Pár éve, amikor kitalálták, hogy a Facebookot futásra is lehet használni, csatlakoztam a Fuss kétezernemtudomhányban kétezernemtudomhány kilométert csoportba. Pár hónap alatt két következtetést vontam le: mérhetetlenül fáraszt a közösségi lét, és még jobban ez a rengeteg kilométer. Közel sem kellett hozzá fél év, hogy mindkettőt feladjam. A pszeudoszociális létet és a kilométereket is. Introvertáltan szeretem kanapéról tervezgetni a rengeteg futásokat.

Mert a 2000 km rengeteg, főleg néminemű idő, és még főlegebb kellő eltökéltség hiányában. Lazán tudtam volna több száz kilométerrel többet is futni - mondjuk akár kettőszáz kilométerrel is -, ha az elmúlt év lyukas napjait nézzük. Csak ahhoz ember is kell.

A lényeg, hogy kurva nagy főhajtás mindazok előtt, akiket akkoriban elszántan láttam menetelni a 201x-es kilométerek felé. Ahogy most megnyitom a 2018-as, nyilvános csoportot, két pörgetés alatt is sok sikersztorit látok kiposztolva. Sokan jóval többet beletettek a lábukba, mint 2018 - mert hát miért is kellene pont 2018-at? 

A végén nekem még ebbe a kétezerbe is pakolni kellett, mert hát várható volt, hogy amit ellazáztam év közben, az vissza borul rám év végén. Illetve, hogy pont nem számoltam ezzel, hanem szokásom szerint elintéztem annyival, hogy majd megcsinálom, van még időm. 

A van még időmből az lett, hogy betegség és mindenféle év végi őrület után pont a decemberi, Németországban töltött nagy zabálásokra, a karácsonyi főzésekre, családozásokra maradt több mint 100 km - ami aztán az utazásokkal be is sűrűsödött kilenc napnyi mindennapfutásra.

Ilyet még soha nem mertem, talán még három-négy napot sem voltam ridegtartáson, nemhogy kilencet folyamatosan. És az egész ki nem szarja le, hogy hány kilométered van témakörben ez volt a leginkább, ha nem az egyetlen fontos és meglepő fordulat. Nem voltak ugyan minőségi kilométerek, a legkevésbé sem, de akárhogy is: nem haltam bele, sőt, igazából fel se vettem. Nyolc nap mindennapfutás után full hibamentesen mentem ki tegnap, hogy egyben letudjam az utolsó 19-et. 

És nem sokkal A Kelenföld Legrémisztőbb Aluljárója után egyszer csak meglett a kétezredik.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy tény önmagában megkérdőjelezhető, de a fake news és az alternatív valóság korában igazából meg sem lepődtem, hogy a Strava 1990-et számol. Egész évben a Smashrunnal haladtam, mert ha belegondolunk, a Garmin és a Strava a kurva sok feature-ével és diszkógömbcsillogásával egy dolgot nem tud csak: normális, olvasható statisztikát nyújtani. Nos, a Smashrun legalább tud, erről szól az egész site:

Ehhez képest a Garmin ennyit nyújt:

Ha rámész az oszlopokra, akkor kidobja az adott hónap távolságát, számold össze magad, paraszt. Nos, én kétszer álltam neki, egyszer 1800, egyszer 2100 környékére sikerült becsülni az össz távot. Végül Anna segített, neki meglett a 2000 - a svábok meg a matek ugye. Mindig a matekon múlik. (Ja, senki nem kommentálhatja, hogy CSV-be le lehet tölteni ezt az összesítést, mégiscsak 2019 lesz egy nap múlva, nem 1998-at írunk.)

A Straván végül megtaláltam a stat szegmenst, sőt mi több, megtaláltam a refresh gombot is, amire megint csak annyit tudok mondani, hogy miafasz. 2019! 2019!!! Hetente vagy négyszer töltök fel ide valamit, de még külön meg kell találnom eldugva, a lap alján egy refresh gombot? Felháborító. Az összes first world white people nevében mondom.

Na de térjünk vissza egy utolsó bekezdés erejéig a kinti legelésre, ugyanis a mezőgazdaság fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Minden, ami igazán fontos kint keletkezik: kecskesajt, bor, futás. Esetleg még a repce.  A folyamatos kinti léttel és bivakolással nagyjából az utolsó mumusnak is kitekertem a nyakát, és ki merem jelenteni, hogy nincs az a bármi, amire ez a negyven éves test ne lenne képes. Esetleg csak az El Capitan megmászását és a buszon menetiránynak háttal ülést hoznám be kivételnek, kicsit szédülős vagyok ugyanis. A lényeg, hogy nincs előttem lehetetlen. Csak ki kellene végre vetni magamat a vajtartóból - ilyesmit azonban a mai napon különösen nem ígérek. Majd jövő júniusban elválik, hogy mi lett a 82% zsírtartalommal.

 Addig azért meg még jövök.