Nem vagyok dühös. Azt, hogy minden rosszul sült el, ami csak rosszul sülhetett el, inkább csak jelként fogom fel. Az órám 10 km-nél lemerült, mert elfelejtettem feltölteni. Már az elején leesett, hogy ez bukta lesz, bekapcsoltam a runtasticet a telefonom. Az app szenzációs…

Azért választottam a világ végét az első félmaratonom helyszínéül, mert szartam a szintidőtől, meg a záróbusztól, ami pl. ott megy a hátad mögött a kimondhatatlan és copypaste nélkül leírhatatlan vicivittitititán. Hülyék ezek a latinok. Na mindegy. Azzal az egy dologgal nem…

Még jó, hogy ennyi mérföldkő, meg viszonyítási alap van a futásban. Vannak egyrészt az egyéniek, ami a saját határokat értők értenek csak, és vannak azok, amiket mindenki ért. A 10 km-1 óra páros nekem tegnapig csak az utóbbiak közé tartozott, nem volt égető, vagy húsba…

A pulzus a minden. Itt volt nekem ez a télen viszonylag nehezen értelmezhető edzésterv vasárnapra: 10 perc bemelegítés, aztán kétszer egy óra futás, a kettő között 10 perc gyaloglás, majd 5-10 perc levezetés. Ez az én fordításomban úgy nézett ki, hogy lassan, de azért fuss…