Blogot költöztetni azon túl, hogy olyan igazán meghaladottan kétezresévekbeli tevékenyég, rizikós is, hiszen kiváló alkalom arra, hogy lepattanjon a fél banda a látensen már amúgy is unt oldalról.

Ahogy a futásaim a földbe álltak, úgy ez a blog is megfeneklett kicsit, ezen nincs mit szépíteni.  Ez még akkor is így van, ha mindig is sokkal többet írtam, mint futottam. Eltűntek a versenyek, felkészülések, elmaradt az égig vagy ultráig tartó fejlődés, és ami maradt, sok esetben csak némi érzelgős aláfestéssel megmélyített-erőszakolt jogging. Meg cica. Meg baba. Esetleg baba cicával. Sokatok nem erre szerződött, amikor itt maradt olvasni.

A világ legkényelmesebb dolga volt, és most talán még inkább az lenne a blog.hu-ra gépelni. Ugyan egyszer, egy előző (ego)bloggeréletemben megpróbáltam már külön utat járni (akkor a sokadik címlaptól egyrészt el is hittem, hogy sztár vagyok, másrészt az anonimitásom olyan szinten vált semmivé, hogy kénytelen is voltam wordpressre költözni)  Bennem úgy maradt meg, hogy onnan csak a lejtmenet maradt hátra, majd jött a teljes kudarc.. 

Amiből aztán egy-két évvel később főnixként kelt életre a nekem az előzőnél sokkal kedvesebb hely, a Nemmaratonman, mert újra, tényleg nagyon sokadszorra jöttem rá, hogy nálam  a viszonylagos agyfaszmentesség elengedethetetlen feltétele az irás. A korlátozott tehetséggel bíró grafománok egyik legjellegzetessebb tulajdonsága, hogy csak magukról tudnak írni, és magamra tekintve egyetlen egy dolog volt bármennyire is említésre méltó és névvel vállalható 2014-ben: az, hogy elkezdtem futni.

Idővel aztán valami még sokkal jobb történt, Vincze Zsófi kommentelt egyet az első félmaratonomhoz és ez akkora lökést adott, hogy elhittem: márpedig ezen a blogon is lesz élet. És lett is. Jöttetek, én pedig voltam olyan szerencsés, hogy megtanulhattam,  messze a legjobb kontent az, ami a bejegyzések alatt történik. És amikor pedig tőlem független párbeszédek, viták is kialakultak - na kérem, az minden blogger nedves álma.

A világ legkényelmesebb, legbiztonságosabb dolga a blog.hu-ra írni (kivéve Macről és Safariról, annál nagyobb büntetés csak egy 9gag függő jóbarát lehet), szeretem és féltem azt, ami itt van, még ha sem futóként, sem grafománként sem váltottam világot. Mégis önállóra váltok.

Ez itt az új helyem: nemmaratonman.hu

Öt perc szünetekben tákoltam össze, allergiás vagyok a html-re és a php-ra is, a legegyszerűbb sablonba rámoltam össze azt a három dolgot, amire ennyi idő alatt képes voltam. Elég hosszú időbe került így is, szóval innen a legutolsó poszt külön lett átmásolva (az azt megelőzőek még egyben lettek exportálva-importálva), az ehhez tartozó kommenteket már nem akartam áthamisítani, szóval azok maradnak itt.

Írni biztos fogok, ha idebent tele lesz a drive, valamennyit ki kell raknom belőle. Drog és szelep egyszerre. Futni sokkal több szenvedéssel jár, és ha kicsit enyhül a minden más szorítása, komolyan el kell gondolkoznom, hogy hogyan tovább.

Mit szeretnék? Visszakapni azt, amire képes voltam, távban, időben, abból pedig kicsit továbblépni. Egy feszesebb apatestet, na meg azt, hogy akinek még kedve van, jöjjön velem. Odaát találkozunk.