Na, most komolyan, mi lehet annál jellemzőbb (nem csak) erre a nyaralásra, minthogy a napszemüvegtokomban babérleveleket tárolok, amiket a trstenoi arborétum babérfáiról szedtem, hogy majd azzal főzök itthon babfőzeléket?
Egy hét az nem sok, de mindketten megegyeztünk abban, hogy ennek ellenére kifejezetten pihentető, idegvasaló, és élményekkel rogyásig teli (értsd: kurva jókat zabáltunk, mentünk mint a mérgezett egér, és elköltöttünk egy valag lóvét) nyaralás volt.
Hát nem futottam sokat, na. Lelkiismeretemnek legyen mondva, az egyetlen felhős reggel kapásból nekiindultam, de szerencsére még ekkor sem terveztem egy óránál hosszabb futást, mert azon kívül, hogy tenger mellett még mindig iszonyú nehéz értelmes teljesítményt leadni, természetesen ki is sütött a nap, ami két másodperc alatt fehérjekicsapódásig hevítette az agyamat és gyapotot csinált a nyálamból. Ritkán szenvedek ennyire ezen a távon, maximum nincs kedvem edzeni és unom a gyakorlatot, de ez... Ez egy komoly gyötrelem volt.
Bele tudtam volna még egy újabb órát, vagy akár többet is passzírozni, de megmondom őszintén, hogy kifejezetten futásra egyáltalán nem csábított a környék. Dubrovniktól voltunk egy kanyarra, egy mély és keskeny öbölben, ami gyakorlatilag egyetlen nagy kikötőként funkcionált, tele parkoló vitorlásokkal és yachtokkal. Ez mondjuk nem rossz kilátásnak, viszont azt jelentette, hogy egy-két útnál több nem létezett a környéken, azon viszont vagy autók mentek véletlenül sem betartva a sebességhatárt, vagy minden más történt az aszfalton, úgy mint aszfaltozás, építkezés, autószerelés, grillezés, sétálás, napozás, beszélgetés, horgászás, halbelezés.
Ebben az öbölben ennyi volt, több nem, mert egyszer pont érdekes volt megfutni az alsó kanyargós kis utat, de a negyedik-ötödik km-nél már a főúton voltam, ami szintén nem világvége, de ugyanakkor nem jelentette azt, hogy őrülten kívánjak rajta újra menni az egyetlen nyaralós hetem alatt.
Ugyanakkor ha DK-t nézem ő a legelbaszottabb helyen is képes volt hat órát oda-vissza bukdácsolni (de amúgy nem is értem, hogy miért megy még bárki is buszos utazásra Görögország Siófokjára, ilyeneket a kilencvenes évek elején csinált a nép), mert ő most betette magának az UB-t a naptárba.
De neki a felesége is futós, az én bandámban meg én vagyok egyedül az okos. Ha még csak ketten mentünk volna... De négyen voltunk, és igazából marha jó volt letenni a seggem az elfáradt estékre a többiek közé, hogy dumáljak velük, Karlovackot igyak és kikapjak valami random játékban.
Ahhoz képest, hogy végigzabáltam az egy hetet, egy dekával nem lettem kövérebb, talán köszönhető ez annak, hogy gyakorlatilag miattam halászták túl az Adriai-tengert. Szénhidrátot egyszer ettem mindössze, de az is páncéllal küzdős volt, a cevapcicit meg képtelen voltam felhajtani lepinjivel, így pár szem sült krumplit toltam a fasírt meg a fél üveg ajvár mellé.
Sörből fogyott ugyan, de nem végtelen mennyiség. Annyit mentünk, úsztunk, hogy napközben max ebédre ittam egyet - azért is egyet, mert egyébként irgalmatlanul drágán adják még a nem frekventált helyeken is -, este meg egy-két pohár elég volt, hogy totálisan befáradjak tőle.
(A Z3 Compacttal, amikor még vízálló volt pár percig.)
De tény, nekem most semmim nincs a naptárban. Nem azért, mert motiválatlan lennék, hanem mert május óta újra csak kapaszkodom vissza az egyenesre. Tegnap - már itthon - betettem a fülembe a zenét, és nyomtam a mostani magamhoz képest egy erősebb 15-öt, aminek a végén egyértelműen újra jelezte a combközelítőm, hogy jól van, fasza csávó vagy, de ennyi bőven elég lesz. (Egyébként frenetikus lezárása volt ez az egy hétnek, mert pont úgy volt, ahogy Vidékiman mondta, hogy ugyanazt az útvonalat ezredszerre zenével sokkal elviselhetőbb végigcsinálni. És a zene most nem idegesített, hanem átrakott egy teljesen más síkra, és mögöttem az egy hét nyugival az elmúlt hónapok egyik legjobb hangulatú edzésélményét produkáltam.)
Rányomtam egy érdekelt a Velencei-tó futásra, szeptember 25-re, de arra csak úgy merek elmenni, ha előtte legalább egy félmaratont lelassúzok. Az érdekelt meg azért nyomtam be, mert szeretnék idén még egy maratont menni. Nem versenyen, mert az már nem lesz október végén, november bármikor, csak küldöldön. Oda mennék is, de ebben a nem formában csak pénzkidobás lenne. Valaki majd lekísér bringával, azt annyi.
Ősszel mindenképp valami kiegészítés kell, vszeg úszni megyek majd. Erős és egészséges leszek mint az állat, fasza lesz az alapozásom, és jövőre a Maratonfüredtől kezdve én leszek minden maratonturisták maratonturistája. Európát behódítom a picsába.