Ez most ilyen mindenek előtt időszak.
Itt van ez a Murakami Haruki, akit előbb ismertem idézetes naptárból, mint akárhonnan, ami jól jelzi, hogy hajlamos vagyok lemaradni a dolgokról. Az első "könyv", amit olvasok tőle az a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? amiben a futáson kívül semmi mágikus nincs, realizmus mondjuk annál több.
Az egész könyv alig 165 oldal, és igazából ha eszem lenne, akkor nem blogot írnék, hanem ilyen jegyzetet, hogy még ebből is pénzt csináljak, affenébe. Mindenesetre majd jól megírom a véleményem, ha eljutottam a végéig.
A Nike Pegasusban 450 km van, igazából róla már most megírnám, hogy mekkora nagy öröm nekem ez a cipő, de megvárom a reklámmal a félezredik kmt, mert azt úgy illik. Mindenesetre már jó koszos, én erre nagyon büszke vagyok.
A paksi félmaratom+ másfél hét múlva lesz. Ez lesz a második hivatalos futásom. Gőzöm nincs, hogy kellett volna rá felkészülnöm, össze-vissza rohangáltam a nyáron, dombnak fel, dombnak le, meg egyenesen hosszan, de akárhányszor nekikezdtem volna egy edzéstervnek, abban a pillanatban abba is hagytam. Egy deka tudatosság nem volt az egészben, szóval a verseny úgy fog megtörténni velem, ahogy éppen vagyok. Igazából legyen meg a szintidő, aztán jól van, legalább jövőre tudok majd mihez mérni.
Ősszel még jó lenne egy félmaraton 2:06 alatt.