Ennek egy vidám, poénos, esetleg szokás szerint önncélúan faszozós írásnak kellene lennie, amit valószínűleg meg is írok külön - még nem tudom.
Nem azért szedem ezt most külön, hogy a futásról szóló ömlengésbe ne zavarjon bele, hanem, pont mert ez tényleg bármit felülír, és ha egyetlen magamra vonatkoztató dolgot bele akarok ebbe vinni - mert ez most nem rólam szól -, akkor az hogy, igen, van, ami a futást is felülírja.
Hazafele autóztunk Annával a városligeti K&H-s versenyről, amikor a Deákon egy zöld lámpás indulás után elénk ugrott egy vizsla és kb ötvennel úgy ütöttem el, hogy fékezni is alig tudtam.
Nem tudom, hogy lehet-e írni szerencséről, ebben a kurva helyzetben, de ha megússza végül, akkor az volt a szerencséje, hogy nem ment kerék alá, viszont rettenetes nagyot repült. Se nyakörv, se póráz semmi, esélye sem volt, hogy ne történjen meg. Viszont csak velünk ütközött, akár autók özé is rohanhatott volna, de még csak mellettünk sem volt senki.
Valami ember futott oda hozzá, nem is a gazdája volt, az valami szerb ember, akinek emez még a vezetéknevét sem tudta, mint utóbb kiderült.
Azonnal betettem őket a kocsiba és amilyen gyorsan tudtam, elhajtottam a gazdagréti állatkórházba, amit már a macska miatt ismerünk, tudjuk, hogy van ügyelet, és, hogy nagyon jók.
Minimum két órát ott voltunk. Négy helyen törött a bordája, de nem lett belső vérzése a jelek szerint, ami egy csoda, ha visszagondolok arra, amit akkor láttam, és hogy a kocsi lámpája is betörött.
Persze lebasztam az embert, hogy póráz nélkül főleg egy másfél éves kan vizslát hogy a faszomba lehet a belvárosban elengedni. de ez mind nem segít, ez mind már csak utólag van.
Nem bíztam a a fasziban, elsőre azt hittük, hogy hajléktalan, de nem ezért, emiatt csak azt kérdeztem meg, hogy ki tudja-e fizetni a költségeket? Az, hogy a gazda vezetéknevét sem tudta fejből, hogy póráz nélkül engedte ezt a kis idiótát, az mind ott szirénázott bennem. Azt mondta, hogy persze, ki tudja, nagyon sajnálja, de pórázt sem kapott a gazdától. Egyre jobb.
A dokit még délután ötkör is hívtam, kérdeztem mi lesz vele, akkor telefonálta le ez a faszi, hogy bent kéne maradjon a kutya estére, és ma megműtenék, ha minden igaz. Ma még telefonálok.
Mindig a kibaszott emberekkel van a baj. Iszonyúan, rettenetesen dühös vagyok, mindig a hülye, elbaszott emberek.
UPDATE: a kutyát természetesen elvitte a gazdája a rendelőből azzal, hogy Szerbiában, a saját orvosánál akarja megműtettni. Szóval vagy hat órát utaztatni fogja, ha egyáltalán igazat mondott...
Nem tudok, mit mondani.