Még amikor fiatal futó voltam, és gyanúltanul szaladgáltam Dél-Buda még felfedezetlen prérijein, találkoztam először a mellkaspánt betegség félelmetes, futás- és örömzabáló jelenségével. Ijesztő szörny ez a betegség, legalább annyira mint egy bokatörés, vagy egy Achilles-ín gyulladás.
Nincs pánt, nincs futás. Ennyi.
A hőskorban még Polar pánttal használtuk a Garmin jeladót, ha a Garmin pánt hülyeségeket kezdett mérni (fogalmam nincs miért írom ezt többes számban, bár tény, hogy nem magamtól találtam ki), mert az öv és a jeladó nem képezett elválaszthatatlan egységet.
Az újkorban nemhogy a pánt és neadjisten óra nélkül futók vágtathattak már csak az arra kijelölt rezervátumokban, hanem eddigre az utolsó mohikánok közé soroltuk a szétszedhető mellkasövtotemhez ragaszkodó Sebes Musztángokat is. A Garmin ugyanis rájött, hogy sokkal jobb üzlet egybegyártani az egész hóbelebancot, és természetesen meg is indokolták ennek szükségszerűségét a vízállósággal.
Megérkezett a futási dinamika is. Egy új, nem szétszedhető pulzuspánt már nem csak pulzust mér. Egy ilyen mindentismérő öv itthon több mint harmincezer forintba kerül, egyértelmű lett tehát, hogy már nem jár alanyi jogon minden órához, hanem azt bizony külön ki kell fizetni. Harmincezer forint a Garminnak is bevétel.
A legújabbkori Péternek pántja eddig meglepően jól teljesített, túlélte magát a készüléket is - ami a két és fél éves kort illetően az órára nézve inkább kínos, és az is szájhúzást okoz, hogy a pántra nézve viszont ez már jó hírnek számít.
Egy ideig jelezte az óra, hogy ha merülésnek indult az elem a jeladóban, de ennek vége. Minimum egy éve már csak onnan veszem észre, hogy cserélni kell, hogy nincs adatom futás után. (Skandalum!)
A legutóbbi szívműtét alkalmával vettem észre, hogy a műanyag ház az egyik kis csavartartó sarka le van törve, sőt, meglehetősen sok maszat (izzadsággal, és vazelinnel vegyített szappan, helló pornóipar!) került annak közelébe, ahol a varázslat történik. (Szia, Peti!)
Azonnal felhívtam a 911-et. (Ne vigyük tovább a pornóipari allegóriát.)
És itt jön képbe a Navi-Gate Kft. egyik Facebook fóruma, mert ha Garminbaj van, akkor ez a magyarországi 911. A Garmin hazailag felkent egyházvezetőinek két fóruma van. Egy Fun fórum szelfi hívőknek, és egy Support fórum passzív-agresszív hivőknek, ahol a futás ellenére sem feloldodó, vagy pont amiatt felhalmozódó frusztrációt lehet remekül levezetni más aktív jelenlevőkön, függetlenül attól, hogy az illető hívő adminisztrátor vagy felhasználó.
Nagyon böcsülöm ezt az egyházat, mert látom azt, hogy hitből, meggyőződésből és korrektségből megteszik azt a pár extra lépést, ami egy tucatcéget megkülönböztethet egy, a többi közül kitűnő cégtől. DE: meggyőződésem az, hogy ami ebben a fórumban folyik (mentális, digitális vér, patakokban.), az inkább árt mint használ.
Adminisztátorkodni nem egy álommeló, és személy szerint azt vallom, hogy élő, érző emberként tartósan nem is lehet ezt nemhogy jól, hanem egyáltalán művelni. Iszonyú sok önhibáján kívül zombi (biztos megharapták) vagy direktbe és szándékosan agybólfasz (biztos lefutották) felhasználó jön, és a legnagyobb baj, hogy megállás nélkül jönnek (mindenkit megharapnak és lefutnak, ez egy gyors-zombi film), soha nem fáradnak el. A másik az, hogy a Facebook felülete vajmi kevéssé alkalmas fórumozásra. Visszakövethetetlen. Hogy az állandó file-ok útmutatók, leírások megtalálásának módjáról, képességéről ne is szóljak. Ha valaki egy óramenüben nem igazodik el, mert vagy nem tud, vagy nem vesz rá fáradságot, akkor teljesen felesleges arra építeni, hogy jó alaposan körbenéz, mielőtt felteszi tizenegyedikmillomodszorra is ugyanazt a kérdést, amit előtte feltettek négy perccel.
Ám legyenek bármily bambák, erőszakosak, és telhetetlenek, a zombiknak pont sokaságukban rejlik az erejük: ők a potenciális vásárlók, ennek megfelelően kellene adminolni őket. (Még véletlenül sem verbális shotgunnal.)
Ez egy lehetetlen feladat, viszont boritékolható PR bukást jelent.
A körmondatokat rövidre fogva (jaj dehogy), egy vállalható mélységű visszapörgetés (volt-e már ilyen téma?) bedobtam a képet a fórumba, hogy ilyet látott-e már valaki, tudja-e, mi a teendő? (Tudták, de nem voltam elég alapos, mert már volt ilyen téma. Bámm.)
A megoldás percek alatt megérkezett: a hivatalos állásponttal szemben, ami minden hasonló probléma esetén cserét helyez kilátásba, létezik egy szigorúan nem hivatalos és alig tűrt álláspont, amely szerint a pántot J-A-V-Í-T-A-N-I lehet. Forradalmi, szemtelen, és szembemegy minden elvvel és gyakorlattal, amire a fogyasztói társadalom vívmányai épülnek. Legalábbis a Navi-Gate hivatalosan egyáltalán nem ajánlhat fel ilyesmit, köti őket az anyacég őrülete.
A javításról és a kézügyeségemről általában annyit tudok elmondani, hogy két hete a teraszra szánt kültéri lámpa szerelésének még a jövőbe vetett hittel, vidáman és egy kölcsönkért Bosch fúróval álltam neki. Két órával, öt használhatatlan lyukkal és három elforgó tiplivel később a sógorom húsz perc alatt felszabta a falra a valamilyen oknál fogva még mindig működöképes világítótestet.
Kapva kaptam tehát az ajánlaton, ami a Multinavigátoros Guttman Zoltántól érkezett, aki időnként kikapja a beteg pántokat a fórumból, és jól megjavítja őket valami sokszor emlegetett csodaragasztóval. Esetleg többel. Látni akartam a wundert, és ha nem is sikerül az operáció, maximum annyi történik, hogy tényleg vennem kell egy övet. Nem igazán volt mit vesztenem. Így kezdődnek az igazán nagy karrierek, csak mondom. (Párhuzam back.)
Az én helyzetemben felhasználható ragasztó neve a ducktape a már hangtanilag is igen meggyőző névvel rendelkező Schwanheimer Industriekleber - amely név legalább olyan jól közvetíti a német technikába vetett hitet, mint az Audi egykori globális szlogenje, amit annyira jó volt, hogy nem fordították le angolra: Vorsprung durch Technik. Egyszerűen látod magad előtt a szénszálakat, a szálcsiszolt aluminiumot, és robotlézerből és magnéziumibrídiumötvözetből készült, vörös pittyenőledes, jéghideg xeonfényt, ami kérlelhetlenül letol még a valkűrautópálya belső sávjában is. A Schwanheimer Industriekleber ebben a kontektusban, annak hangzik, amit a teuton mérnökök két, Einsten elméletét is megcáfoló egyenes tervezése közben odaköpnek egy mellékesen felmerült problémára megoldásképpen: azok az egyenesek SOHA, a VÉGTELENBEN SEM fognak összeérni, a köpet pedig egymillió év múlva is tartani fog, úgy, és ott, ahol és ahogy megérkezett.
Nem pont ez volt a tettes, van nekik jó sok Kleberjük
A Multinavigátorba lépni olyan mint ha egy, jellemzően a színházba is Merrell cipőben érkező egyén egy futósostúrástúlélősmennyországba érkezne. Megbeszéltük, hogy mi fog történni a pántommal (a hiányzó részt fel kell építeni, mint egy fogpótlást), megismertem a ragasztókat (az egyik ragasztó lesz felhordva, homokszemcsékkel vegyítve, amely plusz kötést, szilárd anyagot ad a képlethez), és amíg a műtét tartott én full legálban végigtapogattam, végignéztem mindent és vagy három diszkrét orgazmust éltem át, anélkül, hogy a kisboltokra jellemzően megkérdezték volna, hogy segíthetnek-e valamit. (Néha az extra FTE csak akadályt jelent, avagy mégis csak van az a munka, amit egyedül kell elvégezned.) Futóhátizsákok, egyéb táskák, fejlámpák, zoknik, ruhák, órák, kések, csáklyák, szablyák, cipők és minden más is, fel sem tudom sorolni. Csodálatos volt!
A pótlás elkészült, a ragasztó már akkor is tartott, amikor még fel sem került. Mindezt azért írom meg névvel és helyszínnel, mert egyrészt azóta eltelt több, mint egy hónap és a pulzusöv azóta is pulzusöv, másrészt Zoltán annyit mondott, hogy nyugodtan adjam tovább a hírt, sőt, cipőt is javít. Erről személyesen is meggyőzödhettem, amikor a kollégája Inov-8 cipője felkerült az asztalra. Mit mondhatnék, WYSIWYG, látványkonyha, amit akartok.
Éljenek a suszterek!
