Az irodalomnak és a fröccsnek nagyon sok köze van egymáshoz, és ha másképp nem megy, ezen keresztül vagyok kénytelen feliratkozni a nemzeti nagyjaink közé. Pár napja megalkottam a saját futófröccsfajtámat, illetve futás utáni fröccsfajtámat, aminek a húzófröccs™® nevet adtam. A húzófröccsben™® keveredik a 32 fok 80% páratartalom a hanyag eleganciával, valamint James Bond, közelebbről Daniel Craig felszínt feszítő türelmetlenségével (Vodka Martini. Shaken or stirred? Do I look I give a damn?!)
A húzófröccshöz kell egyfajta idegi és testi állapot. Megérkezel a rettenetes élményt okozó üvegházi futásodból, ami optimális szinten, időben és távban, több mint egy óra és több mint 10 km szenvedést okozott neked. Hiába álltál meg három kútnál is, nem ért semmit, a hasad bár kotyog, dehidratált és pergamennyelvű vagy. Átesel a macskádon/kutyádon/gyerekeden/partnered értetlen tekintetén, felrántod a hűtő ajtaját, kiveszed a majdnem tökmindegy milyen üveg bort, a hárombubist, lekapod a legnagyobb lopott söröskorsót (Hoegaarden) idegtől és állapottól függően beleborítasz egy adagot, tök mindegy mennyit, majd jöhet a sok bubi meg a víz, abból mindenképpen jó sok. Egy húzóra fogyasztandó, esetleg fürdőbe, zuhany alá magaddal cipelhető. Főleg a második.
