nemmaratonman

nemmaratonman

Thabang és Eliud, Salomon és Ineos

2019. július 18. - téglánakgyors

Thabang

Ugyan már az is közhely, hogy olyasvalakitől kapunk inspirációt, akinek valami oknál fogva SOKKAL több áldozatot kell hozni a futásért; ugyan a kisfilm is ontja magából a felszínes mélységeket; és miközben félve mégis belefeledkezem és inspirálódom és meghatódom, még ezzel a fájón csodálatos irással (köszi Bede Márton) is össze kell vetnem a videót - mégis  - csak örülni tudok, hogy elkészült.

 

 

Persze eszembe jut Oli, aki már több interjúban feltette a a költői kérdést, hogy miért nincsenek fekete sportolók az ultrában, és mi lenne, ha lennének...?

 

1:59

A téma, ahogy látom, már körbefutott itthoni körökben, de én először a héten borzongtam bele a gondolatba, hogy ez Budapesttől két és fél órányira zajlik majd. Ha késve indulok el, mire odaérek, Eliud esetleg már le is nyújtott, és át is öltözött.

A nike breaking2 nevet nem kellett magyarázni, de az Ineosnak utána kellett néznem, nekem semmit nem mondott ez a pár betű.

Pár googlepillanattal később már eszembe jutottak a pár soros hírek a környezetvédők tiltakozásáról a bringás Sky csapat kényszerű szponzorváltásáról.

Szóval az Ineos egy olyan nem népszerű cég, amely nem csak olajat, de a Egyesült Királyság leggazdagabb emberét is kitermelte. Mindezt - ha jól értem -, palagáz technológiával. ("A fracking, azaz a repesztéses palagáz-kitermelés lényege ugyanis, hogy nagy mennyiségben és nagy nyomással kemikáliákkal teli vízoldatot lövellnek a talajba, ahol szétporlasztják a palakőzeteket, hogy hozzáférjenek a mély üregekben lévő földgázhoz, illetve palagázhoz, általában 4000-5000 méter mélyen.")

No, ez az Ineos, és Eliud ezzel a névvel fog nekifutni a második két óra alatti maratonkísérletének.

Nem tudom, mit gondoljak. Nem akarom elhinni, hogy a menedzsere nem talált jobb szponzort? A 34 éves zseninek talán már nem sok lehetősége van a próbálkozásra, ennyire kétségbeesett lenne? Ha megjelennek a tiltakozók (nem követem a bringázást, nem tudom, okoztak-e feszültséget tüntetők a Sky csapatnál), zavarni fogja-e a koncentrálásban? Vagy nem engedik majd oda őket? Hogy marad meg az emlékezetünkben ez az esemény?

Itt Szilvi és a #molcsapat hashtag ötlik az eszembe, arra jutok, hogy erre sem volt senkinek egy rossz szava sem, bár valószínűleg nem fair összehasonlítani sem a két csodafutót, sem a két céget egymással.

 

 

 

Os Peroneum

Két hónap, egy-egy tubus Flexagil és Voltraren Forte, egy doboz Cataflam, és több órányi haszontalan tornázás után megadtam magam a kétségeimnek. Az nem létezik, hogy nincs egy röntgenem, hogy nem tudom a konkrét nevét a bajomnak, és, hogy egy nem állami rendelőben csücsülő ortopéd szakorvossal és három gyógytornászos alkalommal a hátam mögött még mindig a sötétben sántikálok.

Visszamentem rendszerbe, ahol a céges biztosításomnak hála ingyen kapom az egyébként igen drága, de sok esetben teljesen haszontalan konzultációt, és csak annyit kértem, hogy NE oda, és ne ahhoz az orvoshoz kapjak időpontot, ahova múltkor.

A bajom a második dokinál már végre nevesítve lett - csak két hónap kellett hozzá. Ő nem értette, hogy engedett el diagnózis nélkül az első orvos, és, hogy miért jó az, hogy vakon nyomkodják, kezelik, tornásztatják az én lábamat, anélkül, hogy pontosan tudnánk, mi a baja?

A bajom a láb külső szélén futó peroneus inakkal, izmokkal van. A link túloldalán trónoló kép boka alatti része az én fájdalmam birodalma.

Lett röntgenem is, ennek az eredményét ma reggel beszéltem meg az orvossal. Nem távoztam megnyugodva.

Járulékos csontok. Én még soha nem hallottam ezt a kifejezést, és marhára nem örülök, hogy egy újabb speciális csoportba kerülhettem bele. Van már nekem elég halmazom, ami kényelmetlenebb, mint ahogy jólesne. 

Akárhogy is, a lábnak lehetnek járulékos csontjai, a doki jó kedvre is derült, hogy végre nem egy ezredik, unalmas ínhüvelygyulladással kell szembenéznie. (De hogy gondoljak arra, nézzem az ő szempontjából, hogy ez mennyire unalmas.) Elő is szedett egy papírt, pár ábrával. 

 

jerulekos_csontok.jpg

 

A röntgen az én személyes Os peroneumomnak a létezésére hívta fel a figyelmet. A doki szerint ennél a plusz kis csontnál vagy egy makacs gyulladás lehet, vagy kiszakadt az ínból, vagy berepedt, betört a csont - ez már túlmutat a röntgenen, CT kell. Mi más?

Egy CT időpontra kb három hetet kell várnom. Aztán egy újabb meeting a rendelőben, és a helyzettől függően vagy szteroid injekció, vagy műtéti eltávolítás. Ha szteroid injekciót kapok, akkor, ha mégis kell, utána nincs műtét 3 hónapig.

Ennek az évnek hirtelen -, és mégis valahogy lassan, de biztosan a Muzsla után -  annyi lett. Most Cataflammal megyek két hétre nyaralni, hogy legalábbis tünetmentes legyek. További két hétig, vagy még tovább leszek bizonytalanságban, ami alapvetően megöl engem.

Szívás. Valahogy azt gondoltam volna, hogy túlvagyok már a futósérüléseken, de ezek a hírek új dimenziókat nyitottak meg ebben a kérdésben. Jelen pillanatban nem, hogy túllennék ezeken, hanem a legijesztőbb szituációba kerültem, még ha a pár évvel ezelőtti térdfájdalmaimat is nézem.

Úgy néz ki valami hülye leckét mindig meg kell tanulnom, mert nehezen megy a fejembe. Kérdés, hogy melyik is az pontosan.

Nemfutás

Két szemmel markolom a sötétet, hallgatom, ahogy együtt hárman, hárman egyedül, ki-ki külön-külön gyűri a nappaltól sűrűvé vastagodott éjszakát. Mika a kezem alá, az arcomhoz bújik, majd, hogy neki újra rendben lesz a világ, elégedetten, zörögve álomba hipnotizálja magát a térdemnél.

Újra csak nekem sípol az ébrenlét. 

Hetek óta nem tudok futni. Szikrázik, fojtogat a szabadulni nem tudó tehetetlenség, a futásban levezetni nem tudott, bennem maradt elektromosság, az agyam ébrenlétsejtjeit csipkedi börtönében.

A sok eredőre gondolok, arra gondolok, hogy itt vagyunk a mindenünk vanban,  a civilizáció vívmányburkában, jóléttel, technikával, felszereléssel, tudománnyal, és mégis, kívül-belül sebesülten, mindössze néhány jelre várva, és olyan zsigerien egyszerű,egyértelmű, magától értetődő dolgok után vágyakozunk, mint éppen a hosszútávfutás.


 
--

 

Úgy kezdődött, ahogy mindig szokott: nem igazán figyeltem magamra. Már a Muzsla előtt is éreztem, hogy mintha éreznék valamit a külső talpélemen, gondoltam - és valószínűleg igazam is lehetett részben -, hogy túl lazán hordom a cipőt. Oké, hogy nem szeretem szorosra fűzni, mert a boltívem miatt ilyenkor óhatatlanul elkötöm a lábfejemen futó ereket, aminek egyből vádlizsibbadás lesz a vége. Ezek szerint átestem a ló túlsó oldalára.
Arról nem beszélve, hogy nem is lazán hordásnál van a gondok eredője, hanem rendszerszintű a probléma. Szupinálok (a dőlések közül végül ennél maradtam, sőt, lehet, hogy idővel a kifele dőlésem hangsúlyosabb lett.)

De a szupinálás is valami miatt van.

 

A sérüléseknek is ugyanolyan trendi fázisai vannak, mint halál elfogadásának, a gyásznak, és mindennek, ami szembejött velem abban az igen szűk időmezsgyében, amíg hajlandó voltam orvosos sorozatokat nézni. (Mielőtt rájöttem, hogy enélkül is van elég stressz az életemben.)

Először van a tagadás.

Hetekig, akár hónapokig ugyanúgy futsz, mintha nem lenne semmi baj, és úgy tolsz el el minden nyújtást, hengerezést holnapra, vagy a következő alkalomra, mintha pont annyira sérthetetlen lennél, mint ahogy az öt évesen képzelted.

Aztán jön a kenegetés, más néven a Voltaren-, vagy a Flexagil-fázis.

A Flexagillal kezded, mert Flexagil a futás Windexe. Bármikor, bármire lehet kenni, akár emberre is. Mivel másnapra nem javul meg a lábad, ahogy remélted, jön a Voltaren Forte, ami annak ellenére sem gyógyít meg, hogy rájössz, az illata gyakorlatilag megegyezik a zöld Axe dezodoréval, és a 90-es évek elején ez a dezodor minden problémára megoldást jelentett. Csakúgy, mint a Malizia. Ilyen illatú kenőcs viszont nincsen a piacon.

Ezért elkerülhetetlen a harmadik, a Rendelőintézet-fázis, azaz a Ne fusson-talpbetét-Flektortapasz csomag.

Ebben a fázisban egy túlsúlyos, különféle látható és hallható egészségügyi problémával küzdő orvossal találkozunk, aki úgy néz ránk, mintha elmebetegek lennénk, és közli velünk, hogy a futás halálos betegség, de minimum igen veszélyes és ne fussunk. Mindezt az egészséges lábunkkal az ölében teszi, mert az esik neki jobban kézre és fájdalommentes talpunkon szemlélteti a magyarázatát. A fájdalmas területtől minimum egy méteres távolságot tart, ami miatt arra gondolsz, hogy lehet, mégis csak egy igen agresszív gombás fertőzés lehet mindennek az okozója.

Az orvostól már rögtön, kifelé tartva átugrasz a negyedik fázisba (azonnal telefonálsz), ahol lehetőleg egy sportoló gyógytornásszal, vagy rehabilitációs trénerrel találkozol Ez a  minden szar, úgy ahogy van (core-izom, tartás, futómozgás), teljes reset kell-fázis.

Eddigre már minimum a harmadik heted maradt ki, elúsztak a szezonos, az éves, és mindenféle egyéb álmodozós terveid. Lehúz. Pótcselekvések jönnek. Evés, ivás, kalóriák, filmek, hosszú esték jönnek. Elfordulás jön. Mászol bele a  gödörbe, fejjel előre, két kézzel túrod, hogy akkor bassza meg, juss minél mélyebbre. Egyénfüggő, hogy meddig tart a dagonya, de ahogy ennek a májusnak is vége lesz, úgy a fetrengésből is feláll előbb-utóbb még a legelszántabb önsajnálatman is.

süti beállítások módosítása