Két hónap, egy-egy tubus Flexagil és Voltraren Forte, egy doboz Cataflam, és több órányi haszontalan tornázás után megadtam magam a kétségeimnek. Az nem létezik, hogy nincs egy röntgenem, hogy nem tudom a konkrét nevét a bajomnak, és, hogy egy nem állami rendelőben csücsülő ortopéd szakorvossal és három gyógytornászos alkalommal a hátam mögött még mindig a sötétben sántikálok.

Visszamentem rendszerbe, ahol a céges biztosításomnak hála ingyen kapom az egyébként igen drága, de sok esetben teljesen haszontalan konzultációt, és csak annyit kértem, hogy NE oda, és ne ahhoz az orvoshoz kapjak időpontot, ahova múltkor.

A bajom a második dokinál már végre nevesítve lett - csak két hónap kellett hozzá. Ő nem értette, hogy engedett el diagnózis nélkül az első orvos, és, hogy miért jó az, hogy vakon nyomkodják, kezelik, tornásztatják az én lábamat, anélkül, hogy pontosan tudnánk, mi a baja?

A bajom a láb külső szélén futó peroneus inakkal, izmokkal van. A link túloldalán trónoló kép boka alatti része az én fájdalmam birodalma.

Lett röntgenem is, ennek az eredményét ma reggel beszéltem meg az orvossal. Nem távoztam megnyugodva.

Járulékos csontok. Én még soha nem hallottam ezt a kifejezést, és marhára nem örülök, hogy egy újabb speciális csoportba kerülhettem bele. Van már nekem elég halmazom, ami kényelmetlenebb, mint ahogy jólesne. 

Akárhogy is, a lábnak lehetnek járulékos csontjai, a doki jó kedvre is derült, hogy végre nem egy ezredik, unalmas ínhüvelygyulladással kell szembenéznie. (De hogy gondoljak arra, nézzem az ő szempontjából, hogy ez mennyire unalmas.) Elő is szedett egy papírt, pár ábrával. 

A röntgen az én személyes Os peroneumomnak a létezésére hívta fel a figyelmet. A doki szerint ennél a plusz kis csontnál vagy egy makacs gyulladás lehet, vagy kiszakadt az ínból, vagy berepedt, betört a csont - ez már túlmutat a röntgenen, CT kell. Mi más?

Egy CT időpontra kb három hetet kell várnom. Aztán egy újabb meeting a rendelőben, és a helyzettől függően vagy szteroid injekció, vagy műtéti eltávolítás. Ha szteroid injekciót kapok, akkor, ha mégis kell, utána nincs műtét 3 hónapig.

Ennek az évnek hirtelen -, és mégis valahogy lassan, de biztosan a Muzsla után -  annyi lett. Most Cataflammal megyek két hétre nyaralni, hogy legalábbis tünetmentes legyek. További két hétig, vagy még tovább leszek bizonytalanságban, ami alapvetően megöl engem.

Szívás. Valahogy azt gondoltam volna, hogy túlvagyok már a futósérüléseken, de ezek a hírek új dimenziókat nyitottak meg ebben a kérdésben. Jelen pillanatban nem, hogy túllennék ezeken, hanem a legijesztőbb szituációba kerültem, még ha a pár évvel ezelőtti térdfájdalmaimat is nézem.

Úgy néz ki valami hülye leckét mindig meg kell tanulnom, mert nehezen megy a fejembe. Kérdés, hogy melyik is az pontosan.