakasz :)

@rrroka: Nahh, akkor nem volt túlhúzva a dráma, egy kő esett le a szívemről :D :D

Az orrlégzésről nem tudok nyilatkozni, soha még csak eszembe se jutott megpróbálni, de tény, hogy méltatlanul nehéz még összenyomott papírpohárból is inni, futás közben. A zsákból szopás dettó ugyanez.

A karmelegítő, viszont brilliáns megoldás lehet. Nem jutott el az agyamig, pedig kiszúrta a szemem már vagy milliószor. Köszi, hogy tudatosítottad nekem :)

Amit meg elfelejtettél az biztos az lehetett, hogy mi van a K&H-s parkolás sztorival. :P

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.03.20. 20:51:11

@haanchee: egyetértek és köszönöm! Futkosni azt biztos fogok egy keveset, ha minden úgy akarja :) Gyógyulj meg te is gyorsan!

@Zsákszabi: nagyon köszi!

@futós: Jahh, én leszarom, nem sok versenyszellem szorult belém, ez inkább csak ilyen játék. A Smashrun badge-ek még mindig izgalmasak valamilyen szinten. (Illetve azért segít valamennyire elhelyezni magamat a Földön az a tény, hogy önmagában a maratonfutástól semennyire nem leszek egy világmegváltó valaki. :P) Nekem a pohár, ha futni tudok, jobbára tele van. Ez most ilyen életszakasz :)

@rrroka: Nahh, akkor nem volt túlhúzva a dráma, egy kő esett le a szívemről :D :D

Az orrlégzésről nem tudok nyilatkozni, soha még csak eszembe se jutott megpróbálni, de tény, hogy méltatlanul nehéz még összenyomott papírpohárból is inni, futás közben. A zsákból szopás dettó ugyanez.

A karmelegítő, viszont brilliáns megoldás lehet. Nem jutott el az agyamig, pedig kiszúrta a szemem már vagy milliószor. Köszi, hogy tudatosítottad nekem :)

Amit meg elfelejtettél az biztos az lehetett, hogy mi van a K&H-s parkolás sztorival. :P

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.03.21. 07:20:26

@téglánakgyors: azt a sztorit már elengedtem..! de közben eszembe jutott: 40 000 Ft?!?!

verthed 2016.03.21. 08:45:27

Szép volt! És jó, hogy a Balaton mellett futottad, ha az ilyen sokat jelent neked.
Ahhoz meg, hogy Oprah gyorsabb volt nálad, érdemes ezt az írást is elolvasni: cathe.com/forum/threads/oprahs-training-programme-with-bob-green-very-long.192775/

Hogy vált be a fülhallgató?

DSL · http://runbabyrun.blog.hu/ 2016.03.21. 10:10:21

Tisztázzunk valamit: attólmég h az orrodon át veszed a levegőt (énis így szoktam - orron be szájon ki, kivéve ha eszeveszettűl hajtok), ugyanúgy nem tudok normálisan enni, rágni, szóval nehogy azt higyjétek....
Egyébként meg gratulálok, ez egy tisztességes, szép, nem elfutott maraton. Gond egy szál se :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.03.21. 11:05:19

@verthed: Köszi! És a sztorit is tök érdekes volt elolvasni egyébként.

@DSL: köszönöm! Gond amúgy tényleg nincs, több mint egy évet, lehet kettőt is vártam erre a napra, nekem úgy volt jó, ahogy volt. Hogy lehetett volna jobb is, az csak egy elemzés, annak mindennél jobban örülök, hogy a térdes sztorim után mégiscsak meglett a maratonom. Igazából még az mai izomlázamat is szeretem :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.03.21. 11:06:21

@verthed: Ja, a fülesről írok nemsokára, jó vétel volt, sőt, jobb, mint gondoltam.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.03.21. 11:40:11

@rrroka: annyi volt a kerékbilincs meg a büntetés együtt akkor a Városligeti parkolónál. Plusz két büntipont.

De tényleg engedjük el, csak azért hoztam fel, mert Kocsis Árpi része volt a maratonomnak
:)

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2016.03.23. 10:56:24

Gratulálok az első maratonodhoz, szép menet volt azért ez!

"Vagy triatlonos leszek, hogy a seggemen hordhassam, az is egy opció."

Triatlon versenyen is csak a bringán lehet (sőt kötelező) a seggen hordani, futásnál elől kell lennie.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.03.23. 12:42:23

@snatch_: Köszönöm szépen!

Nem tudom, mikor hol kel elől vagy csak jól látható helyen viselni, mindenesetre a velencei Optivita 100-on végig azt néztem, hogy egyesek konkrétan a combukon körbe a fenekük alá húzott rajtszámmal futnak. Hogy a fenébe nem idegesíti őket és hogy nem esik le a gumiszalag onnan????

Dani mondta, hogy ők a triatlonosok. Ez biztos ilyen státuszszimbólum dolog, hogy futáskor is ott hordják :)

Kilfish · http://www.kilfish.com 2016.03.23. 12:56:51

Először is gratulálok a maratonhoz, nagyon szép egyenletes tempóban mentél végig igazi megborulások nélkül.
Már régebb óta akarok írni/kérdezni, de meg akartam várni amíg teljesíted, meg eltelik pár nap hogy leülepedjenek az élmények. Még itt az elején le szeretném szögezni, hogy nem kötözködni akarok még ha esetleg később talán úgy is hangzana, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy miért áll hozzá a legtöbb ember úgy a futáshoz ahogy te is jól bemutatod azt itt a blogodon. Kifejtem bővebben.
A futás szó jelentésében számomra benne van a sebesség mint meghatározó tényező. Ha nem éppen kedvtelésből kocogunk, olyankor szoktunk gyaloglásból futásra váltani amikor az a cél hogy gyorsak legyünk, elérjük a buszt, elmeneküljünk valami elől, vagy még akár játék közben is, pl. elérjük a labdát. Viszont a legtöbb hobbi futónál - annak ellenére, hogy identitásuknak fontos része az hogy ők futnak - mégsem látom a sebességre/tempóra való törekvést, nekik annyit jelent a futás, hogy beállnak egy lassabb kocogós tempóra, aztán nagyjából avval a tempóval futnak le akár 5, akár 42 km-t.
Most, hogy megvan az első maraton, mi lesz az új cél? Javítani ezen az időeredményen? De akkor miért csak most kezdenél hozzá a sebességen dolgozni, miért nem kezdtél el már az első félmaraton, vagy első 10km, vegy első 5km után? Nagyon furcsának érzem, hogy pár éves futómúlttal milyen sok embernek a maraton teljesítése a cél úgy, hogy mindvégig akármilyen rövidebb távon is képesek/hajlandóak lennének átlag kocogó tempónál gyorsabbat futni. Egyik régebbi postodban írtad, hogy "ha valamit hajlamos vagyok nem csinálni, az az intervall". Nézegettem Garmin Connecten az edzéseidet és valóban nem láttam semmi intervall vagy tempó edzés jellegű futást. Miért van ez így nagyon sok futóval? Ha az a válaszuk hogy mert csak jól akarják érezni magukat futás közben, kikapcsolni és kellemesen elfáradni szeretnének, azt teljes mértékben el tudom fogadni. De akinek céljai vannak akár időben, akár távban, aki fejlődni szeretne, az miért kocog örökké és miért nem kezd el néha futni is? Tudom, hogy a sebesség meghatározása tök viszonylagos, egy 5 perces kilométer ami egy elit atlétának laza bemelegítő lötyögés az valakinek lehet tüdőkiköpős sprint tempó is, de mégis azért nevezem a 6 perc körüli és feletti tempókat kocogásnak, mert annál csak 2-3 perccel lassabb kilométereket simán el lehet érni kicsit tempósabb gyaloglással is. Annyira népszerű a közhely, hogy "lépj ki a komfort zónádból", te is leírtad már itt, de ez a komfort zónából való kilépés miért szinte mindig csak azt jelenti, hogy futok valami hosszabbat, miért nem azt is, hogy futok valami gyorsabbat még ha az csak pár kilométer lesz is?
Intervallozni, tempót futni szerintem jó. Én szeretem ezeket az edzéseimet, ilyenkor érzem hogy igazából futok. Lehet, hogy az csak pár kilométer lesz összesen 12-20 x 200m, 6-8x400m, 4-5x600m vagy pedig néhány 1000 vagy 2000m-es ismétlések után, de ilyenkor tudok benézni 4 perces kilométerek alá, és ha olyan egyenletesen futom ezeket hogy az utolsó ismétlés is olyan tempóban menjen mint az első, az ismétlések ideje között csak kevés mp kilengés legyen, akkor sztem ez az edzés tök jól fejleszti a gyorsasági állóképességet. Sokan szoktak hivatkozni Lőrincz Olivérre, aki szerint szinte csak aerob tempóban kell edzeni, ő viszont elsősorban ultrákra és maratonokra készít fel embereket, és itt visszakanyarodok a korábbi kérdésemre, addig minek ilyen nagyon hosszú távokat futni amíg nem megy futó tempóban az azoknál jóval rövidebb táv sem? Miért kell már 1-2 év után a maratont becélozni egyáltalán?
Nem vagyok semmiképpen ellene a kocogós edzéseknek, a hétvégi hosszabb terepes, szintesebb futásaim nekem is általában 6-7 min/km közti átlaggal mennek, meg hét közben is ilyenek a bemelegítő, levezető és pihentetős szakaszok, szóval én is sokat megyek evvel a tempóval, de annak nem sok értelmét látom, hogy valaki a hét közbeni rövidebb futásait is úgy futja végig mint a hétvégi hosszú lassúkat.
Egyetlen érvet tudok csak a gyorsabb, megerőltetőbb futások ellen, ha valaki le van sérülve, vagy nagyon rossz a futó stílusa, akkor ezek az edzések valóban fokozottabban lehetnek sérülés veszélyesek. Viszont valamelyik futós könyvben meg azt olvastam, hogy az sérülésveszélyes amikor valakinek csak egy féle tempója van, ha több sebességben futsz, akkor másképp használod az izmaidat és izületeidet a különböző sebességeknél, ez viszont pedig segíti a monoton mozgásból adódó sérülések elkerülését.
Mégegyszer bocs, ha lebaszósra vagy kioktatósra sikerültem volna, egyáltalán nem ez a célom, tök jó olvasni a blogodat és még egyszer gratulálok a maraton teljesítéséhez, viszont kíváncsi vagyok hogy miért áll hozzá sok ember a futáshoz úgy ahogy fent leírtam, nálam amikor elkezdtem nagyon másképp volt ez. Annak is örülnék, ha nem csak te válaszolnál erre, hanem bárki más, aki nem ért egyet velem vagy csak van neki is véleménye erről.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.03.23. 13:08:35

@Kilfish: jó a szó! :) tisztelem-becsülöm azt, aki 5 óra fölött teljesíti a maratont, de az _sokkal nehezebb_ mint 4 órára futni.
szerintem a legtöbben azért nem futnak tempót, mert nem edzenek sokszor, és ha kimennek futni het egy-kétszer, akkor inkább az állóképességre mennek, ami tök érhető, mert jobb érzés közben, nem megerőltető, és hasznosabb is. LSD futásokkal el lehet érni 3:30-as maratont (ld DK Gergő), de szerintem is könnyebb, szórakoztatóbb, változatosabb és hatékonyabb, ha van tempó is, de tök igaz: sérülésveszélyesebb.
De amúgy meg, "Fuss, ahogy jól esik!" ugye... :D

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.03.23. 13:30:16

@Kilfish: Szia, köszönöm szépen!

Egyáltalán nem volt sem kioktatós, sem lebaszós, szerintem ez egy igen fontos kérdés, amit felteszel.

Megpróbálok nagyon óvatosan válaszolni rá, mert itt végképp nem szeretnék egyetemes kinyilatkoztatást tenni.

A legszemélyesebb része a válaszomnak az, hogy nálam tényleg erős a meditatív része ennek a tevékenységnek. Lehet, hogy ez nem egy jó szó rá, mindenesetre, nekem sokkal inkább rehabilitációs folyamat a futás, semmint egy kompetitív cselekvés. A sokat emlegetett Vízer Dani barátom teljesen más megközelítésből fut, benne ott van a versenyszellem, meg is van az eredménye, főleg, ha azt nézem, hogy később kezdett el futni mint én.

Bennem nincs meg a feltétlen győzni akarás, nem kreálok mindenből versenyt. A kérdés, az, hogy ez általában miért és konkrétan futás kapcsán utólag alakult-e ki?

Ami talán több embert érint: lustaság, kényelmesség is van bennem, nem is kicsi. Gyorsan futni, tempót tartani, sokkal inkább megerőltető, mint hosszan futni. (A gyorsabb félmaratonjaimra sokkal nagyobb pontokat kaptam pl a Smashrunon is, mint erre a lassabb maratonomra, hiába kétszer akkora a táv. Először felháborodtam, de aztán beláttam ennek az igazságát.)
Megtanulni gyorsan futni, szintén sokkal inkább megerőltetőbb, mint eljutni a maratonig.

Sok embernek elég erős emléke van a tesiórás cooperekről, 400, 800, 60 méteres, sulikörös ami-a-csövön-kifér futásokról, ami konkrétan majd egy életre elvette a kedvüket a futástól. Ez lehet nyafogás, de a tesiórák szerintem tényleg komoly traumákat tudnak okozni. Ha eljutnak ezek az emberek addig, hogy a kocogáson túl kellene lépni, semmi kedvük hozzá, mert azokkal az emlékekkel azonosítják be a gyorsító edzéseket. Nem kötődik felszabadító érzés, jó emlék a gyorsan futáshoz.

Nem tudom, hova tegyem be, de jó lesz itt is: nekem pl a helyes légzéssel is, vagy nem tudom mivel, de problémám van intervalloknál. Rendszeres az oldalszúrás. Gondolom egy edző javítana a tempón, a légzésen, sokmindenen itt. Egyedül nehéz; rávenni magam, hogy csatlakozzak egy csoporthoz, edzőhöz, szintén nem egy egszerű dolog. Hát inkább elsunnyogom az ilyen futásokat.

Mindeközben természetesen látom a gyorsítás fontosságát, érzem a hiányát, és nem mondom, hogy nem fogok eljutni oda, hogy befejezem a picsogát és ráfekszem erre a témára is.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2016.03.23. 14:05:22

@téglánakgyors: inkább arról van szó, hogy triatlon versenyen nem tudod a ruhádra fogatni mindenféle tűvel a rajtszámot, mert az úszásnál és bringán is kényelmetlen lenne. Ezért van a tartó, ami forgatható attól függően, hogy melyik számot nyomja ember. Vízben nem kell felvenni, sokszor a vállra filccel írják rá az ember számát.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2016.03.23. 14:36:28

@téglánakgyors: köszi a gyors választ!
Tippem szerint ez a magyarázza meg legjobban mi lehet a legtöbb embernél az ok:

"Sok embernek elég erős emléke van a tesiórás cooperekről, 400, 800, 60 méteres, sulikörös ami-a-csövön-kifér futásokról, ami konkrétan majd egy életre elvette a kedvüket a futástól. Ez lehet nyafogás, de a tesiórák szerintem tényleg komoly traumákat tudnak okozni. Ha eljutnak ezek az emberek addig, hogy a kocogáson túl kellene lépni, semmi kedvük hozzá, mert azokkal az emlékekkel azonosítják be a gyorsító edzéseket. Nem kötődik felszabadító érzés, jó emlék a gyorsan futáshoz."

Velem szerencsére nem így volt, ezekben jók voltam, lehet hogy pont emiatt is gondolkodom másképpen erről.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2016.03.23. 14:51:07

@rrroka: igen, régebben nézegettem DK Gergő garmin connectes edzéseit is, ő is szinte minden futásán nagyon laza alacsony pulzusos tempót ment, ő viszont minden nap futott, heti 6-7 edzés sztem más tészta mint heti 3. Ha csak heti 3-szor futunk és fejlődni, PB-ket javítani akarunk, akkor sztem be kell szúrnunk gyorsítós edzéseket is.
Igazad van abban is, hogy "Fuss, ahogy jól esik!", de erre kitértem én is amikor írtam, hogy ha valaki csak kiengedni, jól érezni akarja magát a futással az persze hogy fusson olyan gyorsan vagy lassan ahogy neki az a legjobb, a felvetésem viszont arra vonatkozott, hogy ha valakinek vannak céljai is ahová szeretne fejlődni, akkor "ki kell lépnie a komfort zónából".

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.03.23. 15:35:27

@Kilfish: jaja, pontosan ahogy mondod, ha heti 3 edzésből akar vki gyorsan javuló eredményeket, akkor oda minőségi edzések kellenek, nem LSD.
és akkor meg is van a válasz az eredi kérdésedre: aki kocogós, kényelmes tempóban fut, annak el kell fogadnia, hogy lassabban fog fejlődni.
én egyébként támogatom ezt a slow edzésintezitást, mert mindig azt mondom, hogy mi amatőrök nem tudunk versenyzőkhöz képest jó eredményeket elérni, akkor pedig lényegében, filozófiai értelemben teljesen mindegy, hogy 4:00, 3:30 vagy 3:00 a mararton, mert ugyanolyan elérhetetlen a 2:10-es olimpiai kvóta, mint annak, aki 5 órát fut. akkor meg mi értelme teperni, és pár év alatt kiégetni magunkat? kényelmes, nem erőltetetett, folyamatos fejlődéssel, komfortzónából néha kilépéssel elméletileg 60 éves korunking tudunk ugyanolyan, vagy egyre jobb eredményeket elérni az adott távokon. én jelenleg lenyomom a 10 évvel ezelőtti önmagam minden távon, és mivel közben fel is jött egy pár kiló, meg idősebb is lettem, ez valójában igen komoly fejlődés...
A gyors eredmények hajszolása mögött szerintem meghúzódik az a gondolat is, hogy ennek az eléréséhez egy viszonylag kötött, közeli, pár éves időtartamban gondolkodnak, holott ez nem így van, 20-30-40 év futás áll előttünk. a futás szerintem (nekem) egy életforma, bele tartozik az, hogy egészségesebben eszünk, tudatosan odafigyelünk az életünk más területeire is, pl munkahelyi stressz elkerülése, stb. Rohadt jó, hogy egyre hosszabbakat tudok futni, és egyre gyorsabban, de valójában az benne jó, hogy az egész hozadékával együtt jobban élek.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.03.23. 15:37:22

"én jelenleg lenyomom a 10 évvel ezelőtti önmagam minden távon, és mivel közben fel is jött egy pár kiló, meg idősebb is lettem, ez valójában igen komoly fejlődés..."
+ mindez úgy, hogy közepesen minőségieket edzek, semmi erőltetés, stressz, hajtás, görcs, "KELL" nincs az edzéseimben.

Zsákszabi (törölt) 2016.03.24. 11:18:21

@Kilfish: Azt én sem értem, miért kell a maratont viszonylag rövid futómúlttal erőltetni (ismertünk hölgyet, aki full-full amatőr szinten fáradásos törést szenvedett, annyira túlhajszolta ezt).

A tempóválasztásban viszont sokkal liberálisabb vagyok. Ha valaki érdemi fejlődést akar, úgy gondolom millió lehetősége van szuper edzésterveket áttekinteni (s ha lehet nem vakon lekövetni), gondoljunk csak Nerurkar fasza kis könyvére (érdekes egyébként, ami itthon nem dívik, ő végigviszi a rövidebb távok edzését is, 10km biztosan, de talán 5-re felkészítő is van a könyvben). Szerintem egyébként a kérdésedben ott is a válasz: a legtöbben valóban "csak" kikapcsolni, fejet kisöpörni, fogyni, egyáltalán egészségesebben létezni szeretnének a futás által, úgy meg aztán oly' mindegy 5-6-neadjisten 7perces az a kilométer.

/U.i.: Nagyon klassz a weboldalad!/

Kilfish · http://www.kilfish.com 2016.03.24. 12:43:35

@rrroka: "A gyors eredmények hajszolása mögött szerintem meghúzódik az a gondolat is, hogy ennek az eléréséhez egy viszonylag kötött, közeli, pár éves időtartamban gondolkodnak, holott ez nem így van, 20-30-40 év futás áll előttünk. a futás szerintem (nekem) egy életforma ..."

Tök jó, hogy ezt leírtad, pont ebből indulok ki én is, hogy ha valakiből futó lesz - és itt nem a profi, hanem hobbista szintre gondolok - akkor hosszabb időtávlatban kéne gondolkodnia, a megfelelő alapokat lerakva épitkezni olyan sokáig amíg csak lehet. Pont ezért nem értem, hogy miért kell sok embernek 1-2 éves futómúlttal a maratont becéloznia ahelyett hogy a futása minőségén javítana elöbb. Persze vannak olyan huszonévesek, vagy idősebb korban is olyan tehetségek, akiknek nulláról ez simán megy nagyon szép eredményeket elérve, de nem ez az általános, nem szabadna ezt alapnak elfogadni.
4-5 órát futni/kocogni szerintem baromi megerőltető még egy felkészült rutinos futónak is, és ha nincsenek meg a kellő alapok, akkor annak a vánszorgásnak én nem sok értelmét látom azon kívül hogy ki legyen pipálva az a táv is. Én úgy képzelem egy egészséges 20-50 év közti ember futó evolúcióját, hogy elkezd futni fél órákat, ha ez könnyen megy már akkor emel 1 órára, utána próbál gyorsulni kicsit, ha megy a 10 km-es verseny akár rossz körülmények között is teszem azt 50 perc körül, akkor lehet próbálkozni a félmaratonnal, ha az is megy bármikor 1:50 - 1:40 között akkor meg sok-sok okos edzés után jöhet a maraton. Ezek a számok persze valamennyire hasraütésszerűen íródtak és egyéntől fűggően módosíthatóak, a lényeg az, hogy a fejlődés és új színt meglépése nem csak annyiból áll, hogy mindig csak egyre hosszabbakat futunk és ha futottunk egyszer X kilométert versenyen, akkor legközelebb már jöjjön az X+20 km. És ehhez meg kell tanulni több féle tempóban is futni, ha okosan csináljuk, akkor a gyorsítós edzések nem túlerőltetett trappolást jelentenek, hanem helyesebb technikát és gyorsasági állóképességet biztosító edzéseket. Úgyhogy a gyorsítós edzések jelentőségét nem a gyors fejlődésben látom elsősorban, hanem hogy ezek tanítják meg az embert arra, hogy valóban fusson akár egy helyesebb technikával és ne csak kocogjon élete végéig. Én sajnos veled ellentétben már úgysem fogom túlszárnyalni huszonéves koromban futott tempóimat, elérhetetlen messzeségűek már a sub 4 perces kilométerek 12k alatti távokon vagy egy 4 km/min tempójú félmaraton, de megfutni ezeket a tempókat még mindig szeretem kis adagokba elosztva, és szerintem kellenek ezek a sok 6 perces kilométer mellé a viszonylagos szintentartás miatt.
1-2 éves futómúlttal maratont futni (és itt megint nem a kis számú tehetségekre gondolok) szerintem olyan, mint amikor valaki elhatározza hogy orvos lesz, aztán a 8 általános biológia órás tanulmányai után már próbálkozik is a diploma dolgozatával. Tök jó dolog hogy mára ilyen népszerű hobbivá vált a futás, de ez szerintem azt is magával hozta, hogy már mindenki maratont meg ultrákat céloz be magának hiába nem áll készen a szervezete erre. És szerintem ez hozza inkább a kiégés meg a sérülések veszélyét. Nem sok, max. 8-10 hazai amatör futós, sportolós blogot olvasok, a legtöbb írója csak néhány (<6) éve fut, legtöbbjük tök szép eredményeket ért már el, mégis ketten-hárman picsogtak már hogy most hogyan tovább mert úgy érzik kihozták az adott területen magukból a maximumot és ezért valami újat kéne találniuk maguknak, 4-5-ön pedig rendszeresen visszatérő elem a sérülés huszon meg kora 30 éves ember létükre.

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.03.24. 14:15:24

@Kilfish: úgy hiszem mindez a legtöbb esetben tizedennyire nincs átgondolva. Én a saját sztorimat a lehető legátlagosabbnak tartom: az ember egyszer csak elkezd "futni" bármiféle "margitszigetkör"-ön túlmutató koncepció nélkül. Nincsenek szakszerű tervek, csak homályos elgondolások, nincsen szakszótár -intervall, résztáv, laktátköszöb, pulzuskontroll, pronálás, szupinálás, kutyafüle, nincs semmi, semmiféle átgondolás.

És akkor elindul a folyamat, mert tegyük fel, megragad ez a hobbi: jön a minden szar összeolvasása, és se a könyvek, se a netes anyagok mellett nincs egy ténylegesen hozzáértő valaki, hogy ez neked oké, amaz meg nem oké. (Az ember DK-t olvas [ami mondjuk éppen nem szar], és kb abba az irányba fog menni, amit ott talál, ez ennyire egyszerű. Nem fog frankó cikkeket, terveket találni, hogyan építse fel magát erősebb, technikásabb, gyorsabb futóvá, mert nem az fog szembe jönni se a könyvesboltban, se a neten.)

És itt jön be a képbe talán a legfontosabb tényező: hogy nyilván arra fordul rá az ember, amit maga körül lát. (Ismét DK-val jövök: pulzuskontroll, esetleg edzésmennyiség, és táv)

Az itthon megtapasztalható (nem csak magyar) futókultúrában iszonyúan felül van reprezentálva a táv a sebességgel szemben. Kurva jó ultrásaink vannak, mindenki hosszútávokról, ultrákról beszél, a versenyek is inkább távokra vannak bemérve semmint sebességre. Ha belegondolsz abba, hogy a magyar maratoni csúcs 93 óta be van ragadva, azért az önmagáért beszél. És itt már nagyon messzire nyúlok, de nyilván az csorog le a hobbisták közé, ami a profik között tapasztalható, és nem egyszer elmondták, megírták már, hogy nincs díjazva, nem éri meg hivatásosnak lenni, nincs riszpektje.

Bődületesen általánosítva: aki gyorsan kezd futni, mert utol akarja érni a menőket a szigeten, vagy be akar férni fél óra alá, annak pár hónapot adok, mielőtt végleg leteszi a futócipőt. A nagyja meg szép lassan rákanyarodik a hosszútávra, mert azt látja mindenhol és a kocogás már amúgy is megvan.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2016.03.24. 14:29:25

@téglánakgyors: Teljesen igazad van. Annyit tennék hozzá a hobbista futók kilométer fixáltságához, hogy pár hónapja olvastam egy cikket valahol amiben egy futó edző volt kiakadva azon, hogy nagyon sok amatör futó milyen rengeteg kilométert tesz bele egy edzés hónapjába, sokkal többet mint amennyit szerinte kellene, viszont azoknak a kilométereknek a nagy része mennyire kárba veszett és nem hasznosuló, nem hatékony kilométer.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.03.24. 21:00:24

@Kilfish: csak bólogatni tudok megint a hosszú írásodra. :)
a 16-18 éves Rókát már én sem fogom lenyomni soha, 2 perces 800 m, ami ráadásul nem is túl jó eredménynek számít versenyzőknél... de mivel kb 2003-ig cigi-pia-buli-csajok pihi volt, van honnan feljönni. :)

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.03.24. 21:07:57

@téglánakgyors: DK Gergő is abba az irányba indult el, hogy minden verseny után egy annál hosszabb kihívást keres: 3:30-as maraton helyett dupla élmény meg BSZM. nyilván egyrészt az edzője hatása, másrészt mert ez fekszik neki jobban. én ezt nem tartom túl jó példának, de Gergőnek mindig is az adott plusz motivációt ha nagyközönség előtt emeli a tétet. Nincs ezzel semmi baj, az egyéni célok kitűzése mindig a személyiségből fakad.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2016.03.25. 10:51:05

@rrroka: Sprint időket már nem is mertem megemlíteni, egyrészt azoktól még messzebb vagyok, másrészt pedig olyanokat igazolt atlétákon kívül szinte más már nem is fut. Az én életemben is volt pár év futás kihagyás, de nálam ez azután történt, hogy a szokásos őszi félmaratonom ideje 5 perces kilométerek fölé csúszott, amire azt mondtam, hogy az már nem is futás, úgy nem is érdemes erőltetni a dolgot.
Az idő múlása szerencsére annyiban dolgozik nekünk, hogy 60-65 éves korig valóban lehet fejlődni az egészen hosszú távokon, én ezt az egy pozitív változást érzékelem magamnál, hogy jóval könnyebben, lazábban mennek a 20k-nál hosszabb távok mint régebben, mondjuk azért nagy részben ez annak is tudható be, hogy most már megbékéltem a lassú tempókkal is és nem akarok mindig ami a csövön kifér erőbedobással futni. Nem véletlen, hogy a Facebook terepfutás csoportjában mennyi korosabb arc is ír beszámolókat, posztokat egész hosszú távokról, aztán gondolom ez is közrejátszik abban, hogy egyre többen érzik, hogy rövidebb, pl. 10k-s versenyekre menjen az, aki hosszabbat nem is tud lefutni.

videkiman 2016.03.31. 13:05:15

Érdekes dolgokról ment a diskurzus, igazából mindenkivel egyetértek. :)

Én ezt a folyton tűzzünk ki magunk elég célokat dolgot nem értem teljesen. Persze mindenki (én is) tűz ki célokat, de sokan szerintem túlzásba viszik és egyik teljesítése után már rögtön jön a másik, amit persze minden áron el kell érni... ez lehet a futkározás egyik hátulütője, hogy mérhető, összehasonlítható, ezért sokkal jobban nyomon lehet követni a fejlődést, vagy célokat kitűzni. Pl. aki teszem azt hobbikosaras/focista stb., milyen célokat tűz ki? Játszunk a haverokkal, tök jó, mozgok, szeretem csinálni, aztán annyi nem? Persze mindenkit jó érzéssel tölt el ha szerzi a legtöbb kosarat/gólt, de aztán kb. annyi.

Én valahogy így vagyok a futással, jól esik, megy egyre több, egyre gyorsabban és faszán elvagyok. :) Persze elmegyek évente 3-4 rendezvényre, de azokon inkább a hangulat, élmény miatt indulok, minthogy a csúcsaimat döntögessem (más kérdés, hogy elég rövid ideje szaladgálok rendszeresen, úgyhogy általában meg szoktam dönteni őket, az elején fejlődik a leggyorsabban az ember, bármibe fog). Nekem talán az egyetlen ilyen nagy célom az első félmaraton teljesítése volt (tavalyi vivicitta), azóta nem nagyon tűztem ki semmit, nyilván gyorsabb vagyok, mint akkor, de ezt nem nevezném tudatos gyorsításnak, inkább természetes fejlődésnek. Meg szeretnék vmikor futni egy maratont, de az kurva sok. :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.04.01. 17:21:11

@videkiman: hát nem kevés :D De ha nekem ment egy 4:36-os, neked főleg menne egy jobb, lazább, akármilyenebb. Én azért marhára élveztem, és élvezem azt is, hogy akárhogy is, de elmondhatom magamról, hogy megvan a 42 km meg az apró.

videkiman 2016.04.03. 11:21:26

@téglánakgyors: Lehetséges, hogy menne egy mondjuk 4:30-on belüli, de ahhoz át kéne szoknom egy nagyon kocogós tempóra, azt meg nem akarok. Mostanában a hosszabb útjaimon is ilyen 5:10-5:20as iramban futok, ami még tök kényelmes, de szerintem olyan 24 km környékén kifinganék. Egy maratont meg azért jó lenne lefutni ilyen 5:30as ezrek környékén, de ahhoz szerintem kevés vagyok, egy ennél jóval lassabb teljesítés számomra annyira nem pálya.

Amúgy neked a nagy maratonmanné átalakulás után mik az új célok? Vagy egy darabig csak futsz bele a vakvilágba? :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2016.04.04. 23:14:29

@videkiman: Április 30, Füred, Runner's world maraton.Már be volt fizetve a Maratonfüred előtt. Május vége, le kéne kísérnem Danit UBn. Ősszel még egy 42, szép lenne vhol nem itthon, mert az menő és motivál.
Le kellene fogynom,hogy bitang testem legyen, mert nem akarok apatestet, ha egyszer apa leszek majd.
És a legfontosabb, hogy ne csináljam ki a térdem mindezek alatt.

videkiman 2019.09.30. 16:10:17

Szia!
Azért írok ide - remélem olvasni fogod - mert vasárnap lefutottam a spar maraton 30km-s távját, ami után mivel nem haltam meg, elkezdett ott motoszkálni a fejembe a maraton gondolata. Elsősorban egy tavaszi eseményen gondolkodok, amiből egyelőre nincs sok, első körben ezt a Maratonfüredet néztem. Olvasom mindenhol, hogy mennyire szintes, a posztba belinkelt garmin connectes kép alapján 150m emelkedés van a pályán, nos nekem ennyit mért az órám a tegnapi 30 km-n. Ez kicsit fura, hogy a bp-i, klasszik városi maraton kb. ugyanannyi szintet tartalmaz, mint az elvileg dimbes-dombos M.füred (vagy vmelyikőnk órája hülyült meg). Szóval azt szeretném kérdezni, hogy ez a balatoni pálya tényleg annyira emelkedős, mondjuk egy pestihez képest, vagy másképp megfogalmazva tényleg vannak benne olyan emelkedők, amik érdemben többet kivesznek az emberből egy sima síkhoz képest? Vagy akik ezt a balcsisat szintesnek titulálják tényleg nem futnak fel soha még egy kurva hídra sem? Alapvetően nekem az emelkedővel (egy bizonyos távig :P) nincs bajom, bár ez a bp-i azér szopatós volt, de még szerintem vállalható.
Köszi a választ!

(Amúgy meg vicces így visszaolvasni a 3,5 évvel ezelőtti kommentjeimet :P).

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2019.09.30. 18:31:31

@videkiman: Nohát, kurva nagy gratula!

Aztán: a budapesti maraton szintes, bárki bármit mond, pont. Nem alkalmas PB-re, hacsak nem itt futja az ember az összes maratonját. Szerintem a Maratonfüred semmivel nem rosszabb. Engem két emelkedőre készítettek fel, hogy ott felejtsem el a futást. Egy abból tényleg hoszzú, és szivatósabb. Amúgy van benne némi természetes hullámzás, de tényleg semmi extra.

Amire figyelni kell, hogy a Szupermaraton jellegéből adódóan (nevezetesen, hogy picsa hosszú), szignifikánsan ritkábban vannak az állomások a Maratonfüreden is.

Az én első maratonom ott kicsit (álldogálva) fázós, aztán napmegsütős, szeles, eléhezős volt, de nem tudom elmondani mennyivel jobban élveztem a helyszínt, mint a Sparon. Nagy különbség van még a tömegben. A Balaton jóval szellősebb lesz.

Én ajánlom. De meggondolhatod még a Gútait is, január elején, az egyenes, és lapos és egyenes, és lapos, egyenes és lapos..... :P

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2019.09.30. 20:33:59

@videkiman: a gútai hideg is, ami menet közben kifejezetten jó, úgy nulla fokig. :)

videkiman 2019.10.01. 08:44:18

@téglánakgyors: Köszi szépen!
Igen, a bp-i maraton is egy hullámvasút, de valahogy általában azt egy sima városi maratonnak állítják be, legalábbis amiket én olvastam/hallottam itt-ott. A mostani útvonalon 2x futatták át a népet a Szabi hídon (sztem eleve nonszensz egy ekkora maratonnál ugyanazon a vonalon többször átvezetni a népet, mégha ez csak olyan 3-4 km is), volt még benne egy Lánchíd, egy Árpád-híd és a szigetről ki Margit-híd + a kaszásdűlői felüljáró. Plusz az út kb. 80%-át kitevő rakpart is hullámzik rendesen mindkét oldalon. Szóval a sok kis emelkedő azért szépen összeadódott a végére, küzdött is mindenki az elemekkel (mondjuk ebben az időjárás is közrejátszott).
A frissítés az elég kérdőjeles, ezt a 30at simán lenyomtam az iso-víz kombóval kaja nélkül, nemtom, hogy egy maratonon is bírnám-e ezt. A kb. 6 km-enkénti állomások nekem 17-18 fok alatt vállalhatónak tűnnek.
A tömeg engem nem szokott zavarni, max az első néhány km-en. Szerintem inkább segít, hogy mindig van kire tapadni, nézelődni. Illetve itt a maratonon fura volt, hogy nyilván főleg a vége felé, a frissítőpontokon MINDENKI megállt vagy legalábbis sétára váltott, én jobban szeretek inkább futás közben tankolni, max több poharat veszek el, ha felét magamra borítom. :) Elég zavaró volt folyton embereket kerülgetni, a félmaratonokon ez általában nem jellemző. Mondjuk ott ha fasza idő van ki is szoktam hagyni pontokat, itt ezt már nem mertem megcsinálni.
A gútai ajánlást köszi neked és rrrokának is, én a hideget nem igazán csípem, bár a felkészülés alatt valszeg muszáj lesz hozzászoknom. :) Mindenesetre mivel nem igazán tervezem ezt a maratoni dolgot sűrűn gyakorolni, szeretnék számomra értelmes tempóban végigmenni. Ez nálam 4 óra alatti teljesítést jelent. Ez lehet nagyképűnek tűnik (első teljesítéskor alapból a teljesítés legyen a cél), de szerintem a 30as időm meg az elmúlt 5 év kb. 9e km-e alapján reális. Persze a március eleji időjárás az kurva nagy lutri, lehet szeles-esős 3 fok, meg napsütéses 20 is. De azért nagyobb esély ilyenkor fasza időt kifogni, mint januárban. :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2019.10.01. 08:56:49

@videkiman: mint a futásban minden, ez is teljesen egyéni dolog, azt hiszem, hogy ki honnan ugrik neki a maratonnak. Ha 4 óra alatt, hát akkor négy óra alatt :)

Ami még eszembe jutott, sík és tavasz ügyben. Ugyan ölég drága, de a bécsi maraton nincs messze, vannak népek, és úgy találom, hogy jóval laposabb mint a Spar.

videkiman 2019.10.01. 09:32:42

@téglánakgyors: Bécs maratont én is néztem, de a 100 Euró az nekem elég húbazmeg kategória, főleg ilyen árfolyamnál. Plusz szállás, utazás, elég húzós lenne a vége. Külföldön még a pozsonyit néztem, ott meglehetősen baráti a nevezési díj. De egyelőre inkább hazai pályán maradnék, még a Kis-Duna Maratont néztem, de aztán arról pláne semmi infóm nincs. A pálya gondolom az lapos. :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2019.10.01. 10:45:29

@videkiman: Látod a pozsonyi eszembe se jutott, pedig nem tegnap szervezték először.
Az anyagiakba bele sem megyek, csak annyit, hogy talán mindkettő, illetve az összes pár órányi távolságra lévő verseny megoldható szállás nélkül. Még Wachauból is hazajöttem négy keréken utána. De se Balaton, se Debrecen nem volt ottalvós előtte sem, nem is annyira a pénz, mind inkább az időszűke miatt.
Akárhogy, akárhol is, biztos jót mész majd tavasszal :)

Kilfish · http://www.kilfish.com 2019.10.01. 11:44:50

@videkiman: @téglánakgyors: én Pozsonyban még nem futottam, de úgy emlékszem elég dombos város. Itt csekkoltam a maraton útvonalát 810 láb = 247m szint van benne hivatalosan.
www.gpsies.com/map.do?fileId=ttcpgjqbcmrfiohm&language=en

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2019.10.01. 12:58:45

@Kilfish: mondom én, mindenki menjen Wachauba futni!! <3 <3 <3

videkiman 2019.10.01. 13:22:04

@téglánakgyors: Ami ilyen 2-3 óra autózásra van, az azért már necces szerintem. A korán keléssel úgy alapból nincs bajom, de ilyenkor muszáj legalább kétszer elmennem szarni, amihez van amikor idő kell. Már bocsánat. :) Szóval az indulás és a kelés között nem árt ha van egy-másfél óra otthon.
@Kilfish: kösz a linket, rákerestem a bp-ire is, a gpsies szerint abban 450m szint van, az nekem azért kicsit soknak tűnik.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2019.10.01. 13:24:38

@videkiman: A budapesti maraton néhány kis emelkedőjéről azt gondolom, hogy akkor számítanak csak, ha valaki nagyon kicentizett PB-t akar futni, nem hinném, hogy 2 percnél többel növelnék a teljesítés idejét. Vannak körülmények, amik sokkal inkább bele tudnak rondítani, pl. a meleg, ami most is volt, vagy ha valamiért nem kipihenve rajtolsz el. Emellett még hiába lassítanak az emelkedők, utánuk a lejtők nagyon kellemesen enyhék, így ott szépen vissza lehet hozni tempóban is valamit, meg le lehet nyugtatni a pulzust.
Egy budapesti ember számára sztem a budapesti maratonnak az a nagy előnye, hogy nem kell utazgatni érte, a megszokott ágyból kikelve lehet elindulni, én pl. otthon nyugisabban tudok aludni mint egy hotelben, és ez már kapásból semlegesíti azt a néhány méter szintet, ami a pályában van. Nem az utazgatásos versenyek ellen vagyok, évente én is indulok 1-2 külföldi versenyen, és ha valaha egyszer újból nekimegyek egy aszfaltos maratonnak, akkor az nagy eséllyel a wachaui lesz, mert annyi jót hallottam arról és utazni jó, a budapesti meg számomra most már a 30k-s felmérőfutást jelenti, de első maratonos próbának egy helyi lakosnak én ajánlani tudom csak.

videkiman 2019.10.01. 13:40:01

@Kilfish: a budapesti csak azért jött fel ilyen szempontból, mert a Maratonfüredre mondják, hogy dimbes-dombos, hát szerintem a spar is van annyira. Ha tényleg nekiveselkedek, akkor tavaszi maratonban gondolkodok, úgyhogy ez sajna kiesik. Ha tavasszal lenne, tuti itt mennék, bármennyire is trének tartom a pályát. (Nem az emelkedők miatt ez a véleményem, hanem mert szerintem az útvonal egy vicc. Pozsonyban és Bécsben is folyik a Duna, amellett halad el az út 80%-a.)

videkiman 2019.10.01. 13:40:55

@videkiman: jav.: mégse a Duna mellett viszik a két másik említett helyen...

videkiman 2019.10.04. 19:54:39

Most már tényleg bocs az offért, de még idebiggyeszteném, hogy végül Pozsony lett a befutó. Az április eleji időpont elvileg a legjobb futóidő és a győri mamahotelből egy óra alatt ott vagyok. :)

téglánakgyors · http://nemmaratonman.blog.hu 2019.10.04. 20:07:43

@videkiman: Ez egyáltalán nem off, mindenféle nyálaskodás nélkül mondom, hogy ez a legfontosabb része ennek a blognak, hogy van élet rajta, nekem ez megfizethetetlen.

Majd meséld el jól, hogy milyen volt, jó választás-e, megbántad-e, háromharmincat futottál-e, addig meg menjél készülni :)
süti beállítások módosítása