Nem túl régóta, de sajnos függő lettem. Szerintem valami blogposzt miatt kezdtem el, ahol valaki leugatott valakit, hogy az autók között fut, de az is lehet, hogy csak simán odatévedtem, vagy akár be is mondhatták a rádióban, hogy napok óta rossz a levegő, én meg megnéztem. Azóta érzem, hogy ég a tüdőm, meg, hogy csak a félig működik, mert tele van fekete szarral.

Ma reggel is felmentem, és

BÁMM! Menjél futni. Szevasz.

Különben az országos nemhóhelyzet sem néz ki jobban:

Pécs környékének egyébként meglehetősen gyakran van ilyen piros bohócorra, ami már csak a bortermelés (Szekszárdra szavazok) miatt is aggaszt, és akkor még nem is gondoltam a futókra, akik ott élnek.

Persze ebben megint van egy rakás bizonytalanság: mennyire megbízható ez a térkép? Ha a budapestit, vagy leginkább azt vesszük alapul, ami engem érint, akkor két állomás közé esem. A Kosztolányihoz vagyok közelebb, a Nagytétényitől vagyok távolabb. A Kosztolányin lévő mérőállomás általában siralmas számokat mutat, nem egyszer ott a legrosszabb. De azért van pár kilométer előnyöm kifelé, amit igazából ugyanúgy halálpirossal jelöl a térkép. De ha Albertfalva felé futok, hátul a kis utcákon, vagy akár a Duna mellett, biztos, hogy pirosat lélegzek be? Milyen algoritmus, vagy milyen tapasztalat alapján színezik be két állomás között a várost?

És tényleg óránként frissítik? Egy csomószor 107-esen ragad, akár másfél napra is. Éjszaka sem enyhül ez a dolog? És azt is észrevettem, hogy a csapadék sem segít mindig, sokszor a hétvége sem. Tudom, hogy nem csak a kocsik miatt alakul ki ez az egész, de mínusz egymillió autó azért csak észrevehető különbséget kell, hogy jelentsen.

És mi az a határ, amikor nem kellene egyáltalán kimennem futni? Mára ez van nekem:

Vagy felmegyek Normafára (ott jobb egyáltalán?), vagy lemegyek a térképről, vagy fél óráig azon fog járni az agyam, hogy piros halált zihálok befelé. Ehhez képest mi egy ingyenes, budapesti Spuricipő???!

Először az jut eszembe,hogy biztos szívás Budapest nem elérhető közelségében futni, de aztán meg eszembe jut, hogy Budapesten meg sokszor szívás nem szmogos terület elérhető közelsége nélkül futni. Szóval egál. A klasszikus blogiskola tanítása szerint itt most meg kellene kérdeznem az olvasótáboromat, hogy szerintetek hol jobb futóként élni, Budapesten, vagy a fővároson kívül, de mivel lófasz nem olvas (remélem csak egyelőre, mert az vállalhatatlan lenne,ha így maradna) így inkább leírom, honnan jött ez az egész, főleg, mert így azt is elmesélhetem, hogy mekkora nyomozó vagyok.

Na, ez az egész Budapest-Nembudapest téma a Spurinál kezdődött. Olvassátok el. Én, mint neten élő budapesti, összesen vagy három offline boltot tudok mondani, ahol normálisan foglalkoznak veled, mielőtt kieresztenek az udvarra a többiek közé. Kettőben voltam, egynek pedig látatlanban hiszek, mert elég sok írásos lenyomat van a neten arról, hogy tényleg felkészült boltról van szó. Tehát három, ennyit találtam a neten, pont. Az összes budapesti. Ha hihetünk a netnek, Mordoron kívül kurva nehéz lehet valóban egyéni igényekre szabott, hozzáértő segítséggel megtámogatott futócipőt választani. Igaz, a hobbitok amúgy is mezítláb nyargalnak a Megyében.  Mentségemre legyen mondva ezt a párhuzamot nem én találtam ki, hanem az az arc, aki egy ponton ennyit tudott írni frusztrációjában a Spurinak kommentben:

"tudjátok, Mordor falain kívül is élnek lények...gondolhatnátok a vidékiekre is
egyik oldalról az irigység szól belőlem persze , de másik oldalról van benne valami nem ? :$"

Lehetne persze hibáztatni a Spurit is, hogy olyan játékokkal gerjeszti a vízfej-test háborút, amelyben a vízfejesek kurva nagy előnnyel indulnak, hiszen, gondolom, a Facebookon országos népszerűségre tett szert. Miért kell a budapestieket előnyben részesíteni? Ugyanakkor, ha a Spuri az egy darab győri boltját kivéve Budapesten van csak jelen, az valószínűleg egy gazdasági megfontolás, és a bolt valószínűleg soha nem is ígérte, hogy több lesz annál, mint amihez ért. Ha értitek.

Szóval volt ez az akció, hogy azok között, akik megtalálják az első budai boltot, kisorsolnak egy ingyen futócipőt. Nyilván minden budapestit pontosan eddig a pontig érdekelt a nembudapestiek nehezebb helyzete, és a vérzőszívű szolidaritás egy perc alatt átcsapott abba, hogy leszarom.

Mint mordori trollnak (2007-), egyből akadt pár ötletem nekem is, hogy hol lehet a hely. A képek alapján egy pesti, belvárosi hangulatú utcát kellett keresni, és a belvárosi életérzés mindössze négy helyen lóg át Budára. De kurvára nem volt se Kolossy tér környékén (pedig a másik két bolt relative Észak-Pesten van, tehát Óbuda alja logikus választás lett volna: logisztika, Margitsziget, Budai-hegyek), se a négyes-hatos útvonalán, se a Gellért-térnél, se a Móricz körül. Ezt természetesen mind streeview-n néztem, utaztam vagy egy napig a képernyő előtt, már csak ezért megérdemeltem volna azt a mindegy, hogy milyen (cool, divatos, színes), de legdrágább cipőt.

De ami teljesítményt ezután leadtam, annak díjazására egy egész felszerelés is kevés lenne. Egyszer csak, kb. a negyedik ember, aki bizonyítékként lefotóztatta magát a bolt előtt, beírta azt, hogy "A romlásba visztek ha ideköltöztök!"

Ide. Az arc délután háromkor posztolta ezt, teljes futófelszerelésben virított a leendő kirakat előtt. Tuti, hogy az "ide" valamilyen összefüggésben van az otthonával, vagy a munkahelyével, vagy otthon dolgozik. Munkanélküli nem lehet, az én vagyok.

Kiderült róla, hogy ismertebb tag, benne van a DK közösségben. A profilja nem volt túl zárt. Két gyerek, magas belterű lakás. Az otthon lesz az, a magas beltér az bérházat jelent. Az idősebbik gyerek volt sulija, és a fiatalabb egyik barátjának iskolája bejelölte a Moszkva tér környékét, de itt elakadtam. Megnéztem, hátha Garminconnecten, vagy Smashrunon meg lehet találni a futásait, mert valamelyik végpont sokat segíthetett volna. Csak Smashrunon találtam egyetlen egy nyilvános bejegyzést, de nem volt térkép hozzá. Újra Facebook, újra kutakodás, semmi. Akkor próbáljuk meg úgy ánblokk a neten. Meglett a foglalkozása, meglett egy hozzárendelhető iroda, de az tuti nem a jó utca. Az "ide" fotóján térkőből volt a járda, mind a két oldalon keresztben parkoltak a kocsik.

A foglalkozása miatt viszont tuti, hogy magánvállalkozó, és mint ilyen, biztos saját címen van bejegyezve. És meglett, és rákerestem, és BUMM! A streetview térköves járdát mutatott. Kétszáz méterrel arrébb egyszer csak ott volt a képernyőmön az az indokolatlanul ronda bejárat, ahova a budai Spuri fog kerülni. Nem hittem el, annyit olvastam erről, hogy mindenkiről fent van minden a neten, de soha nem gondoltam volna, hogy tényleg, hogy ezen a szinten. Ijesztő volt, hogy lenyomoztam azt az embert. És meglett a bolt.

A tanulság természetesen az, hogy mindenki zárja már be végre a profilját, mert ha még én ezt meg tudtam csinálni, akkor aztán egyszer tényleg futhatunk, vagy valami ilyesmi. Egyébként nem nyertem, de innen kb negyven ember lehetek már csak, vagy még kevesebb, ha valaki nagyon jól deduktál.

Önmagától a futástól én egy kurva kilót nem fogytam. Leadtam ugyan kilenc kilót, amiből kettő-három - anyám közelében, másnaposan, depressziósan négy -  állandóan visszajön, de ahhoz kellett pár hónap kínszenvedéses, fogösszeszorításos, reggelirekenyeretnemevés, nemvacsorálás is.

Eleinte lassan, majd egy-két alkalommal gyorsabban is futottam, van egy 28 perces 5 km-em, azt kb ennyi.

Majd jött a pulzuskontroll, hogy az milyen jó lesz. Mintha kezdett is volna javulni a tempó-szívverés kutyamacskája, de a térdem miatt jött egy nagyobb kihagyás, aztán azóta ott tartok, hogy lassú is lettem, és a pulzusom is kurva magas. Szevasz.

Szóval én a futástól egy szikrányit nem fejlődtem, az egyedül az tartja össze az egészet, hogy a kezdeti 2,5, majd 5 km-ek után mára bizonyíthatóan le tudok futni 16-ot.

Van ez a Lőrincz Olivér, aki DK-t is edzi, és bármi egyebet inkább nem is írok róla (ultrázik a hegyekben és Suuntoja van!!!!), mert elég nagy név, én meg semmit nem tudok róla igazán. A lényeg, hogy van ez az oldala, ahol just for fun válaszol minden elveszett, és ijesztően amatőr ember kérdésére, főleg, ha azok mások számára is hasznos lehet. Tehát komplett, személyre szabott edzéstervet biztos nem fog ingyen csinálni, ezért pedig igen nagy kár. A lényegben a lényeg, hogy egyszer ezt válaszolta, és ez nekem nagyon betalált, azóta pl szarok bele az egészbe, és némára állítottam az amúgy folyton rám pittyegő pulzusos órámat.

"Kérdés:
Úgy érzem nekem nem való a pulzusmérés. Mióta használom, csak lassultam, régen tudtam futni 5.10 ezreket, most 5.40 ért is küzdök. Most úgy érzem inkább leteszem és nyomom ahogy régen csináltam. Miért lehet így?

Válasz:

Klasszikus eset. Egyrészt a pulzusmérőtől még senki nem lett gyorsabb. Ez egy eszköz ami segít abban, hogy a számunkra aktuálisan leginkább fejlesztő intenzitáson terheljük magunk. A kutya itt van elásva. Fölvesszük, mutat számokat, szörnyülködünk, lassabban kezdünk futni. Mi lehet a baj? Hazamegyünk, kiszámoljuk valamilyen magazinban vagy neten olvasott képlettel, hogy mennyit kéne mutasson, még jobban elszörnyedünk és már el is ment a kedvünk az egésztől, hisz amiket kaptunk értékek, az szinte séta. Mi lesz itt így?- kérdezzük magunktól. Aztán adunk neki még egy esélyt, hetente 2-3x kimegyünk egy órácskát totyogni és semmi nem változik még pár hónap után sem, sőt egyre vacakabb. - na ilyen egy gyakori eset a pulzusméréssel és már le is került a mellkasról be a szekrény mélyére.
Nem a pulzusméréstől kell várni a csodát, hanem összhangba kell hozni a szervezetünkkel, a csoda mi magunk vagyunk. Ehhez először is ismerni kell az egyénre jellemző zónákat és nem az általánosan használt képleteket használni. Az általános képletek a futók 50%-nál működnek, a többieknél nem megfelelő értékeket fog adni! Ezután a pillanatnyi edzettségi szintünknek és céljainknak megfelelő mennyiségű, minőségű és rendszerességű terhelést kellene adni. Ez nem minden edzésen ugyan olyan hosszú és magasságú pulzusértéket jelent. Ezek meghatározásához érdemes valaki tapasztalttal konzultálni, illetve szervezetünk reakcióit figyelni. Ez egy nagyon hosszú téma, nem mennék bele.
A lényeg, a fejlődésért optimálisan erős ingert kell adni (60-100% között), heti legalább (4-12 edzés) és megfelelő hosszban (30p-4 óra/alkalom) amellett, hogy az élet egyéb körülményei nem hátráltatják és a regeneráció elég a fejlődéshez. Ezek rendben összegyúrása még egy tapasztalt edzőnek is feladatot ad, aki most kezdte és tapasztalatlan atléta a pulzusmérésben, pláne könnyen mellé fog. A pulzusmérés nem a Szent grál, enélkül is vígan el lehet sportolni, de egy olyan segítő eszköz amit ha ismerünk csak ad, de ehhez meg kell ismernünk először is magunk, illetve az eszköz lehetőségeit.

Hogy konkrétan mit kellene tenni:
- elérni a heti legalább 4 edzést hétről hétre, hónapról hónapra
- ezen edzések hosszban érjék el az 1 óra környékét
- amennyiben a számolt zónák használatával még így sincs előrelépés a fejlődésben, meg lehet próbálni fokozatosan emelni az intenzitást. pl 65-70% ról 70-75% ra. Néhány hét így és közben monitorozni elindul e gyorsulás. (Ez a séma kezdőkre vonatkozik)
- ajánlom a zónákat megmérni és nem számolni (pályateszt, labor)"

Félig-meddig ide tartozik, a Dívány.hu gyűlölt cikke, ami nem is cikk. Ezeknek valami új kategóriát kellene kitalálni, mittudomén, webflekk (és ezt csak ilyen megvetően, a szád sarkából kikaffantani), vagy valami ilyesmit.

"Rengeteg ember rengeteg különféle indíttatásból fut. Van, akinek szinte mindegy, hogy milyen mozgással teszi, ő csak teljesíteni akar. Ha jól érzi magát, akkor természetesen ezt el kell fogadni, de én mint futóedző nem tartom jónak azokat az edzéseket, amikor felesleges kilométerek sokaságával terheljük az izmokat, mert később ez mindenképp visszaüt" – mondja Szabó, szerinte ugyanis sokan nincsenek tisztában a szervezetük korlátaival, amiket viszont be kéne tartani.

"Néha ledöbbenek azokon a futókon, akik csak úgy kedvtelésből szoktak futni, és csak tömegversenyeken indulnak, hogy milyen óriási kilométereket teljesítenek. Ha viszont megvizsgáljuk a futás ritmusát, a belefektetett erőt és az ezzel eltöltött időt, akkor azt kell néha látnunk, hogy nem gazdaságosan edzenek. Rengeteg jó régi versenyző, edző van az ország különböző pontjain, akik biztos vagyok benne, hogy nagy segítséget tudnának adni."

Na most azon kívül, minek kell nekem egyáltalán Díványt olvasnom, meg, hogy annak a webflekknek az arrogáns demotiváláson kívül nincs igazi témája, azon kívül egy dolog az, ami - mondanám, hogy felkúr, de itt többről, másról van szó - felkúr. Ugyanezt éreztem DK-nál is amúgy, amikor a Facebookon így indította az 1:44-es siófoki félmaratonját, hogy: "Vékonyabb vagy, mint én, de rosszabb eredményeid vannak? Ideje, hogy végiggondold.":

"Senkit nem akarok megbántani, de az a véleményem, hogy sokan így vakon, műszerfal nélküli autót vezetnek. Ezt látom nap mint nap a versenyeken. Nyomják a gázt, aztán egyszer csak elfogy a benzin és akkor jön a csodálkozás, a szétesett mozgás, meg a sétálás. Belesétálni a kezdő, túlsúlyos futóknak nem ciki, de a versenyek utolsó kilométerein nem ők sétálnak, hanem vékony, kisportolt férfiak. Nézzétek az én második 10 kilométeremet és nézzétek meg az utolsó 3 kilométer adatait!

Olyan srácokat hagyok állva az utolsó kilométereken, akik ha okosan edzenének és megismernék a saját testüket és ennek ismeretében felépítenék a versenyüket, akkor esélyem sem lenne leelőzni őket. Úgy tolnának a tányér szélére, hogy csak pislognék és ennek így kellene történnie! Nincs ez így jól! Még mindig 93 kiló vagyok, ember meg nem mondaná, hogy nekem van 1:45-ös félmaratonom és nem nekik. 10-15 percet kellene rám verniük nevetve, de így vert seregként kullognak a cél felé."

Nyilvánvalóan igazuk van, mind azt mondja, hogy keress edzőt, csináld tudatosan, tudományosan. És én minden egyes alkalommal felröffenek, mert én ahhoz a demagóg nagytöbbséghez tartozom, akiknek egyszerűen nincs erre pénze. Nem tudom, hogy DK-t mennyiért edzi Olivér, nem tudom, mennyi egy ilyen terheléses vizsgálat, vagy mi, ahol megtudom, hogy nekem, hol, melyik zsebemben van a laktátküszöböm, meg satöbbi. Kerestem is, meg nem is, de nem találtam. Ha nem jön szembe,  az eleve gyanús, és így utána menni meg nem fogok, mert ez nem az én terepem, szégyellem magam, mint az elsőkurvázó, nem tudom, mit kell kérdezni, mondani, hogyan kell csinálni. Utálom leégetni magam. És nem mintha, akár csak egy forintom is lenne bármire is, ami nem parizer, de én is csak olyan proli vagyok, hogy csak olyan fogászatra, étterembe megyek be, ahol pontosan tudom, hogy mi mennyibe kerül. Ár nélküli kirakatos üzletbe nem tesszük a lábunk.

Bizonytalanság. Ezt utálom a futásban. És mindeközben meg ezrek edzenek vakon és boldogan és eredményesen, csak én fosom itt mindig össze a bokám.

Ja, ha középosztálybeli, jól élő, csóró valaki vagy, vagy csak szimplán teljesen más ok miatt, de okostelefonnal futsz, akkor okostelefonnal futsz. Én egy ideig azt hittem ez a csúcs, de pár hónapja már tudom, hogy egy GPS-es, pulzusmérő óra lenne a csúcs.

A telefon után szintén néhány hónap kellett ahhoz, hogy DK teleírja a fejem a pulzusméréssel, és irgalmatlan netes kutatás és többszöri vágyorgazmus után, rám köszöntött a magyar hobbifutó valósága, és bementem a Decathlonba, és megvettem a már kódolt, de még mindig legegyszerűbb pulzusmérő órát kilencezerért. Nem sokkal előtte vettem meg a cipőmet tizenkilencért, nem mertem sokat költeni a végkielégítésemből.

Innen pár hónap kell ahhoz, hogy az ember el akarja adni, és Garmin órát akarjon, ami a világegyetemet is megméri. Aztán Suuntó Ambit 2-őt. De talán mégis elég lenne egy egyszerűbb Garmin. De akkor legyen már vízálló, egy 310XT, már megvan hetvenötből. Vagy egy Timex Ironman Runtrainer 2? (Rainmaker az isten, csak tanulna meg rövidebben írni.) Nem, akkor már a Garmin 310. De ha hetvenöt, akkor akcióban nem sokkal több a Suunto Ambit 2. Persze közben az ember - én -, még egy félmaratont se futott és még mindig munkanélküli (bassza meg, én az vagyok). Szóval marad minden a régiben, okostelefonnal és azon valami tracker cuccal futsz. (Mondtam, hogy vagy Endomondóval, vagy Runtasticcel fuss.)

A Smashrun is DK-tól jön, ezt már a nikenyalón írta, de attól még teljesen jól jött. Lássuk be, hogy legalábbis a Runtastic meg az Endomondo webes felülete igazából egy hulladék, évente meg nem fogsz fizetni semennyit, hogy jobb legyen, és többet láss. Meg amúgy is, szükséged van egy újabb motivációadagra, kell valami új.

A Smashrunba persze egyenként kell felvinned minden kurva edzésadatot, mert nincs Garmin, vagy Nike órád. A Runtastic egyébként - exportálást tekintve -  nem ajánlott alkalmazásként szerepel az oldalon. Az Endomondóval ki vannak békülve, de már nem vagyok hajlandó visszamenni. Ezeknek a rohadékoknak persze az a legnagyobb ütőkártyájuk, hogy egy idő után annyi adatot van fent náluk, amit egy év alatt viszel át máshova, és akkor még rendbe is kell tenni a kis eltéréseket. Feltettem mindent a Smashrunra, a Garminconnecten is fent van majdnem minden, de nem, az Endomondóra nem megyek vissza, ennyi tökölés elég volt.

Megnéztem még a Smartrunnert pl, annak kérem szépen öt pipája is van, de hát annyira nevetségesen szar volt, hogy behúztam egy vastag mínuszt a Smashrunnak, hogy merik azt ajánlani. Nem érdekel, hogy csak az exportálást nézik, hát a tököm.

Na de, a Smashrun abban zseniális, hogy kapsz egy igen frankó designt, meg egy csomó olyan grafikont, amiről máshol - tudjuk, hol - csak álmodsz. Jobb nem leszel tőle, de kit érdekel, tényleg érdekes dolgokat mutatnak.
DK ajánlója kb fedi a képet. Azóta annyi, hogy az évszakelosztások helyett (melyikben mennyit futsz az összképhez képest), már az van, hogy beírod, hogy mennyit akarsz futni egy évben, hónapban, és azt mutatja, hogy ahhoz képest hol tartasz éppen. Meg igen, lett egy fizetős változata, amire szintén nem fogsz benevezni, de a free legalább ugyanaz maradt, nem lett kevesebb, sőt.

Garmin Connect. Oda először csak a haverom miatt kerültem fel, aki sokkal később kezdett el futni mint én, és jó ideig csak az ámulatot kaptam tőle, hogy vagyok én erre képes. Sajnos útkeresésben volt ő is, mert gyúrni már nem volt kedve, energiája viszont végtelen, és egyszer csak bekattant neki az nagyatádi ironman, mert valami gilisztaagyú csávó meg tudta csinálni, és akkor ők is. (Ő, meg a sógora, mert a csávó talán a sógora ismerőse volt leginkább, kurvára nem lényeges.) Azóta nyilván megcsinálta az ironmant, előtte két félmaratont, utána egy egészet, most meg éppen a 2014-et futja, meg blablabla. Szóval vett magának egy Garmin 310-et, mert az úszós is, vízálló is, triatlonos is, és árértékarányban igazából messze verhetetlen. Megnéztem magamnak, hogy lássam, ott mit lehet látni, abból, amit ő fut. Feltölteni már azért töltöttem fel, mert a félmaratoni felkészülés félidejében úgy döntöttem, hogy a garminos, kezdős, pulzuskontollos edzésterv alapján fogok haladni. Nyilván ha max. 148-as pulzussal futnék, életemben nem érnék be a rotarys 2:45-ös szintidő alatt, meg szerintem hiába töltöttem fel a futásaimat, nem kalkulált belőle személyre szabott pulzusértékeket (update: mert nem állítottam be a nyugami pulzusomat), de mindegy, legalább van tervem, még ha félidőben  csatlakoztam is rá.

Tehát: Runtasctic Proval futok, futás után, még a feltöltés előtt beírom az átlag és a max. pulzusszámot, meg teszek egy note-ot, hogy mennyire volt éppen szar futni. Utána, már otthon, exportálom, majd feltöltöm a Smashrunra, most egy ideig mindenképp a Garmin Connectre is - ami sajnos nekem egyelőre csak az edzésterv miatt ad bármiféle pluszt. Igazából ez így működik, jó, költséghatékony, egyedül a szívritmusgrafikon helyett van mindössze csak két adatom, de így is többet, eleget tudok magamról. A szenvedés imádatával együtt ez ad már annyi örömöt, hogy hetven százalékban csak a fogyasztói társadalmas agyam miatt akarjak azonnal egy órát, amint állásom lesz.