Lehet ez egyfajta megszállottság nálam - talán joggal lehet azt állítani rólam, hogy rá vagyok kattanva Oliékra, de tény, hogy most olyasvalami történik ebben a szcénában, ami eddig nem volt, és aminek hiányát a rögtön a blogom indulásakor is fájlaltam: a pénzügyi átláthatóságról beszélek. Árakról.

Mibe kerül egy edző, hogy lehet ezt megtudni még a telefonálás előtt? Én, mint átlagember olyan étterembe, boltba nem megyek be, ahol nincsenek kiírva az árak, mert úgy sejtem, hogy ez egy üzenet: "neked ez túl drága lesz." Üzenet lenne ez az edzői szektorban is? - kérdeztem magamtól, hiszen árakkal maximum úgy találkozhattam volna, ha lett volna olyan ismerősöm, akinek van edzője, és ő valamelyik sötét km alatt szemérmesen belesúgja a fülembe. 

Emékszem, Dani ismert egy futót, aki már tavalyelőtt is Olival edzett, és kértem, hogy kérdezze már meg nekem, pusztán kíváncsiságból. Így mentek ezek a dolgok.

Na, ennek vége, a menü ki lett akasztva a kirakatba, ott vannak a nullák a végén, mindenki jól megnézheti, megszámolhatja azokat magának.

A srácokat jól megszívatta a valamelyik szolgáltatójuk, január másodika helyett kilencedikén tudták csak beélesíteni az új felületet kapott Fuss Te is oldalt. Na de most végre elindultak, nem is akárhogy.

Az új designnal új koncepció is érkezett, tervek és fizetés tekintetében egyaránt. A konkrét versenyekre való felkészítés mellett bekerült a zsákba az adott versenytávokra való általános felkészítés is, tehát nem kell feltétlenül a Spar maratont becélozni, bármikor el lehet kezdeni egy általános 42,2 km-re való szenvedést - ez marha jó dolog.

Ennél azonban még sokkal tovább mentek Gergőék. Fogták magukat és teljes mellszélességgel vállalták, hogy felteszik az oldalra a full egyéni edzéseket is. Olivérnek volt is egy ilyen videója, ahol azt mondja, hogy hozzá már csak ezen az oldalon keresztül lehet jelentkezni.

Ahogy azt a Blöff óta tudjuk, a matekon múlik minden. Mennyi az annyi. Hát ennyi, bumm, kitették. 40-ért már Olit is bevonják.

A koncepció a tömegesen egyéni, vagy egyéni, de tömeges felkészítésben is változott. "Az automatikus fizetési megoldásnál az is vezérelt minket, hogy a futók és futóedzők kapcsolata hagyományosan havi díjas alapú, ezért úgy gondoltuk, hogy ehhez mi is alkalmazkodunk és a korszerű és kényelmes automatikus bankkártyás fizetést is ehhez alakítjuk."

Az alkalmazkodás és a hagyományosan havi díjas alap annyit jelent, hogy az én 16 hetes edzéstervem, ami tavaly teljes áron 5000 Ft-ba került, innentől fogva sokkal drágább lesz. Az alap havi előfizu 5000 Ft, tehát olvasatomban a 16 hetes terv idén már 15000 Ft-ba kerül. 

Gergőék beárazták magukat, ezzel egyúttal a piacot is, és hát a címre visszatérve én valahol valóban, bulvármentesen is úgy érzem, hogy Olivér tekintetében beárazódott a Spartathlon kultusz, nyilvánosan beárazódtak Lubics Szilvi, Nagy Kata, Maráz Zsuzsi, és Oli összes bitang futójának eredményei is.

Valószínűleg tudják, hogy mit csinálnak, látják, amit mi nem látunk, mekkora az igény, a túljelentkezés, hányan lennének hajlandóak kifizetni ezeket az árakat.

Az is egyértelmű, hogy nem az iskolaudvaron, stopperórával álló Magdi néni tornatanáromról van szó, mert az, hogy "világbajnok edzésmódszer" az esetünkben egyáltalán nem csak egy reklámszöveg, hanem tény. Lett mit nyilvánosan beárazni. Arról a csodáról nem beszélve, amit velem művelt a nyár végi-őszi edzésterv, még úgy is, hogy az én valóságom sok esetben felülírta a terv betartását. 5:34-es tempó 144-es pulzussal és tíz perc faragás a maratonból fél év alatt. Ez velem, nekem egy csoda volt, futásügyben a legboldogabb pillanataimról beszélek.

Ettől függetlenül (és mégis) vagyok annyira meglepve, hogy kiváncsi legyek, vajon tényleg elfogadja-e a piac ezt az áremelést (itt az alap edzéstervezésről beszélek, hogy az egyéni foglalkozások eddig mennyibe kerültek, nem tudom), és kiváncsi lennék arra is, hogy erre mit dob a többi edző, egyesület, stb - ugrik-e a nyúl a bokorból, vagy csak én értékelem-e túl Gergőék vállalkozásának jelentőségét?

Ha egyetlen képpel akarnám kifejezni az évemet, akkor ezzel tenném (ne szarjatok be, nem macskás lesz, tudom, hogy mindennek van határa):

Semmi cica, csak megint ez a nyomorék betegség. A cica mondjuk nagyon sokat segített, több mint 24 órán keresztül csak őrzött. Jó, na, egy képet éppen ezért megérdemel, itt mancsrátétellel gyógyít, mert a homeopátiában már ő sem hisz, semmi macskaszőr nem került bevetésre.

Ha már évzárásról beszélünk, a nyunya megadta a módját, rendesen felcsavarta a cuccost, ennyire durvát még nem szólt egyszer sem idén. Tehát ez az én évem számokban, mert hát végül is, ha a göthösségeken túl tekintek,  és a maratonjaimat átlagolom, kb pont ennyire jönne ki a két befejezett, meg az az egy elüldögélős. Mindent összevetve az eddigi legjobb évem volt, a legnagyobb siker nem is a 4:14-es, majd 4:04-es maraton, hanem a nem túl soknak látszó 1800 éves kilométerem. Azért, mert ezt mondtam bele Dani időkapszulájába tavaly, és meglett, pedig még júliusban sem adtam volna ennek sok esélyt, és azért is, mert ez azt jelenti, hogy az idei volt az első év, amikor nem sérültem le. Az 1800 km az futóblogírói szinten inkább kínos, de őszintén leszarom, ha arra gondolok, hogy nekem - legyen ez bármilyen ironikus éppen most - mit jelent ez egészségügyileg.

Egyébként igen, az első képen éppen retyón ülök, de senki ne ijedjen meg, a kép mögött rendesen, a legutolsó kontinentális divat szerint fel vagyok öltözve, csak éppen nem a 39.5 volt csúcs, hanem a 39.9, és éppen, két algopyrin után azon mélázom, hogy hányni fogok-e a hirtelen csillapítástól, mert az ájulásnak vagy hányásnak ilyen időkben nálam hagyománya van. Ne kérdezzétek. 

Azt viszont szívesem elmesélem, hogy mi történt. Decemberre lassan magamhoz tértem a döbbenetből, hogy tél lett hirtelen, és viszonylag sok sumákolás után újra rendszeresen, eltökélten futottam, hétvégén némileg hosszabbakat, a klasszikus felállás szerint. Egy viszonylag rozsdásabb félmaraton után (na, tipikusan ilyen az a ha-álmomból-felébresztenek-is-le-tudok-futni-már-egy-félmaratont-élmény) gondoltam lesusogok egy 15 kilcsit, mert 24-én pont ennyire volt időm mielőtt elszabadul a karácsony. Ehhez is piszok korán kellett kelni, és még így is majdnem rohanni kellett az elején, hogy elérjem azt a rohadék napfelkeltét, amiért Az Egész FutóVilág Annyira Odavan, és hát basszus, milyen már, ha végre egyszer kivetem magam az ágyból, NEM reggelizek, NEM iszom kávét, mert úgy kábéra rendben vagyok (tudom, nekem is hihetetlen) , és mégis lekésem a műsort?

Persze ilyenkor a rendes népek már templomban vannak, de nekem ez akkor is nagy szó, hogy hajdúmosógépmentesen tudok mozogni reggel hét előtt, vagy mikor. A templomos gondolatról már fogalmaztam is a kép címét a facebookra, hogy this is my church, boldog karácsonyt, de rájöttem, hogy ez némileg disszonáns üzenet, vagy mégsem, a karácsony is csak egy  Rómából lefedezett pogány ünnep, aztán mire kész lettem a kép címével és felnéztem a kinti valóságra, már tök világos volt, az egyik irodaház ablaksora meg éppen narancssárga tűzben izzott. Na mondom fasza, lekéstem a reklámokat, mindent, megy már a film. 

Végre kiérek a gátra, és akkor látom, hogy csak próbariadó  volt, őfelsége még csak most érkezik. Be is készítettem a telefont, hogy egy évre elegendő napfelkeltét fotózzak az Stravára meg a Fb-ra, hogy az összes koránkelő engem irigyeljen (a belájkoltjaim 98%-a annyira rigópacsirta, hogy néha én tényleg valamit sátánista darkfüggőek érzem magam mellettük, bár néha valóban jó lenne látni nappali fényben is, hogy merre futok.)

Íme egy a 428 napfelketés fotómból. Na jó, kettő, van ilyen atomsugaras is, az is nagyon adja. Nagyítani, azért ne nagyítsatok bele.

És végig ilyen Csíkszentmihályi style-ban folyt a 15 km, változtattam az útvonalon is, felmentem megint a budafoki, felső utcákra, kalandoztam, kirándultam, és visszafele a Rózsavölgyön, Péterhegyen keresztül hullámvasútaztam haza, ami nekem olyan, mint egy második otthon:

Például tudom, hol vannak arrafele a kutak. Meleg idő volt, izzadtam, és Oli járt az eszemben, hogy fél óránként meg kellene inni egy hordó vizet. Ehhez képest én egy müzliszeletet forgácsoltam el, amitől nem lettem kevésbé szomjas. 

Csak két korty, megzubogtatom szájban, nem lesz baj. Még át is gondoltam, teljesen tudatosan ittam így valóban két, nagy korty, jéghideg vizet és hazakocogtam.

24 óra múlva meg a hideg vízzel zuhanyoztam 39.9-nél, miközben két algopyrinnel szakítottam át a néma sikoly kíséretében a torkomat, hogy fasza legyen a karácsonyi szünet.

A rozsdás félmaratonra még elvittem a zsákomat, nem is lett a torkomnak semmi baja. A hátamnak annál inkább, azt leforrázta a sok dörzsölés, hogy két napig nemigen szerettem, ha hozzáér valami. És félig öntudatlanul ezért nem volt nálam zsák már a Spar felkészítő alatt sem, soha. Mindig kutak, csapok felé vettem az irányt, minden egyes edzést megszakítottam legalább két ivásszünettel. Próbáltam hinni, hogy a biztosítótűs megoldás segít, de gyakorlatilag nem hordtam a Kalenji Trailt hónapok óta, kerültem, ahogy tudtam. Közben ugyanilyen végig nem gondoltan végigszondáztam hidroügyben a futóvilágomat, és próbáltam rájönni, hogy mi lenne a megoldás.

Torrentföldén például álszent elveket gyártottam, hogy miért nem etikus cég a kínai Aonijie, pedig a Decathlon sem a köldökéből vette elő a TRAIL zsák formatervét és megoldásait. (Egyébként érdekes oldala van a Aonijiének, a company profile menüben, ha vigyorogva a HONOR gombra kattintasz, akkor egy rakat - természetesen kockabetűvel írt - szabadalom van kirakva az asztalra, ami abban az országban némileg meghökkentően hat, ahol csak az emberi jogokat becsülik kevesebbre a szellemi tulajdonnál. Persze aztán fene tudja, lehet, hogy tényleg feltalálták a papírt meg a puskaport.) Ráadásul ez egyszer próbálni akartam, mert a zsák nem kopik el 1000 km után. Főleg ha drága lesz, akkor már nagyon-nagyon jónak kell lennie, nem akarok kettőt, egynek tudni kell mindent:

• hogy felvegyem rövidebb futáshoz is, ha úgy alakul, hogy kell. Ergo legyen még könnyebb, mint a Kalenji Trail, legyen még kevésbé zsák.
• Szolgáljon ki minden túlbiztosítós hülyeségemmel együtt, a nekem-hossszú távokon. Ez általában annyit jelent, hogy egy alternatív hosszú ujjú bent van a zsákban, ha cserélni kell, vagy éppen még azt is magamra kell vegyem, mert valamelyik irányban rosszul mértem be a hőviszonyokat.
• Tudjak elmenni benne uszodába: pacsker, gatya, microszálas törcsi, szemüveg, koton férjen bele.
• Mindenki softflaskázik az elmúlt években, de én ezt soha nem próbáltam, nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy trail versenyre megyek, ahol ezek sokkal praktikusabbak, mint a tömlő. Mindenesetre tudja mindkettőt.

A Nyúlcipőbolt valami egészen öngyilkos akciózásba kezdett az adventi időszakban. Vettem is egy egészen jó, vékony, Asics hosszúujjút az alapvetően megdöbbentő túlárazottságánál 40%-kal olcsóbban - a reklámalgoritmus tehát viszonylag sűrűn feltette a falamra a boltot, és huszonhatodikán, a hőemelkedéstől éppen kicsit feljebb, egyszer csak megláttam, hogy a futózsákok aznap 60%-kal olcsóbban elvihetők. Amikor a pulcsit átvettem, elég emberesen végigtapogattam egy jó adagot közülük, úgyhogy nem csak a láztól remegő kézzel ráböktem a linkre, és ott bizony a shopaholicos múltam legnagyobb akcióját láttam magam előtt, nevezetesen, például ezt:

Volt pár szín, még több variáns, és mire újra felment a lázam 38.8-ra, és utánanéztem, hogy melyik mit tud, mekkora kell nekem, a könyörtelen konkurencia ebből is, javarészt a többiből is lerabolta a méretet. Hagytam francba az egészet, egészen elkámpicsorodva vittem újra zuhany alá hűsíteni az igencsak hűsítendő reprodukciós irodát.

Órák múlva néztem csak vissza, és megakadt a szemem e zsák nagyobbik verzióján. Egy fórumbejegyzés elolvasása után, teljes magabiztossággal és megkönnyebbüléssel tettem be a kosárba, hogy még jó, hogy nem 5 litereset vettem meg, hanem a 12-eset:

"Need help deciding between the two. Unfortunately there is not a store that carries them in my area to try on so I'll be ordering online. I basically just need it for marathons, training, and possible 50ks in the future. Is the 12set much larger/heavier than the 5set?

Well it kind of depends on what you want to carry with you. [tipikusan minden szart] The difference in weight is minimal (Salomon says 400g for the 5 and 500g for the 12). I tried them both on and bought the 12, because I need the added capacity the 12 offers me. I use it when I'm running in the alps. The weather can change quite fast in the mountains, so I need to be able to carry a lot of additional clothing. [Én ezt a Kamaraerdőben is minden további nélkül produkálom, tény, hogy az Alpokhoz egészen hasonlatosan az sem sík terep!!!] If you live in a place where you can run without carrying extra layers and you don't do crazy long training runs [egyszer már csináltam egy huszonnégy kilométeres trail túrát és tervben van egy harmincas, tudom, én is érzem, őrület!] I don't think you need the 12. [de kell, de kell, de kell!] Especially for marathons the 5 will definitely be enough. On the other hand the difference in weight is pretty small and the twelve does not feel bigger when you carry the same amount of material. [Ennyi.]

So if I were you, I would probably buy the 12 just for the flexibility.[Ennyi 2.] You never know if you change your mind and want to start doing 100 milers [naponta mindolok ilyeneket, akár többször is] and then the 5 is probably too small. [tehát nagy gondolat, nagy zsák. Még hogy nem a méret számít.]

A zsák megjárta a teljes parndorfi életpályát, került ez már mindenbe, én egy szerény huszonkettőért hoztam el, ami még mindig bő tízzel több, mint amennyit egy józan, átlagmagyar fillérbaszó költene egy ilyen hacukára, de én roppant boldog vagyok vele, ez kérem életem üzlete, életemben nem spóroltam még ennyit! Főleg, ha azt nézem, hogy egyedül a két tehéntasi is már tízezer forintba kerül a boltban. (Igaz, az Aoinkínja darabját adja egy ezresért, ha eltekintünk a Salomon felirattól, mert egyébként hajszálra full ugyanaz külcsínre).

És ahogy az már lenni szokott nálam, már csak futni kellene benne. Le a futásmiattegészségesebbtestrezisztens torokcoccusokkal!

Jövőre találkozunk, hacsak nem készül addig egy szuper macskáskép. Mondjuk beleteszem a zsákba és tök cuki lesz, vagy valami.

Az ember vesz egy Garmin órát, és azt gondolja, hogy nagyjából tudja, hogy milyen kalandok várnak rá, hiszen az óra adott funkciói nagyjából meghatározzák a várható felhasználási területet. Ha még hozzáveszem,hogy valaki biztos mért már pulzust pánttal szex közben, akkor aztán tényleg lefedünk minden tevékenységi kört.

Pedig dehogy, az igazi kalandok és szapora szívverések akkor következnek csak igazán, amikor az eszköz - esetünkben egy Garmin 735 XT - a lehető legteljesebb mértékben felhagy az eredeti funkcióinak betöltésével, vagy kiábrándító egyszerűséggel fogalmazva: tönkremegy.

2014 február 9-e óta futok Garminnal és magukkal az órákkal soha egy perc bajom nem volt, ezért engem némileg meglepett, amikor az apósom felhívott azzal, hogy a(z éppen egy éves) 735-ös meghalt. És hát az apósom komoly ember, azért egy Garminnál sokkal komolyabb eszközöket is meghajt napi szinten (lásd Erőmű), szóval bárhogy ódzkodtam elhinni a hihetetlent, be kellett látnom, hogy valami tényleg nagy gebasz történhetett Pakson.

Itt be kell szúrnom egy adalékinformációt, miszerint kb jó ideje piszkozatban van két letaglózóan erős posztom 27%  és Ultra címmel  - ez lenne a boltom neve (még bőven simonyi Balázs előttről) egy alternatív valóságban, mert ezzel a gondolattal már biztos mindenki eljátszott, hogy egyszer lesz egy saját futóboltja, ami piszok jó lesz, nem ilyen nyamvadtak, mint a mostaniak, amelyek kénytelenek a nem alternatív valóságban operálni -, amelyeket valószínűleg soha nem fogok megírni, mert felrobbantaná az internetet, és hát szegény internetnek amúgy is van épp elég baja, legutoljára már az oroszok is eltérítették, úgy ahogy van. (Ennek a népnek ez a különös szokása - hogy eltérítenek nagyobb dolgokat, úgy mint határok, történelem, és most már internet - nagyon erősnek tetszik, tele vannak illuzionistákkal meg bűvészekkel, többször kellene rendezni arra tehetségkutató versenyeket.)

Nade a 27% című írásom arról szólt volna, hogy véleményem szerint magyar hobbisportember nemigen vásárol dedikált sportboltban drága holmikat, főleg esszenciális hozzávalókat, úgy mint futócipőt. Nem, ha a 40-50000 forintos cuccokat szállítással együtt is nem egy esetben kevesebb mint féláron megkapja egy külföldi weboldalon.. Meg persze az alternatív valóságban a neoncsőreklámtáblás Ultra boltomban is meg lehetne mindent kapni jó áron, teljes szín- és méretsorban. 

Ezzel az órával is ez történt, hogy a valóságban vettem meg, nem idehaza. A sajátomat is az angol Sweatshopon szereztem be, ahol az általános kedvező árakra IS rátettek még egy akciót, amire MÉG rá lehetett tolni az egy teljes évig működő 20%-os kupont. Több mint 50000 forintos különbségről beszélünk a magyar boltokhoz képest. És végeredményben ez egy oltári nagy kibaszás a lokál boltoknak és nekünk is.

Tehát megérkezett hozzám a hangyaháborúkijelzőjű óra, és amikor megláttam a blokkot a szívem is megállt, mert november 28-át írtunk és a számlán 2016.11.26. szerepelt. Ettől függetlenül rápróbáltam, ha mást nem, garancián túli ügyintézést kérek.

Beadtam a Garmin oldalán a szériaszámot és, ekkor lepődtem meg történetünkben egyetlenegyszer kellemesen:  "Status: In Warranty". No mondom, ennek kurvára örülünk, és csináltam is egy IT Helpdesk kompatilis screenshotot (minimum requirements: a jobb alsó sarok dátum, idő legalább szerepeljen rajta). Ezek szerint nem a vásárlás dátuma a mérvadó, hanem a készülék üzembe helyezése. Tavaly ilyenkor jó egy héttel később tudtam odaadni apósomnak az 735-öt.

Beadtam minden szükséges adatot, hogy mi a bajom, ki vagyok én, és mit akarok (elromlott az óra kijelzője, és ez nem csak egy fagyás, mert a reset sem segít, A Marcsinkó Péter vagyok Magyarországról, és kurva gyorsan cseréljétek ki az órát) határozottan megnyomtam az Entert, majd ugyanilyen határozottan megkaptam a hibaüzenetet, hogy én bizony Magyarországon vagyok (zsenik), kontaktáljam a local supportot. Ezt nem tudtam tagadni, minden egyes nap érzem, tapasztalom, hogy Magyarországon vagyok, és itt bizony nincs Garmin local support. 

Így írtam a Sweatshopnak is, hogy ójajj, a Garmin nem akar velem foglalkozni, segítsetek. Itt azt az automatikus választ kaptam egyből, hogy el vannak úszva, általában 48 órán belül válaszolnak, de most csúszni fognak. Eleve a két nap sem megnyugtató gondolat, ha az embernek a kezében van egy halott Garmin óra, aminek nagyon gyorsan le fog járni a garanciája.

Egyébként HÉT nap után írtak ennyit, hogy "Unfortunately you would need to return it to Garmin directly as any extended warranty is with them". Tudtam volna mit hozzáfűzni, de ekkora már lefutott volt az ügy.

Hiszen dehogy vártam hét napot, egyből visszatértem a Garmin oldalára, már idegi lendületben voltam, simán átírtam az országot UK-ra, ha egyszer onnan vettem cuccost, akkor legyen, foglalkozzatok velem!

Megtörtént a csoda, kaptam egy szintén automata emailt, hogy bekerült az ügyem a rendszerbe, hamarosan keresnek.

A hamarosan keresés egy előre megírt válasz alakjában érkezett, ami annyira feltolta az agyfaszt, hogy tételesen szétszedtem minden sorát.

1. Először is update-eljem az óra szoftverét.  - Kijelző nélkül ez baromi nehéz, srácok.

2. Ha nem megy, reseteljem a készüléket. Küldenek hozzá segédanyagot, hogy kell ezt csinálni. - A segédanyag egy prezi volt, ahol a következő információ  jött szembe, ha kiválasztottad a Garmin 735 XT-t: "The system reset is not recommended for this device. As an alternative, the "Clear Data" funtion can be used"....  Mindenesetre eleve azzal kezdtem, hogy én reseteltem, mint az állat, de nem segített lófaszt sem.

3. Ha fenti két alternatíva nem jött be, kontaktáljam a Garmin Repair Centert - Pontosan úgy kerültem ide hozzátok, hogy kontaktáltam a Garmin Repair Centert. Az lenne a javaslatom, hogy olvassátok el, amit írtam, és kezdjük újra.

A következő válaszban újra a "magyar vagy"-kártyát játszották ki. Van itt a Navi-Gate Kft, mint hivatalos disztibútor, küldjem el nekik az eszközt.

A Navi-Gate-ről még én is tudom, hogy mivel csak szerződött partnerek, nem foglalkoznak nem náluk vásárolt áruval. Ezt a Navi-Gate szépen el is magyarázta már több helyen, sőt, a Zerge is elmagyarázta már több alkalommal is, hogy működnek ezek a dolgok, és ezt pont a hivatalos Garmin ügyfélszolgálat nem tudja...

Írtam egy emailt ezúttal a Navi-Gate-eseknek, hogy legyenek szívesek állást foglalni az ügyben. Azt mondták, hogy igen, jól tudom, nem tudják bevenni az órát, és üzentek az ügyiszolinak, hogy (ne tököljenek és) küldjenek nekem egy RMA számot, (ami a csereigénylés elindítását jelenti) és egy címet, ahová visszaküldhetem a 735-ötöst.

Ezt megismételtem én is, hozzátettem, hogy bizony az óra UK forrásból lett vásárolva, stb, majd sok mindent visszatöröltem, mert ekkor már nagyon ideges voltam.

Erre már összekapta magát a banda, és valóban megkaptam a számomat, végre kinyílt az a rohadt ajtó.

Posta: háromnegyed óra sorbanállás: trackelős csomagként ez nagyon drága lesz, kb 6000 Ft-t. Ez egy nagyon könnyű kis csomag, ajánlott levélként, elsőbbségivel sokkal olcsóbb lesz. Rendes volt a csávó, jót akart nekem, de ez újabb kabátban izzadós húsz percet jelentett egy másik ablaknál. Iszonyú mértékben ki voltam akadva.

Csomag elküldve. 

A Garmin ígéretével ellentétben marhára nem küldött státusz-emailt, amikor beérkezett hozzájuk a küldemény, hanem csak arról szóltak, hogy elindult a csere hozzám. Abban viszont nem volt UPS Track szám, merthogy ezt is ígérték.

Újabb email: Dear Customer Service, mondjátok jól meg a UPS Track Numbert. 

És nem, nem néznek bele az ügyembe. Azt kérdezik, hogy ugyan hol mondták ők, hogy lesz ilyen szám? 

Peti hosszas percekig üveges szemekkel mered a képernyőre, ezalatt gondolatban az összes Garmin ügyfélszolgálatost megöli a tönkrement 735-ös óracsatjával. Később lenyugszik annyira, hogy meg tudja írni, hogy legyél szíves a levél aljára scrollozni, mert úgy írtam nektek, hogy az előző leveleket forwardoltam el, ahol leírtátok, hogy ha elülditek a cserét, kapok egy emailt, amiben bent lesz a csomagkövető kód.

Válasz: mi ebben csak azt mondjuk, hogy amikor visszaküldjük az órát, akkor küldünk ilyen számot.

Erre nem tudok már pislogni sem. Szerinted miért írtam, azért mert nem kaptam ilyen levelet, amiben benne kellett volna lennie????? Csatoltam neki azért a saját emailjüket, biztos, ami biztos, másképp ez nem megy, úgy néz ki.

És csak most, csak ekkor nézett bele az ügyembe Harry, a szívvel és lélekkel csak a Garminért élő pszeudobrit úriember, és csak ezek után küldte meg azt a szaros követőkódot. 

A UPS legalább csinálta a dolgát, arról már igazán nem tehet, hogy pont a kézbesítés napján volt a Hősök Terén egy tüntetés, ami miatt csúszott a kézbesítés. Az esti épületrecepciós pedig nem szólt fel, vagy felszólt, de a lezárások elől menekülő céges recepciós már nem volt a helyén. A UPS ügyfélszolgálat viszont segített, nemrégen át lett véve a csomag, menjek le nyugodtan a földszintre. 

A lenti recepciós még kioktatott, hogy ne azt kérdezzem, hogy futár érkezett-e, mert az neki a bicikliseket jelenti, hanem azt kérdezzem azt, hogy jött-e csomag, de ezen már igazán nem akadtam fenn, (bár az aláírós toll pont beleillett volna a gigájába) engem a Garmin edz, kérem szépen.

Szóval nem egyszerű, és ez azért nekem komoly meglepetés volt egy globális, piacvezető cégtől 2017-ben. Nem egy ügyfélszolgálaton dolgoztam eddig (jelent ez jót és rosszat is), de garanciáztattam már az Amazonnál is a Kindle-ömet, és a csere azelőtt megérkezett, mielőtt feladtam volna a beégett kijelzőjű, régi olvasót. De láttam, hogy dolgozik az Apple az egyébként ijesztően rövid, egy éves garancia alatt. Biztos vannak ezzel a céggel is rossz tapasztalatok, de nem egy példát tudok arra, hogy egy év után is ingyen javítanak, ha tudják, hogy a gyártási minőséggel volt a baj. 

Ez a garminos viszont határozottan rendszerváltás előtti, keleti blokkos élmény volt, amikor még rettegtünk cipőt cseréltetni, rettegtünk a Kermitől, mert a két héttel a vásárlás után is képesek voltak azt mondani, hogy nem volt rendeltetésszerű a használat. 

Végeredménytől függetlenül többször úgy voltam vele, hogy mégis leteszem voksomat a 27% ÁFA bevállalása és a garancián túli, kedvezményes javítási lehetőség mellé... Vagy legközelebb a Suuntot ajánlom, mert azt állítólag simán vissza lehet küldeni a télapónak Finnországba, ilyen tekintetben nagyon jól dolgoznak a kis manói.

Találtam egy igen fasza tusfürdőt a munkahelyi pöcsös öltözőben, de nem működik, nem értem.

Mindenesetre lassan-lassan sikerülni látszik az öltözői kozmetikai palettát ésszerű keretek közé szűkíteni, de elég nagy meló!

A városligetben továbbra sem szeretek futni. Ma viszont Magyarország komplett utánpótláscsapata a Ligetben volt, és megbízhatóan meg akarták ölni a tó teljes szárnyaspopulációját - nem mintha nem az állatkertből jöttek volna -, szóval csak pár másodpercre kellett, hogy leálljak futás közben egy jó képért.

De tudjátok mi nem működött még? Apósom Garminja. Azt jól elmesélem holnap, mert talán végre levegőt is kapok minden más mellett.