Betegségről, sebesülésekről írni egy futós blogon a legnagyobb önszopatások közé tartozik, ezt tényként le merem írni.

Amúgy sincs jó kedve az adminnak, ő maga már gennyesre unja a témát, ezzel kel, ezzel fekszik, és amikor még nem is erre gondol, akkor is erre gondol agyának valamelyik hátsó, mókuskerekes zugában. Nyaralni sem tud önfeledten, ha véletlenül úszni megy, is arra gondol, hogy MIÉRT úszni megy - végtelenségig lehetne ragozni.

A motiváció már réges-régen széjjelcsúszott, és milliószor inkább félretekint, nem néz oda, nem kattint, nem megy fel, csak ne kelljen se írni, se látni a futásról semmit.

Itt egyedül csak a messiástudat segít, hogy futók milliói tanulnak majd az esetéből, és áldják majd nevét Szentkrémet kenegetve kérges, megviselt, degenaratív talpaikra.

Úgyhogy én erőt magamon, ti meg szentkrémet a patikában.

Tehát.

Kurvára el volt törve ez a kikúrt csontom. A vicc az, hogy nem most, mert annyi nagy nehezen kiderült, hogy a fragmentálódott vackaimnak már kerek szélei vannak, ami annak a jele, hogy már jó ideje két darabban van ez a járulékos csont. Nem most történt, nem májusban.

Az, hogy ez most okoz panaszt, az egy másik történet. Eddig bírta, eddig kompenzált, eddig nem erőltettem meg ennyire, akármilyen történet lehet ez, nem tudjuk.

Mivel a panaszom múlik, a doki - mit ad isten - azt választotta, hogy nem csinál semmit. Hátha elmúlik teljesen. Nem ad be oda szteroid gyulladáscsökkentő injekciót, nem vág fel, és nem szedi ki. Nem csinál semmit. Érvélését részben elfogadom, mert a szteroid szuri fertőzést okozhat, a vágás meg vágás. Ez rendben van. A mit nemre választ kaptam, a mit a kérdés. És szokás szerint itt bukik el a történet, az orvos, a magánszektor úgy ámblokk, itt maradok magamra. 
Meddig tart a múlás? Nem tudjuk.
Elmúlik teljesen egyáltalán? Nem tudjuk.
Ha el is múlik, okozhat újra bajt? Nem tudjuk.

Mit csináljak? Mihez kezdjek? Nem tudjuk.

A dokiról sokkal többet tudok elmondani, Svédországból jött vissza az édesapja miatt, el sem meri mondani a kollágainak itthon, hogy ő ott már osztályvezető volt, és abban a  kis negyvenezres, délsvéd városban, ha kilépsz a klinika kapuján, már egyből mintha a középkorban lennél, mert ugye náluk évszázadok óta nem volt háború, nem sérültek a városok. Ez persze ugyanakkor azt is jelenti, hogy naivak a világra, ezért megengedőek és beengedőek a közel-keleti, arabajkú népekkel.

A doki kétszeres-háromszoros fizetést szeretne, mert a CT-eredményem értékelése nem lett kész időben - pedig még a kontroll időpontját is eltoltam egy héttel, mert már addig is késésben voltak - tehát neki kellett végiggörgetni a millió képszeletből készült eredményt. Nem kap asszisztenst sem, az ő munkáját is neki kell csinálni, meg aztán még valakiét, akit már közben mégiscsak elfelejtettem.

És ez a kiégett, önsajnálatban fetrengő, magánszolgáltatóbuborékban dolgozó ortopéd orvos volt az, akiből a legtöbbet ki tudtam sajtolni.

Őt mindenesetre megerősítette az intézettől utólag kierősködött eredmény: "Az os cuboideum mellett kb 9 és 4 mm nagyságú, lekerekített szélű, mész denzitású, scleroticus szélű képletek láthatók, melyek korábban defractalódott csontfragmentumok nem felelhetnek meg. A calcaneusban kb 14 mm nagyságú felritkulás látható, elsősorban degeneratív folyamatra utal. A bal lábfejet alkotó csontok degeneratív eltérések ábrázolódnak.

Vélemény: Az os cuboideum mellett régi csontfragmentumok Degeneratív eltérések a bal lábfej csontjain"

Ahogy írtam, jelen pillanatban csak kérdéseim vannak, nem tudom, merre induljak, mi segítene, mit merjek, meddig merjek, nem tudom, hogy várjak, ne várjak, nem tudok semmit.

Megpróbáltam Béres Györgyhöz bejutni a tatai Kastélyparkba, ott és ő szerelte meg apósom térdét is. Egyelőre hat telefonszám tizenkét hivásából egyszer értem el valakit, aki azt mondta, hogy írjak emailt, majd megnézi. Ennek is egy hete immár. Persze még próbálkozom majd.

Közben, már magától az eltelt időtől, amely köztudott, hogy sebeket és töréseket és húzódásokat is gyógyít, egy olyan tünetmentes állapotba került a talpam, hogy tegnap rápróbáltam egy laza ötösre. Nem tökéletes, de nem is túlzottan drámai. Nézegetem még óvatosan, de az biztos, hogy ezzel valamit, valamennyit még valakinek foglalkozni kellene.