Nagyüzemben megy a nyári uborkaszezon (kovászos, mindig a kovászos). Míg mások az év első szezonját agyonversenyezték, hogy aztán meg nyáron agyonversenyzés mellett még agyon is triatlonozzák magukat, addig én összesen két eseményen szopattam magam összesen: egyszer a távolsággal, egyszer a szinttel - és hát magamat túl nem vállalás után sem csinálok semmi látványosat.

Hogy idén valamennyire kerek legyen a kép, a második szezonban az időre fogok utazni. A nem túlzásba vitt tavaszi szereplés és a még meg nem történt őszi fellépések között alapvetően csak a felkészülés zajlik. Illetve mostanában inkább a csak az annak hívott tologatás, halogatás mert ezer féle ok és dolog miatt valami harminc kilométerrel kevesebb jött össze júniusban, mint amennyinek illett volna.

Szóval uborkaszezon.

Lehet, hogy több verseny kellene. Nem mintha ez lenne az üdvözítő út, de amennyire engem motiválni tud egy-egy ilyen tömeges hórukk, ahhoz képest az évi négy darab rajtszám begyűjtése jelentős mértékű alulvállalásnak érződik. Ezen majd elgondolkozom.

A lényeg, hogy addig is írni kell valamiről, amíg történik valami említésre méltó dolog, elő kell kotorni valami kisszínest, valami konzervanyagot. Kérem szépen, mindent az olvasókért! Ha futásról van szó, én sok mindenhez jobban értek, mint a futás, de ami a legjobban megy, az a vásárlás. Régen volt már téma a zsebfetisizmus például. Pedig él és virul - mostanában könnyebb dolga van, mert úgy néz ki, hogy a gyártók lassan rájöttek, hogy a kétezertízes évek vége felé már nem flipnokiával fut az ember, hanem valószínűleg valami indukciós palacsintasütő van nála. Zsebek tehát jöttek, láttak, és mélyülnek.

Van már egy csomó hacukám, ijesztően régóta nem vettem semmit, sőt, rászoktam arra, hogy elhordjam a kínosan márkátlan versenypólókat is. Már nem dörzsölnek annyira mint régen. Vagy a mellbimbómom lett vastagabb a bőr, vagy a férficsöcsöm lett kisebb. Én a másodikra szavazok, ha bárki kérdezné.

Nem selejteztem le az ezer kilométert elért Nike Vomero 9-esemet sem, mert már az lett volna a harmadik-negyedik cipő, amit azzal a gyanúval adtam volna tovább egy ruhalerakóba, hogy igazából semmi baja még. Még mindig nagyon féltem a térdem, de öt év után már csak nem halok le egyből egy ilyen kísérlet miatt, és a cipő is egyben van alul-felül egyaránt.

Egyedül a Ronhill TEREPfutógatyákból szereztem be egy végső leárazáskor egy backup szekciót még tavaly év vége felé. Azok a zsebek, ha látnátok, apám, hatalmasak! Pornózsebek.

Igazából megvan mindenem, összesen két területen érzem, hogy korrekcióra szorulna a gardróbom.

A Nagy Péniszkérdés. (A kérdés a nagy, bár kinek mi.)

A decathlonos alsógatyáim elég régiek, kettő már elhunyt hasgumi kinyúlásban, van még valami három darab talán. Plusz van egy szintén decathlonos, belső fecskés TEREPfutó, lobogós rövidgatyám. Na ezek így együtt okoznak fejtörést, a belső combkidörzsölés időről-időre problémát okoz. A belső fecskés kisgatyót kénytelen voltam letenni, mert már oda jutottam vele, hogy 10 km után is sziszegve érek haza. És valahogy a dekás boxereknek is rövid a száruk, mert hajlamosak felgyűrődni. Ez inkább csak télen okoz gondot, mert a hosszúgatyáknál valamiért rosszul tűröm, ha túl passzentos a cucc. Ha meg nem feszül, akkor mozog. Ha mozog, akkor hidegben még inkább dörzsöl.

Hosszabb szárú alsók kellenének annál, mint amit a magyar futós populáció mogyorósabb felének 98%-a hord. És nem hinnétek, de ez meglepően nehéz feladat. Ha van, többe kerül mint a futónadrágom. De nagyon többe. Amúgy meg nincs. És nem csak itthon nincs, hanem úgy sok helyen nincs, külföldi webshopokban, német boltokban sincs, mintha csupa elsődleges nemi jelleg nélküli, másodlagos nemi jelleggel megáldott eunuch futkározna a villágban.

Zokni? Van! Bokazokni, vastag zokni, nyári zokni, láthatatlan zokni futás után egyből valahová egy aperolspritzre kiülőknek, kompressziós zokni látens pincéreknek, semmi nem probléma. Eltenni a brét valahova? Na de kérem, pénisszel mi nem foglalkozunk. Mondhatnám, hogy semmi gond, zsebre teszem, van elég (zseb), de egyelőre mégis szeretem a helyén tartani. Az viszont nyűgös dolog.

Ha egészen a részletekbe akarunk menni, természetesen beszélni kell a VO2max értékekről és az optikáról, mert tesztoszteronfalván nincs fontosabb dolog a pöcsméregetésnél és a polirozásnál. Fogalmam sincs, hogy okozott-e már gondot valakinek a méret, mert amúgy a dolgok odalent szeretik magukat összecsomagolni futás közben - én meg amúgy is a zsebeimmel kompenzálok - de lefogadom, hogy a borotválás témakörbe már biztosan belecsúsztak páran. Amerikai Pite 3 vagy Ne szórakozz Zohannal? Melyik a jobb megoldás? A szőr véd, vagy a szőr dörzsöl?

Oké, le lehet vakszolni a combokat és a diszkógömböt is, volt dörzsi, nincs dörzsi, de minden egyes nyomorult alkalommal nincs kedvem ezzel szórakozni.

A végső megoldás a hosszabb szárú feszkós boxer, amit ugyan be tudnék szerezni csillagászati áron itthon is, de amíg egy alsó 1500 forint, vagy szettben még olcsóbb a Dekában, nem fogok 6-8000 pénzeket költeni egy darab szipiszupi boxerre. Marad a világ végi webshopokból való rendelés, de még nem találtam meg az igazit.
Volt most egy 20%-os akció a Nike-nál, és be is tettem a kosárba egy két darabos szettet 35 euróért, de hiába kuponoztam mint az őrült, sehogy nem akart olcsóbb lenni. Hagytam a fenébe, vettem egy rövid, Flex nevű, lobogós futónadrágot, van egy figyelemre méltóan hosszú szárú belső alsónadrágja.

Van ennél rövidebben lobogós is, csak nem mertem bevállalni, nem tudtam, hogy vannak-e elég nagy zsebei? Ennek írták, hogy vannak, és nagyon elégedett is vagyok velük. A telefon ráadásul, ha nagyon akarom, elfér a hátsó cipzáros zsebben is, sőt van neki egy belső zsebe is, ami tök jó lesz zsepiknek pl. Természetesen ez a hossz simán felgyűrődik a combom közé futás közben, de annyira picsafüst vékony cucc, és annyira jó a beépített boxer, hogy ebből semmit nem érzek. Approved! Már csak örökké kell tartania.

A Nagy Vékonydzsekikérdés

Az esőkabát, mint olyan, régóta a felszerelésem Achilles-sarka. Nincs igazából szükségem rá, mint ahogy egy veszettül jó fejlámpára sem, viszont évente kétszer marhára kellene. De két alkalom miatt még én is meggondolom, hogy vásároljak-e? Eddig nem tettem, és igazából most is máshonnan közelítettem meg a problémát. Inkább csak kiváncsian várom, hogy esőtől mennyire véd az új poncsóm, semmint hogy marha nagy elvárásaim legyenek vele kapcsolatban. Amiért megvettem a Nike Shield Convertible dzsekit, az az elpakolhatóság. Ez manapság nem nagy cucc, bárki legyárt egy hajszálfing vastagságú kis dzsekit, ami alatt minden probléma nélkül üzemi hőfokra lehet melegedni szar és/vagy szeles idő esetén is. Ha meg nem kell, mert jobb lett az idő, akkor önmagába be lehet gyűrni, azt jól van.

De nincs jól. Mert hova az anyám kínjába teszem? Egy tenyérnyi gombócot még én sem teszek zsebre. (A leárazottan vett, nejlonszatyor vastagságú (kisboltos zsemlés, nem a H&M-es munkahelyre levest is bevivős), decathlonos zséldzsekimet imádom, de mindig ez a bajom vele, hogy utálom kézben vinni, ha úgy alakul. Pedig még egy belebújós hurokkal a kezemre is tudnám erősíteni.)
Nekem ez egy létező probléma, mert utálok fázni, és könnyebben indulok el némileg túlöltözve. Az utóbbi években egy csomó ilyen határon ugráló napom volt, hogy sem fél, sem több óra után sem tudtam, hogy most kell-e dzseki, vagy nem kell? És néha kell, néha meg nem. És ha nincs nálam zsák, akkor ez szar ügy.

Láttam már olyan megoldásokat, hogy a dzsekit el lehet csomizni és egy pánttal a derékre lehet fűzni, és ez pont annyival jobb, mintha az ujjainál fogva magamra csomóznám, hogy ezt a csomózást, ha lehet baromira elkerülöm. Amikor láttam, nem vettem meg, mert fiatal voltam és kellett a pénz. Most, hogy már öreg vagyok és rentábilis, valamint a leakciózott pipákra is volt még további 20% off, nem gondolkoztam tovább és megvettem a végre  nem - még a némileg pislogásra késztető 330-as árfolyamon sem - több mint harmincezer forintba kerülő csodát.

Van neki két nagy zsebe elöl, hátul egy, ahova amúgy be lehet fordítani, és még van egy belső bújtatója is. DE! még úgy is van egy zseb kívül, ha összecsomagolom, és magamra csatolom. Egy vízhatatlan buszjegy belefér. Boldog vagyok.

Már csak örökké kell, hogy tartson.