Kezdjük azzal, ami nem volt felsorolva, ami bukó.

A Puma pólót bebuktam. Jó ideig tökéletesen végezte a dolgát, de ha csak az van rajtam, és fúj a szél és lógósabb a mellem, és egymás ellen lötyögnek, hullámoznak rajtam, akkor ez így együtt szerintem felér bármilyen zöldségaprítóval. Cézár sali, Petimellel. Az én hibám, hogy megint van mit szétszabni, de akkor sem bocsájtom meg. Kuka. Na jó nem, de ragasztanom kell alá már középtávon is.

Aztán beszéljük ki végre ezt a férfimell témát. A férfimell jelen és sok egyéb esetben NEM a túlsúly miatt alakul ki, nekem sem azért van, mert van rajtam úszógumi. A férfimell egy kibaszott átok, és akkor érkezik, amikor ez emberre dobják a hormonatombombát a kamaszkor elején - csak, hogy halmozottan nehéz időszaka legyen az áldozatnak. Rám viszonylag korán dobta, bárki is volt. Még általános iskolában, a magamra ébredés környékén azt vettem  észre, hogy baromira szúr a mellbimbóm, és konkrétan a véznaságomból egyszer csak két kis tinimell állt kifele, mintha nem basztattak volna eleget akkor már nyolcadik éve az elálló füleimmel. Na hát már a csöcsömmel is a nyakamra jártak. Hogy az egyéb kategóriájú drámát rövidre zárjam, szerencsére, némileg jött hozzá hús máshol is, a fájások elmúltak, a főiskolán gyúrtam is rá, aztán még több hús jött, szóval némileg normalizálódott a helyzet, de egész életemben küzdöttem ezzel a hülyeséggel. 

A névtelen Nike. A Háda, mint ilyen angol import, molyszagú ruhák lelőhelye, elég komoly futóparadicsom tud lenni. Tele van nejloncuccokkal: a legtöbb rugby, meg focis baromság, de néha nagyobb Karimor kínálat van egy ilyen boltban, mint a Sportsdirectben. Én azt hiszem, egy Nike dri-fit focimezt, vagy ha nem mezt, akkor futballpólót vettem kb nulla forintért. Az összes téli futásomat abban nyomtam le, mert be lehet tűrni. Iszonyú jó anyaga van, és ugyan féltem a hagyományos nyakszegélyétől, de egyáltalán nem zavar. Atombestbuy. (Lehet, ez is szétszedett volna tegnap, mert eddig szerintem ez sem volt nagyon rajtam hosszú ujjú nélkül. Ki fog derülni.)

A térdem miatt megszerettem a háromnegyedes nadrágokat. Az elején én is úgy voltam vele, mint rrroka, hogy kb egy nap van az évben, amikor létjogosultsága van egy ilyen textilnek, de már sokkal inkább egy ilyet húzok fel határeset, vagy annál kissé melegebb idő esetén, mint egy rövidnadrágot. Sokkal kevésbé zavar, mint egy hosszú felső felül, illetve semennyire nem zavar. A térdem viszont jobban szereti. Két ilyen gatyám van, az egyik fb csoportban lecsaptam egy jóárasított, ajándékba-kaptam-de-rossz-lett-a-méret Nike gatyára, ami csak annyival rosszabb a már vádliig érő verzióban is berendelt Ronhill Trail Cargo Contour gatyámnál, hogy alig van zsebe. De érzésre, minőségre ugyanolyan zseniális. A Ronhillt a Sportshoes-on rendeltem, és elsőre nem ért el hozzám a csomag, kellett hozzá egy ügyfélszolgálatos levelezgetés, meg egy második nekifutás. Ebben futottam le a maratont. Hátsó zsebben, telefon, három géllel szellősen, egyik oldalzsebben, 10-es zsepi algoflex forte tablettával, a másikban a Yurbuds Focus 200 fülhallgató várta a 30-ik kilométert. Remélem minőségre is jó lesz ez a széria (a rövid és a háromnegyedes darab), mert praktikusságban egyszerűen verhetetlen.

(Anna édesapja egy év alatt kinyírta a Ronhill futóövét a nagy telefonjával, ami elég komoly csalódás, én nagyon jó övnek ítéltem meg, amikor próbáltam, nézegettem. De az nem tudott túlnyúlni önmagán, és eddig bírta, hogy egy fityegős bőrtokkal megáldott - ami önmagában is egy otromba darab valami - Sasmung nagytelefont erőltessenek bele. Most egy Salomon Agile övet kapott, amibe akár négy ilyen telefont ist be lehet rakni és még egy szoft kulacsnak is marad hely. Kiváncsi leszek. Mindenesetre az már látszik, hogy apósom hardcore tesztelő. SIGMA PC 15.11 pulzusos órát ne vegyen senki, két évet nem bírt a szíja, és nem lehet cserélni.)

Kalenji magába csomagolható széldzseki. 

Régóta szemeztem vele, mert nagyon kívánatosnak láttam, viszont 8-ért drágálottam, főleg, hogy dekás cucc. Ugyan a Decathlon lassan annyira olcsó, mint az Aldi, vagy Lidl (már semennyire), de éreztem, hogy tud még ennél jobb árat ajánlani, szóval elkezdődött az idegek harca. Az isztambuli bazársoron is évekig emlegetnék azt az alkuharcot, amit a mammutcéggel vívtam, mert kb két évig ment a huzavona, míg el tudtam hozni 4-ért.

Nagyon jól el lehet tenni a hátizsákba, nagyon vékony, nagyon kompakt, egyáltalán nem dzseki érzetű, ha rajta van az emberen. És egészen jól tartja odabent a hőmérsékletet, de egy bizonyos hőfokon túl persze dunsztos üveggé válik. Egyetlen baj vele, hogy az ujját nem lehet feltűrni. Ha idáig jut vele, aki alatta van, akkor kell levetnie, saját zsebébe hajtogatnia és tartó pánt alá bújtatnia a tenyerét. Kézben vivős feladat lesz. Kicsit idióta érzés, de nem a világvége. Talán jobb lenne ha övpántos lenne - talán még én is derékra tenném -, de 4000-ért nem vitatkozom. Jó cucc, azóta kapott is egy TRAIL jelzőt az érintett weboldalakon...

Yurbuds Focus 200

Semmit nem tudok a sportfüllhallgatókról. Az emberi és fizikai különbségekről sokkal többet, tehát az, hogy nekem 100%-osan bevált ez a dugasz, az még hangsúlyozottabban csak rám érvényes, mint bármi, amit ezen a blogon összehordok. Nem tudom, van-e értelme ennek a mondatnak, de értitek.

Nekem eláll a fülem, elég kevés porc került oda, puha, és nemigen marad meg benne semmi alapesetben sem, nemhogy mozogva, izzadva.

Na, ez bent maradt. A maraton előtti utolsó estén vettem a Médiában, leárazva, mert az Aqua computerbe azóta sem érkezett meg - ott rendeltem meg időben. Adtam még egy esélyt neki, és pont akciós lett a hülyevagyokban.

Egy gumiharangot adtak hozzá, ami meglehetősen komoly meglepetés volt, eléggé haragudtam volna, ha nem lett volna pont tökéletes (rendelni lehet hozzá. Fület kell fotózni, elküldeni, és a világ másik végéről küldenek egy kvázi személyre szabott gumivéget ingyen. Legalábbis ezt írják.)

Nem sokat tudtam vele gyakorolni, de kb két perc bénázás alatt megvoltam vele futás közben is. Utána egyszer nem kellett titkosügynököt játszanom, nem nyúlkáltam hozzá.

Eleinte mindenképpen bedugósat akartam, mert a Sennheiserekkel van jobb élményem, de aztán kaptam egy próbadarabot acélarcéltől, ami agybadugás nélkül is jól szólt. Sajnos nem lett meg a kábel alsó része, és toldás helyett inkább vettem egy újat. De itt is köszönöm neki még egyszer!

Menet közben felülbíráltam a külső zajokra vonatkozó leszarom szabályomat is, és nagyon jól tettem. Nem kellett fokozottan magam mellé nézegetnem, mindent hallottam, ami körülöttem történt, pár szót még beszélgettem is valakivel, úgy, hogy közben szólt a zene.

Nem vagyok audiofil. Nekem a Sennheiser basszus túlvezérlése a zenei mennyország, amiért egy komolyabb zenész kapásból vagy öt kokit adna. Mindenesetre a sennheiserséget ugyan nem tudta produkálni a Yurbuds, de egyáltalán nem volt vékony a zene. Arra, hogy pár alkalommal előkapjam, több mint jó.

A kábel ugyanakkor a régi, hengeralakú, öncsomosódó rémálom. E felett hatezer forintért hajlandó vagyok napirendre térni, szóval ez nekem egy igen jó beszerzés volt.

Van ennek a szériának, zeneirányítós, meg telefonálos (zöld robotos, harapott almás) verziója is, de még véletlenül sem kellett nekem olyan.

(Egyébként azt figyeltem meg, hogy rengetegen használják a Sony úszni is képes, tarkón átívelő, mp3 lejátszóját. Az használtan is 20 ropi, az igaz.)

És ne feledjétek, a felszerelés legalább olyan fontos, mint a futás, ne süllyedjetek odáig, mint egyesek, akik teremcipőben futnak rekordidejű Balboát, és hasonlók. Tessék integrálódni a fogyasztói társadalomba! #kétévazmárazörökkévalóság