Gyakorlatilag minden sportnak van speciális hordtáskája, csak a futásnak nem. Ez nagyjából ugyanakkora nemtörődömség az emberi civilizációtól, mint az úszás applikációk szinte teljes hiánya és/vagy kiforratlansága. Az úszás a Straván is csak egy megtűrt szeszély. Igazából a Garmin is csak esik és kel az úszásedzések pontos mérését illetően, még ha rendelkezik is némileg mélyebb bepillantást engedő számokkal és kimutatásokkal. Az Apple watchról ne is beszéljünk. Mást meg nem ismerek.
Amilyen pária az úszás a kütyük birodalmában, annyira elmaradott a sportszergyártó piac a kifejezetten futófelszerelés szállítására alkalmas táskák terén. Ha az ember rákeres erre, abban az esetben vagy a futás közben viselhető hátizsákokra lel rá, vagy mindenféle általános sporttáskát ránt be a képernyőre a Google. Mintha egy futót egy kalap alá lehetne venni egy fitnesztermi edzést végző, tánccuccot szállító, vagy bármiféle random kardiósfejlesztő másvalakivel. Nem mintha lebecsülném az egyéb sportokat, mert valószínűleg bármilyen, akár csak félig elvégzett, nem futáshoz szükséges izmokat igénybe vevő mozgásszekvenciába azonnal belehalnék, de az általános sporttáskák futós táskává kinevezése ettől függetlenül gyakorlatilag felér egy inzultussal.
Amikor erre azt veti ellen a nemtörődöm futó, hogy ugyan, mire nem jó egy "sima" sporttáska, hiszen a kutya- és vaddisznószaros cipőt, valamint az ammóniás és/vagy lehányt, összegélezett és -taknyozott ruhát be lehet baszni egy zacskóba, akkor én erre azt felelem, hogy én pont annyiszor felejtettem/hagytam el ezeket a szatyrokat, cipős zsákokat, bármilyen szart, ahányszor sima sporttáskával szállítottam a felszerelésemet. Bónuszban pedig egyszer a buszon felejtettem a pénztárcámat (első maraton, távolsági busz Füredről Badacsonyig, eddig még nem meséltem el), egyszer elhagytam kocsikulcsomat és többször a teljes méltóságomat.
Sima sporttáska, persze. Fityiszt.
Nyolc évig ennek ellenére viszonylag jól elvoltam a Decathlon Geonaute 40 literes majdnem sima válltáskájával, aminek nagyjából egyetlen fícsöre a beépített cipőzsák volt, viszont vagy három forintba került, és remekül kiszolgált egészen a közelmúltig.
A futásaim nem, viszont a rájuk rabolható idő szerkezete az elmúlt időben jelentősen megváltozott. Sokkal többet futok a munkahelyi ebédszünetben, vagy éppen melóból haza, mint korábban. Az elején főleg kényszer szülte megoldás volt ez, ám a hazafelé futásokban felfedeztem azt a fűszert, amivel meg lehet bolondítani azt az esti pár alkalmat a héten, hogy ne mindig ugyanazokat a köröket rójam szénné unásig. Arról nem beszélve, hogy a hazafutással gyakorlatilag kiiktatom önmagam gyengeségét az egyenletből: nem kell hazaérve újra elindulni. (Az ebédszünetes futások megmaradtak a kényszerzónában a Városliget politikai és építkezési háborús övezetté válásának köszönhetően. Ugyanakkor hálás vagyok, hogy van egyáltalán hol futni, hogy van zuhanyzós öltöző. Ez sok más futónak elképzelhetetlen luxus, tudom jól.)
A megváltozott helyszínek és időpontok hurcolást jelentenek és azon kaptam magam, hogy adott esetben egy teljes futófelszerelést, egy neadjisten két 14 collos laptopot, és három Tupperwaréba kényszerített heti lecsóadagot cipelek keresztül a BKV teljes hálózatán és annak éppen működőképes eszközállományán.
Nem fértem el, az van.
Mint várható volt, vásárlási szuperképességeim úgy pattantak ki, mint Volverine adamantiumkörmei a pedikűrkezelések előtt bármelyik X-men filmben.
Az eredmény ugyanakkor keserves csalódással töltött el, rendes futófelszereléses táska gyakorlatilag nem létezik sem az interneten, sem az offline vidéken.
Léteznek triatlonra ilyen mutáns transition táskák, amelyek képesek eltárolni a három sport gönceit. Találtam egyet a Decathlonban forintban kifejezhető összegért, és sokkal többet a világ nemmagyarországosfelére szabott Amazonon és társain. Néha egészen elképesztő megoldások jöttek szembe, de végül abban maradtam, hogy megjelenésben és anyagilag is nevetséges overkill lenne egy ilyen megoldás az én nyomoronc oneathlonjaimra.
De térjünk vissza a szóló futásra. Mint kiderült a Decathlonnak van ugyan egy futásholmik hurcolására tervezett táskája a Kalenjiságok között, de két dolgot tud összesen: kivehető cipőzsákot felmutatni, valamint stoplit tárolni. Most komolyan...
A Salomon Prolog táskazsák tervezője már öt perccel tovább gondolkozott a gyakorlati használhatóságon, de hiába nyit már ez a márka is egyre inkább az aszfalt felé, hiába futja meg Rickey Gates San Francisco összes utcáját, és hiába jelenik meg a videó másnapján az ominózus futócipő a boltokban, láthatóan az "outdoor" vagy az "áldatlan körülmények" kifejezésről a Salomonnak még mindig nem budapesti tömegközlekedés jut eszébe. Pedig.
Ennek megfelelően a táska marhára vízálló, de egyetlen egy darab külső zsebbel sem rendelkezik, hogy vész, vagy neadjisten lehetőség esetén elő tudjam kapni a bérletemet, telefonomat, könyvemet, kulcsomat/belépőkártyámat (rendszerint fordítva, mint ahogy kellene)
A sok okos és tapasztalt márka egyik megoldása sem volt az igazi, láthatóan nem fektetnek ebbe a kérdésbe igazi energiát, én pedig ezt felháborítónak tartom. Ez nem maradhat így!
--
És újra a Decathlont kell megdicsérnem. Az elérhető és megtalált legjobb eszköz mégiscsak a Nagy Kék Áruház újbóli körbekattintásakor jött szembe. A francia cégnél egyenesen a túlkínálattal kell szembenéznünk, mert ők aztán mindenre fejlesztenek, gyártanak táskát. A Kalenji ugyan egy forintot sem ér, de hát ugyanezt mondtam a vékonyabb, hosszú szárú, TRAIL futósnaciról is, aztán azóta le sem rohad rólam. Sőt, meg kell, hogy mondjam, hogy anyagminőségben odaveri az imádott Ronhill Trail Cargo cuccaimat. Egyedül a zsebek elhelyezése van jobban átgondolva az angol márka nadrágjain. Lehet, hogy az a táska is marha jó, mindenesetre az én szívem a csapatsportos Kispisták láttán dobbant meg. A labdakergetős osztálynak kifejezetten sokféle táskája van. Az Away fedőnevű sorozat talán az utazósabb vonalat képviseli, a hagyományos, gerincferdüléses opció mellett, ezeket lehet hátizsákként cipelni, vagy görgős kofferként is húzni.
Az 50 literes változatba még télen is beleférek, habár elsőre nem igazán tűnt nagyobbnak a régi táskámnál. De Kispista kilógta magát, belepakoltam a laptopot, egy halom futócuccot, egy másik halom civil külső réteget, megkínáltam még két Hétvégénhazalátogattam® márkájú műanyag dobozzal, és megállapítottam, hogy benyel annyit, amennyi télen is szükséges lehet.
A táska közel tökéletes, annyira, hogy Anna - aki időközben, igen sok év után, végre újra talált magának egy mozgás- és kifjezési formát, amivel azonosulni tud - is megvette magának a kisebbik, 30 literes változatot, neki tetsző színösszeállításban.
A pörköltlé-ozmózisos napokon hordható válltáskaként is, mert ilyenkor fontos a vízszintes tárolhatóság. A kajadoboz-mentes napokon hátizsákként funkcionál, mert úgy jóval kényelmesebb.
Van neki külső zsebe, hogy ne kelljen táskaműtétet végezni metró mozgólépcsője előtt, de ez a tevékenység persze szabadon behelyettesíthető bármi mással, az adott lokációhoz passzintva.
Van neki jó nagy, tágas, hálós zsebe, a belső, hosszú oldalon. Ugyanez a táska tetején, a kinyitható rész belső részén.
A helyben nagyvonalú cipőstároló oldalzseb alap.
A nagyobbik verzióban van külön, beépített szennyestároló zsák, ami nem tudni, hogy miért maradt ki a 30 literesből.
A táska összecsukható - én ezt is szeretem benne, jó ötlet.
És mivel a táska közel tökéletes, látszik, hogy gondolkoztak a tervezésén, érdemes megfogalmazni, mi az pár dolog, ami teljességgel érthetetlen benne - nem mintha bárki is olvasná ezt a posztot a dekások közül:
Ha hátizsákként közlekedik vele az ember, sok esetben jól jönne, ha a le- és felvételkor, kézben tartáskor lenne felül egy fül. Kispistának van egy ilyen füle, a hátizsák alján. Azért oda került, mert aki megálmodta a táskát, úgy gondolta, hogy az öltözőben, majd jól fel lesz akasztva és kvázi egy mobil kisszekrényként fog működni. Az álmodó csakis álmaiban sportolhat, én még nem láttam ilyen öltözőt soha, ahol ez így működhetne, de egyébként, ettől függetlenül lehetett volna egy fület tenni a másik oldalra is.
A külső zseb magassága az egyik végétől a másikig folyamatosan csökken a design miatt, ami számomra egyértelműen a rossz formatervezés jele. A designnak a használhatóságot kellene támogatni, de legalábbis nem szabadna kárára válnia, mert onnantól nem csak öncélúvá, hanem egyenesen butasággá válik.
A családi Kispisták ezt a két pontot leszámítva jól teszik a dolgukat, és nem is várok tőlük kevesebbet, minthogy legalább annyit kibírjanak, amennyit a régi Quechua táskám. Nyolc év múlva majd jövök újra a tartós teszt második felvonásával.
UPDATE: Ahogy a nagy megmondásokkor lenni szokott, természetesen rögtön az első versenyen felakasztottam a táskát, úgy, ahogy azt addig nem tartottam életszerűnek. Nagyon jól működött egyébként, de ettől természetesen még lehetne még egy füle a másik oldalon is.
Külön felhívnám a figyelmet a hálós zsebben szerényen meghúzódó Balea márkájú vazelinre. Mert az életszerűség fontos!
