Na kérem, az Optivita 100 km-es versenyén megvilágosodtam. Egyetlen dolog kell ahhoz, hogy bármilyen táv esetén jól szerepelj.
Megfelelően kell helyezkedni. Ennyi. Elég kemény küzdelem volt, ez néha látszik is rajtam, de több fotón szerepelek, mint eddig bármelyik verseny alkalmával. Jó helyre kell tenni magad, ez a lényeg.
Annyi csak a hiba, hogy a fotós nem jól állt be, meg kicsit elmosódott vagyok, de ezen majd következő alkalomra korrigálunk.
Látszik, hogy kemény meló. Görnyedek, nem fingok!
Gondolkoznom is kellett néha. Talán számoltam is.
Még mindig keresem a megoldást.
Távolba is meredtem.
Iszonyú küzdelem. Minden fejben dől el, én azt mondom.
Aztán egyszer csak le kellett ülnöm is, látszik, hogy már ez is mennyire nehezen megy.
És akkor jön egy ilyen kávézgató, korzózó pizsamás valaki, és hanyagul kitakar a picsába. Semmi tisztelet nincs már ezen a világon. Elképesztő.
(Amúgy mindenki iszonyú komolyat ment, konkrétan semmit nem tudtam hozzátenni még azok teljesítményéhez sem, akik az asztalomhoz gyűltek, azon kívül, hogy gasztonómiai segítségnyújtást, valamint tanácsadást nyújtottam nekik. Részemről se a körözgetést, se a távot, a kettőt együtt még inkább nem értem. Rejtély. Tisztelet nektek, akik ott voltatok, távtól függetlenül. A fotókat pedig mint látjátok DonRazzinotól nyúltam. Ez úton is köszönöm a munkáját, meg, hogy nem zavart el a picsába, hogy nem lehet tőlem normálisan fotózni :))