A harmadik alkalom után, főleg, hogy ezt most leírom, valamint, hogy előzőleg meglőttem a három screenshotot, és így egyben nézem az egészet - nincs mit tagadni: valami van, ami nem jó. 

Az első kiugrás augusztus másodikán történt, rögtön az elején. Ez a klasszikus, "túl száraz volt még a bőr" kellett, hogy legyen, csakhogy ilyen nekem még soha nem volt. Tudni kell rólam, hogy rajtam két karkörzéstől  is filmréteg képződik izzadságból. Drága apámtól örököltem. Nem segít az sem, hogy én egyelőre és újból sörhas-,  és viszonylag alkoholizmusmentesen élek, reformalakkal is ugyanúgy csöpögök.

Na mindegy, a tempógörbe alapján, mert amúgy nem emlékszem - megálltam egy pillanatra, ettől le is zuhant a normális, első-utcavégi-136 bpm-re. Utána nem volt probléma.

A második most hétvégén történt, Pakson. Ott nem éreztem kiugrásnak: Pakson tulajdonképpen nincs vízszintes, az egész környék ugyanúgy hullámzik, mint a Duna eggyel arrébb. A bringaúton futottam kifele, és talán pont az egyik emelkedőt vettem be magamhoz képest nagyobb irammal - igen komoly lelkesedéssel töltött el ugyanis, hogy friss volt a levegő, nem fojtogatott a pára, és már a nap sem bántott. 

Ugyan tizenkettőnél egy hajtásra megittam az utolsó két és fél deci vizemet, és itt robbant rám a felismerés, hogy egy: kevés a fél liter víz, tényleg kellene valami zsák; kettő: fingom nincs a hidratálásról, itt vagyok nyakig a nyárban, és még augusztusban is azon szabadkozom, hogy nem megy víz nélkül, amikor pedig télen fél-fél lityó vízből lekocogtam az első két félmaratonomat. NYÁR van, ember! Nem tudom, hogy csinálják mások. Mindenki csak versenyekről ír, illetve, pontosabban senki nem ír arról, hogy a fenébe fut le egy egyszerű 17,20, vagy akárhány km-es edzést egyedül, frissítés nélkül, mert az nem téma. Pedig pont ezek az infók hiányoznak, szerintem nem csak nekem. Létezik, hogy a víz kérdés másoknak nem is kérdés? Bizonytalan vagyok, bizonytalan, bizonytalan. 

Ott tartottam, hogy tempóban futottam meg az emelkedőt, és igen, láttam is, hogy 171-en vagyok, de akkor úgy gondoltam, hogy ha sok is, talán nem kiugróan magas, nem kilengés. A Smashrun szólt sokkal később, a szinkronizáláskor rám, hogy halló, ott volt valami:

Igen, az ott a nevem, sziasztok. Ez a blog nem bújkálós blog, névvel vállalom a hülyeségeimet.

Amikor ezek után megnéztem a pulzusgörbét, akkor láttam, hogy bizony, az a 171 bpm, vagy mennyi, az erősen kilógott a mezőnyből, mert a második csúcs is csak 165 volt. Az még hihető.

A harmadik rögtön a paksit követő futásom alatt, tegnap történt. Megint a budafoki függőlegesekkel gyötörtem magam, ha jól emlékszem a Hasadék-Temesvári emelkedő, vagy az egyik ehhez hasonló, gyakorlatilag tényleg majdnem függőleges utca - közepétől már sétálós - bevétele után történt: egyszer csak össze-vissza kezdett el mérni a mellkaspánt. Nincs mit tagadni, szimplán is borzasztóan éreztem magam, hogy megint ebben a kibaszott Indokínában kell futnom. Mielőtt elindultam zuhogott az eső, leesett 21 fokra a hőmérséklet, de mire kiértem Kelenvölgybe, már újra dunsztos üveg volt az egész környék. De komolyan, ezek a napok tulajdonképpen nem mások, mint egy-egy rejtői bekezdés, amikor a főhős körül mindenki maláriás a gumiültetvényen. Negyven fok árnyékban. A párás meleg már hajnalban elérte a maximumát, ezen a napon már tizenegy órakor megszólalt a tong-tong, fehérek, bennszülöttek, öszvérek bódultan dőltek ki a sorból, őrület!

Csak én nem az a szemtelenül fiatal, gyerekesen vigyorgó, marseille-i, kikötői fenegyerek vagyok, akin egy csepp izzadság nem látszik, hanem az a hihetetlenül szenvedő nyomorult, akit azzal vert meg a sors, hogy neki futni kell alapvetően nem futásra és amúgy sem túl jól összetákolt szervezetével. 

Szóval nem voltam a helyzet magaslatán, amikor éppen a helyzet magaslatán voltam, ezért elnéztem egy ideig, hogy össze-vissza ugrál az órám, de amikor felment 210-ig, na azt már nem szerettem. Próbáltam azzal magyarázni, hogy Ady Endre útra merőlegesen igen komoly magasfeszültségű  vezetékek futnak le a hegyről, nem is kevés. Én meg pont alattuk vagyok. De akárhogy is, ez már a harmadik kilengés volt. 

Létezik, hogy Polar pánt eddig bírta? Vagy a jeladóval is gond lenne? Nem akarom, úgy örültem, hogy eddig olyan szépen bevált a "polarmin" megoldás.

Ehh.