Azt kell, mondjam, hogy ezek a szarok a Facebookon működnek. Ezek a hirdetések. Történt, hogy egy teljesen átlagos futó, úgy döntött, hogy végre nyáron is fut, nem érdekli a meleg, végre éppen nincs valami rottyanattal lesérülve, hát miért ne futna? Fut is, de valahogy hiába közelednek lassan az egyelőre még talán távoli, őszi versenyidőpontok, valahogy légüres térbe került, és futni futott ugyan, de valahogy újra felvette az alapállapotot: mindig ugyanaz a tíz kilométer került a lábai elé, a hétvégen esetleg több, és az egészben nem volt több koncepció, minthogy meglegyen a hó elején kitalált kilométerszám.
A teljesen átlagos futó egy szép napon hazafelezombiként pörgette a Facebook falát a 47-es villamoson, és alapos fogyasztótársadalmi tréningeken edződött szeme megakadt egy mondaton, amely azt hangoztatta, hogy "Utolsó lehetőség!" Az utolsó lehetőségek általában olyan izgalmas dolgok, amelyekkel úgy költhet többet minden átlagos futóhoz hasonlatos futó, de akár nemátlagos, vagy nemfutó futó is, hogy közben spórol.
Na ez nem ilyen akció volt, ebben csak költés volt, sprórolás nem sok - vagy hát nagyon is sok, nem mindegy honnan nézzük -, de izgalmasnak, mindenképpen izgalmas volt, mert főhősünk ekkor tudasította, hogy a súlyos marketingtúltengés miatt az eddig önkéntelenül tudata sarkára tolt lehetőség, igazából egy igen fasza beugró lehet abba, amire most neki pont szüksége lenne.
Struktúrára.
Hogy valaki megmondja neki, hogy mit csináljon, mert az átlagos futók szeretik, ha megmondják neki, hogy mit csináljanak, nincs szükség itt futódemokráciára, erős futóvezetőre van szükség, akinek futóterve van! Aki végigviszi az átlagos népet az előre kijelölt úton!
Az átlagos futó a nem átlagos DK-tól, aki már nem is DK, ha nem Fuss Te Is Gergő, az utóbbi időben valahogy már fázott, mert a valaha emberi, szeretni való blogból mára Runner's world-magazinszagú mondatokba csomagolt, profitorientált, derékszögű, letiszult, önmegvalósító amerikai álom lett.
A Fuss Te Is vállakozás- ebben az átlagfutó egészen biztos - picsasok bátorságba, időbe, pénzbe és energiába került, és az valami egészen komolyan tiszteletre méltó dolog, ahogy ezt az utat ez az ember végigjárta és azért is kijár a tisztelet, amiket közben és a végén letett az asztalra. De mégis, az átlagfutó be van oltva az önmegvalósító sikersztorik ellen, ez valami futómagyar irigyfutó beidegződés lehet.
Ugyanakkor Lőrincz Olivér, a maga, többnyire szikárabb, szárazabb megjelenéseivel nem tud sok lenni, és az átlagfutó van annyira divatorientált, hogy úgy gondolja, hogy az mégiscsak sikk dolog, hogy akármilyen szinten is, de "tanítvány" legyen. Mert az mostanság egyre menőbb dolog.
Az átlagfutó ezzel az alapfelállásal áll neki jobban beleásni magát ebbe az egész hajcihőbe, és ezt úgy gondolja, hogy jobb tisztázni, mert ha már ír valakikről, és valamikről, akkor jobb tudni, hogy milyen szubjektív tényezők torzítják az értékítéletét.
Az átlagfutó továbbá arra a kérdésre nagyon kiváncsi még, hogy lehet valami egyénre szabott, ami tömeges? Fenntartásai vannak.
A Fuss Te Is Akadémián két lehetőség van a csatlakozásra, ha az átlagember kiválasztotta, hogy mire szeretne felkészülni.
1: Van egy bővített csomag tízezer pluszért, ahol közös edzés, meg "További prémium videók és belső szakmai anyagok" vannak mindazoknak "akik minden tudásunkat meg szeretnék kapni, minden lehetőséget kihasználnak, hogy fejlődjenek".
2: Na hát pont ezektől a szövegektől pattan fel a beépített cinizmuspajzsa Átlagpetinek, és úgy dönt, hogy az alapcsomag introvertáltaknak, ötezerért pont megfelel neki. Annyi azért belefér egy tesztelésre, főleg ha a célt, a két húzónevet és a közszolgálati jótétemény áldásos hatásait nézzük: az átlagfutó majd jól leteszteli, hogy érdemes-e belevágni, és jól megírja mindazt ebből a kalandból, amit megírhat.
Mi kell mindehez?
- elegendő elszántság, hogy neten kiadjon egy átlagfutó 5000 forintot.
- bankártya minimum 5000 forinttal
- az, hogy ne hónap vége legyen
- egy Trainingpeaks profil. Az átlagfutó már futókarrierje elején megpiszkált gyakorlatilag minden sporttrackes oldalt, tehát adott esetben csak a regisztrációba kell újra életet lehelni.
- pulzusmérő óra
- ha ez nincs, akkor távolságalapú agy, vagy google térkép képes technikai eszköz.
Az átlagfutó július 20-án fogta az adást, hogy Utolsó lehetőség! a csatlakozásra, ha a Spar maraton a cél - a huszadika tud necces lenni, de még volt ennyi pénze a kártyán.
A Trainingpeaks ügyfélszolgálata zseniális: gyorsak és kedvesek. Gergőéknek szüksége volt arra, hogy a felhasználó név beazonosítható legyen, tehát a viszonylag általános, hovatovább átlagos "Peti" usernevet némileg specializálni kellett. Ezt mint felhasználó nem lehet megoldani, írni kell az ügyiszolinak.
Óra meg van, igazi nagyvad kisfutónak: Garmin Fenix 3.
Regisztrálni kellett a Fuss te is oldalon, betenni a kosárba a kiválasztott edzéstervet, és jól befizetni az ötezret. A regisztrációról, a befizetésről egyből megjött az email.
Ekkor volt csütörtök, a terv hétfőn, 24-én indult. Az első életjelet az átlagfutó szombaton kapta. Egy elég részletes, alapos email volt ez. Jól strukturált, logikusan felépített, mindenre gondoló, linkekkel, magyarázattal, videóval megtámogatott könyök alá nyúlás. Ez nehéz műfaj, Mr. Átlag kifejezetten értékelte ezt, az első bejelentkezés megadta a bizalmi alaphangulatot. Lehet valakinek a fele felesleges, mert kiismeri magát ezen a területen, hogy is kell regisztrálni egy ilyen oldalra, van órája, és egyáltalán: kütyübuzi, de biztos vannak jó sokan, akiknek kell ez a mankó. Akinek nem kell, azért az is megnyugszik, hogy ebből tényleg lesz valami.
A Trainingpeaksen kapja majd a futó az edzéseket. Önmaga bonyolultságában meglehetősen mítikus oldal ez a Trainingpeaks, és gyakorlatilag bárhova kattint az átlagfutó, azt kapja vissza, hogy fizesse be a prémiumpénzt, ami azért marhára nem átlagmagyarfutó pénztárcára van szabva. Az email azonban erre is kitér, fizettünk már eleget, többet nem kell, elég lesz a free verzió is.
Az átlagfutó óra- és pulzusalapon nyomja, és majd meg van veszve, hogy végre értelme is legyen a százhúszezer forintos Garminjának. Ahogy kérik, Átlagpeti elküldi két nem átlagos futásást elemzésre, személyesen Olivérnek, és majd vért izzad, hogy elfogadható formába öntse első az első kontaktot Vele. (Nem pont kettőt kértek, hanem "az elmúlt fél-egy év verseinyek az adatait". Átlapetinek kettő említésre méltó versenye volt.)
Olivértől a híres egymondatasai közül érkezik egy válaszként: Zónák beállítva, hajrá! (Pulzuszónákat tapogatni későbbiekben tilos.)
Oké, de hogy hajrá? Hol hajrá? Mit nézzen az átlagfutó? Nincs mit nézni, hiába bámulja a gmailt, vagy a Trainingpeaks appját telefonon Peti, az átlag. Újra olvassa az eddig kapott információkat, és az egyetlen, amire támaszkodni tud, az a mondat, hogy "Edzéseidet a TrainingPeaks nevű edzésnaplozó rendszerben fogjuk vezetni." Úgy dönt, hogy lenyugszik, az appot fogja nézni, és várni, hogy valami ott történjen. Standby.
A valami vasárnap délután történt, legalábbis az átlagos tesztemberünk akkor vette észre, hogy az következő hétre adatok jelentek meg bizonyos napokon. A hétfő rögtön pihenőnap, nincs is jobb, mint amikor így indul az ember! Így kezdődnek a jó kapcsolatok, egy kis heverészéssel. Kedden, csütörtökön, szombat, vasárnap edzés. A hétfői, pihanőnap kommentjében ott várta a felhasználónkat egy újabb nagyon részletes, jól átgondolt, mindenre lehetőségre, elágazásra kitérő segédlet. Ez a műsor nagyon jó megy Gergőéknek, és ez kell is ide, hiszen egyéb kontaktus nincs az edzőkkel. 5000 forintba nyilván ennél több nem fér, nem lesz itt heti finomhangolás, de ennyi van, és ez elég korrekt szövegalapú tartalom. Egyedül az a bekezdés zavarja meg átlagos hősönket egy kicsit, hogy "A pályáról: terepre készülünk, így lehetőségeid szerint fuss te is terepen." Gyorsan megnézi mi a faszra is jelentkezett, de amikor azt látja, hogy Spar maraton, akkor lesimitja a szemöldökét és elintézi annyival, hogy ez biztos ilyen Olivér template maradéka lehet, végülis ő általában terepre edz embereket, biztos.
Volt egy szekció, amit a regisztráció alatt el kellett fogadni, hogy igét, okosságot nem terjeszthet az előfizető, ami elfogadható, érthető és fair feltétel. A heti négy nap nyilvánosan is elérhető adat, ezzel nem lehet gond. Annyi talán elmondható, hogy miért jobb ez az egész, mint amit az Átlagpeti magától csinál, illetve csinált volna:
1. az átlagfutó magától is érezte, hogy koncepció nélkül csinálja, amit csinál. Az egyedüli cél a hónap elején kitalált havi kilométerszám volt - ezeket közel sem érte el mindig.
2. A heti három futásról magától soha nem ment volna fel heti négyre.
3. A futások önmagukban is szignifikánsabban hosszabbak, mint a standard egy óra, vagy 10 km, amibe teljesen beleállt már jó ideje.
4. A hosszon és a gyakoriságon kívül ott van még a gyorsítás is, az edzéseknek van ilyen része is, és átlagfutónk erre se lett volna hajlandó pusztán saját lelkét követve - főleg nem augusztusban.
Átlagpeti jelenleg a harmadik hetet döngeti. Mi történt eddig? Tart-e még a lelkesedés? Elégedett még? Elsunnyogott-e a kis pöcs akár egy edzést is?
Természetesen. Habár meg kell jegyezni, hogy nem lustaságból, hanem piálásból és kánikulából kifolyólag. Az, hogy átlagunk bukóba fordul az eddigi heti három alkalmaival, egy óráival, 10 kilométereivel, az várható volt valahol, emiatt nincs önostorozás. A futások nem tartalmaznak olyasmit, amit eddig nem csinálta volna, sehol nem kell rekordokat döntögetni, de a nem döntögetés az viszont folyamatosan megy. A kánikula miatt az sem lett meglepetés, hogy a bebukás ennyire hamar bekövetkezett.
Heti négyszer több mint egy óra feladatos futás fáradtságtorlódást okoz, ehhez hozzá kell szokni, mert önmagában a heti két pihenőnap kevésnek fog érződni. Hogy később mi lesz, jön-e a megszokás, még nem tudni. Az első hét vasárnapján már kurvára várta a tesztelő átlaghős, hogy vége legyen a futásnak - pedig az volt a lekönnyebb a héten.
Ugyanazokon az útvonalakon egyre romló átlagtempói vannak - fáradtság.
A bukás a második hétvégén jött. A meleg meg a pénteki másfél üveg bor miatt a szombati futást vasárnap reggelre tolta. Vasárnap reggel a negyedik kilométernél viszont nem átlagosan, de keservesen összeszarta magát egy bokorban, és egy újabb km után szépen leült a 41-es villamos megállójába és hazament. Vasárnap este sem ment ki futni, mert ólmosan fáradt volt, és az eső is leszakadt, nem akárhogy.
Aludt kilenc órát, újra fiatal és potens lett, a hétfői pihenőnapján, napközben letolta az elmaradt vasárnapot, és tegnap pedig a tegnapi adagot. Újra egyenesben van, széklete újra a megfelelő formátumban és időben a megfelelő helyre kerül, és eddig egy futásból maradt el egy óra mindössze.
Amellett, hogy sok és, hogy fáradt, még annyit tud elmondani az átlagfutó, hogy marhára nem egyszerű bizonyos pulzusokat hosszú távon tartani, mert nem tartoznak ezekhez begyakorolt tempók. Vagy alatta, vagy fölötte van, és marha nehezen tud abban a szűk tartományban maradni., ahol kell. Ez hosszútávon fárasztó és örömölő tud lenni mentálisan. (Hosszútávon - nem telt el még három hét sem.)
Mi nem egyszerű még? Útvonalakat találni. Ahogy lassan, de biztosan egyre hosszabbodik, nyúlik, növekszik, végtelenedik az egyes edzések ideje, úgy működnek egyre kevésbe az eddig kitalált pályák. Az átlagfutó jelzőrendszere és belső futásmértékegységrendszere alapvetően távolságalapon dolgozik, időből maximum az egy órát ismeri, ami kb 10 km, de soha nem volt még 12 szerinte. Nehéz időben kalkulálni a hazaéréssel, nehéz megtalálni a kanyarodási pontokat, hogy pont úgy érkezzen egy kúthoz, hogy az ne zavarjon bele egy gyors tempóba, illetve nehéz olyan helyszínt találni és oda megérkezni, ahol zavar nélkül ki lehet futni a résztávokat.
Úgy tervezni magánéletet, hogy csak egy hetet lát előre az ember, kurvára nem egyszerű. Most már lassan tiszta lesz a koncepció, de egy átlagfutónak átlagosan sok idő futáson kívül megtervezendő elintéznivalója van. Jobb lenne előre látni az egész ívet, jobb lenne képesnek lenni megmutatni az egész ívet otthon, hogy mivel lehet számolni.
Mindezek hatására az úszás a júliusi csúcs után erősen sokadlagos tevékenység lett a prioritási listán. Ezért átlagfutónk nagyon szomi lett, mert nagyon szereti úszni és azzal is tisztában van, hogy kell valami keresztedzés.
Nagyon örül ugyanakkor a mi futónk, hogy megismertették a "levezetés" fogalmával, még ha rontja is a statisztikákat és azon aggódik, hogy akivel akkor találkozik, amikor levezet, azt gondolja róla, hogy a csoszogástól is így izzad. Ugyanakkor tényleg iszonyú hasznos, nincs izomláz, nincs fájdalom, a sokkal nagyobb igénybevétel ellenére sem.
De ha eljut a négy órás maratonhoz, főleg a végéhez, a célba, akkor majd jól beszámol mindenről, mert írni nem átlagosan szeret, hanem kényszeresen. Főleg, ha etikailag Gergő és Olivér nem rúgja jól seggbe, hogy nem egyeztetve pofázik minden hülyeséget.