Ha egyetlen képpel akarnám kifejezni az évemet, akkor ezzel tenném (ne szarjatok be, nem macskás lesz, tudom, hogy mindennek van határa):
Semmi cica, csak megint ez a nyomorék betegség. A cica mondjuk nagyon sokat segített, több mint 24 órán keresztül csak őrzött. Jó, na, egy képet éppen ezért megérdemel, itt mancsrátétellel gyógyít, mert a homeopátiában már ő sem hisz, semmi macskaszőr nem került bevetésre.
Ha már évzárásról beszélünk, a nyunya megadta a módját, rendesen felcsavarta a cuccost, ennyire durvát még nem szólt egyszer sem idén. Tehát ez az én évem számokban, mert hát végül is, ha a göthösségeken túl tekintek, és a maratonjaimat átlagolom, kb pont ennyire jönne ki a két befejezett, meg az az egy elüldögélős. Mindent összevetve az eddigi legjobb évem volt, a legnagyobb siker nem is a 4:14-es, majd 4:04-es maraton, hanem a nem túl soknak látszó 1800 éves kilométerem. Azért, mert ezt mondtam bele Dani időkapszulájába tavaly, és meglett, pedig még júliusban sem adtam volna ennek sok esélyt, és azért is, mert ez azt jelenti, hogy az idei volt az első év, amikor nem sérültem le. Az 1800 km az futóblogírói szinten inkább kínos, de őszintén leszarom, ha arra gondolok, hogy nekem - legyen ez bármilyen ironikus éppen most - mit jelent ez egészségügyileg.
Egyébként igen, az első képen éppen retyón ülök, de senki ne ijedjen meg, a kép mögött rendesen, a legutolsó kontinentális divat szerint fel vagyok öltözve, csak éppen nem a 39.5 volt csúcs, hanem a 39.9, és éppen, két algopyrin után azon mélázom, hogy hányni fogok-e a hirtelen csillapítástól, mert az ájulásnak vagy hányásnak ilyen időkben nálam hagyománya van. Ne kérdezzétek.
Azt viszont szívesem elmesélem, hogy mi történt. Decemberre lassan magamhoz tértem a döbbenetből, hogy tél lett hirtelen, és viszonylag sok sumákolás után újra rendszeresen, eltökélten futottam, hétvégén némileg hosszabbakat, a klasszikus felállás szerint. Egy viszonylag rozsdásabb félmaraton után (na, tipikusan ilyen az a ha-álmomból-felébresztenek-is-le-tudok-futni-már-egy-félmaratont-élmény) gondoltam lesusogok egy 15 kilcsit, mert 24-én pont ennyire volt időm mielőtt elszabadul a karácsony. Ehhez is piszok korán kellett kelni, és még így is majdnem rohanni kellett az elején, hogy elérjem azt a rohadék napfelkeltét, amiért Az Egész FutóVilág Annyira Odavan, és hát basszus, milyen már, ha végre egyszer kivetem magam az ágyból, NEM reggelizek, NEM iszom kávét, mert úgy kábéra rendben vagyok (tudom, nekem is hihetetlen) , és mégis lekésem a műsort?
Persze ilyenkor a rendes népek már templomban vannak, de nekem ez akkor is nagy szó, hogy hajdúmosógépmentesen tudok mozogni reggel hét előtt, vagy mikor. A templomos gondolatról már fogalmaztam is a kép címét a facebookra, hogy this is my church, boldog karácsonyt, de rájöttem, hogy ez némileg disszonáns üzenet, vagy mégsem, a karácsony is csak egy Rómából lefedezett pogány ünnep, aztán mire kész lettem a kép címével és felnéztem a kinti valóságra, már tök világos volt, az egyik irodaház ablaksora meg éppen narancssárga tűzben izzott. Na mondom fasza, lekéstem a reklámokat, mindent, megy már a film.
Végre kiérek a gátra, és akkor látom, hogy csak próbariadó volt, őfelsége még csak most érkezik. Be is készítettem a telefont, hogy egy évre elegendő napfelkeltét fotózzak az Stravára meg a Fb-ra, hogy az összes koránkelő engem irigyeljen (a belájkoltjaim 98%-a annyira rigópacsirta, hogy néha én tényleg valamit sátánista darkfüggőek érzem magam mellettük, bár néha valóban jó lenne látni nappali fényben is, hogy merre futok.)
Íme egy a 428 napfelketés fotómból. Na jó, kettő, van ilyen atomsugaras is, az is nagyon adja. Nagyítani, azért ne nagyítsatok bele.
És végig ilyen Csíkszentmihályi style-ban folyt a 15 km, változtattam az útvonalon is, felmentem megint a budafoki, felső utcákra, kalandoztam, kirándultam, és visszafele a Rózsavölgyön, Péterhegyen keresztül hullámvasútaztam haza, ami nekem olyan, mint egy második otthon:
Például tudom, hol vannak arrafele a kutak. Meleg idő volt, izzadtam, és Oli járt az eszemben, hogy fél óránként meg kellene inni egy hordó vizet. Ehhez képest én egy müzliszeletet forgácsoltam el, amitől nem lettem kevésbé szomjas.
Csak két korty, megzubogtatom szájban, nem lesz baj. Még át is gondoltam, teljesen tudatosan ittam így valóban két, nagy korty, jéghideg vizet és hazakocogtam.
24 óra múlva meg a hideg vízzel zuhanyoztam 39.9-nél, miközben két algopyrinnel szakítottam át a néma sikoly kíséretében a torkomat, hogy fasza legyen a karácsonyi szünet.
A rozsdás félmaratonra még elvittem a zsákomat, nem is lett a torkomnak semmi baja. A hátamnak annál inkább, azt leforrázta a sok dörzsölés, hogy két napig nemigen szerettem, ha hozzáér valami. És félig öntudatlanul ezért nem volt nálam zsák már a Spar felkészítő alatt sem, soha. Mindig kutak, csapok felé vettem az irányt, minden egyes edzést megszakítottam legalább két ivásszünettel. Próbáltam hinni, hogy a biztosítótűs megoldás segít, de gyakorlatilag nem hordtam a Kalenji Trailt hónapok óta, kerültem, ahogy tudtam. Közben ugyanilyen végig nem gondoltan végigszondáztam hidroügyben a futóvilágomat, és próbáltam rájönni, hogy mi lenne a megoldás.
Torrentföldén például álszent elveket gyártottam, hogy miért nem etikus cég a kínai Aonijie, pedig a Decathlon sem a köldökéből vette elő a TRAIL zsák formatervét és megoldásait. (Egyébként érdekes oldala van a Aonijiének, a company profile menüben, ha vigyorogva a HONOR gombra kattintasz, akkor egy rakat - természetesen kockabetűvel írt - szabadalom van kirakva az asztalra, ami abban az országban némileg meghökkentően hat, ahol csak az emberi jogokat becsülik kevesebbre a szellemi tulajdonnál. Persze aztán fene tudja, lehet, hogy tényleg feltalálták a papírt meg a puskaport.) Ráadásul ez egyszer próbálni akartam, mert a zsák nem kopik el 1000 km után. Főleg ha drága lesz, akkor már nagyon-nagyon jónak kell lennie, nem akarok kettőt, egynek tudni kell mindent:
- hogy felvegyem rövidebb futáshoz is, ha úgy alakul, hogy kell. Ergo legyen még könnyebb, mint a Kalenji Trail, legyen még kevésbé zsák.
- Szolgáljon ki minden túlbiztosítós hülyeségemmel együtt, a nekem-hossszú távokon. Ez általában annyit jelent, hogy egy alternatív hosszú ujjú bent van a zsákban, ha cserélni kell, vagy éppen még azt is magamra kell vegyem, mert valamelyik irányban rosszul mértem be a hőviszonyokat.
- Tudjak elmenni benne uszodába: pacsker, gatya, microszálas törcsi, szemüveg, koton férjen bele.
- Mindenki softflaskázik az elmúlt években, de én ezt soha nem próbáltam, nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy trail versenyre megyek, ahol ezek sokkal praktikusabbak, mint a tömlő. Mindenesetre tudja mindkettőt.
A Nyúlcipőbolt valami egészen öngyilkos akciózásba kezdett az adventi időszakban. Vettem is egy egészen jó, vékony, Asics hosszúujjút az alapvetően megdöbbentő túlárazottságánál 40%-kal olcsóbban - a reklámalgoritmus tehát viszonylag sűrűn feltette a falamra a boltot, és huszonhatodikán, a hőemelkedéstől éppen kicsit feljebb, egyszer csak megláttam, hogy a futózsákok aznap 60%-kal olcsóbban elvihetők. Amikor a pulcsit átvettem, elég emberesen végigtapogattam egy jó adagot közülük, úgyhogy nem csak a láztól remegő kézzel ráböktem a linkre, és ott bizony a shopaholicos múltam legnagyobb akcióját láttam magam előtt, nevezetesen, például ezt:
Volt pár szín, még több variáns, és mire újra felment a lázam 38.8-ra, és utánanéztem, hogy melyik mit tud, mekkora kell nekem, a könyörtelen konkurencia ebből is, javarészt a többiből is lerabolta a méretet. Hagytam francba az egészet, egészen elkámpicsorodva vittem újra zuhany alá hűsíteni az igencsak hűsítendő reprodukciós irodát.
Órák múlva néztem csak vissza, és megakadt a szemem e zsák nagyobbik verzióján. Egy fórumbejegyzés elolvasása után, teljes magabiztossággal és megkönnyebbüléssel tettem be a kosárba, hogy még jó, hogy nem 5 litereset vettem meg, hanem a 12-eset:
"Need help deciding between the two. Unfortunately there is not a store that carries them in my area to try on so I'll be ordering online. I basically just need it for marathons, training, and possible 50ks in the future. Is the 12set much larger/heavier than the 5set?
Well it kind of depends on what you want to carry with you. [tipikusan minden szart] The difference in weight is minimal (Salomon says 400g for the 5 and 500g for the 12). I tried them both on and bought the 12, because I need the added capacity the 12 offers me. I use it when I'm running in the alps. The weather can change quite fast in the mountains, so I need to be able to carry a lot of additional clothing. [Én ezt a Kamaraerdőben is minden további nélkül produkálom, tény, hogy az Alpokhoz egészen hasonlatosan az sem sík terep!!!] If you live in a place where you can run without carrying extra layers and you don't do crazy long training runs [egyszer már csináltam egy huszonnégy kilométeres trail túrát és tervben van egy harmincas, tudom, én is érzem, őrület!] I don't think you need the 12. [de kell, de kell, de kell!] Especially for marathons the 5 will definitely be enough. On the other hand the difference in weight is pretty small and the twelve does not feel bigger when you carry the same amount of material. [Ennyi.]
So if I were you, I would probably buy the 12 just for the flexibility.[Ennyi 2.] You never know if you change your mind and want to start doing 100 milers [naponta mindolok ilyeneket, akár többször is] and then the 5 is probably too small. [tehát nagy gondolat, nagy zsák. Még hogy nem a méret számít.]
A zsák megjárta a teljes parndorfi életpályát, került ez már mindenbe, én egy szerény huszonkettőért hoztam el, ami még mindig bő tízzel több, mint amennyit egy józan, átlagmagyar fillérbaszó költene egy ilyen hacukára, de én roppant boldog vagyok vele, ez kérem életem üzlete, életemben nem spóroltam még ennyit! Főleg, ha azt nézem, hogy egyedül a két tehéntasi is már tízezer forintba kerül a boltban. (Igaz, az Aoinkínja darabját adja egy ezresért, ha eltekintünk a Salomon felirattól, mert egyébként hajszálra full ugyanaz külcsínre).
És ahogy az már lenni szokott nálam, már csak futni kellene benne. Le a futásmiattegészségesebbtestrezisztens torokcoccusokkal!
Jövőre találkozunk, hacsak nem készül addig egy szuper macskáskép. Mondjuk beleteszem a zsákba és tök cuki lesz, vagy valami.