Ideje valami hasznosat is írni.
Az utóbbi hetekben újra előkerült a talpi bőnye, mint téma. Szerencsére nem nálam, de sajnos másoknál, három egymástól teljesen független irányból is kérdéseket kaptam a saját tapasztalatomat illetően. Ekkor jöttem rá, hogy pont azt csináltam, amit más beszámolókban, értékelésekben, blogokban nem szeretek: nem follow-upolok. (Most szombat reggel van, fáradt, kicsit megfázott, és a multiba belebutult ember vagyok, komolyan fogalmam nincs, hogy fejezik ezt ki magyarul.)
Nem zártam le a bőnye témát a blogon - világított rá az egyik kérdező, aki remélem akkor megkapta a válaszemailemet, mert a blog.hu-s üzenetküldéssel azért már párszor megégettem magam. Annál is inkább megírom ide, hogy mi lett velem.
95%-ban elmúlt. Néha érzem, egy-egy futás után, vagy akár futás alatt, de ilyenkor hazaérve újra előkapom a két csodafegyveremet. (Ez most így, már másodszorra nézve sokkal rosszabbul hangzik, mint ahogy szántam.) Akkoriban, amikor ez volt a témám, az egyik poszt kommentjében kaptam egy nyújtásos linket, amit azóta sem találok. Mindenesetre nagyjából ezeket gyakorlatokat végeztem futás után, vagy amikor éppen fájt, vagy, amikor valamiért eszembe jutott:
Amit még ennél is sokkal nagyobb segítségnek éreztem, az a JYSK-ben kapható lábgörgető, egy teniszlabda, és a decathlonos talpmasszázsos golyó. Ezekkel szintén sok időt eltöltöttem, ez is egyfajta nyújtás, ha szigorúan nézzük.
A lábbetét nem vált be, legalábbis nem hordtam sokáig, csak nyűg volt, na meg felesleges pénzkidobás- legalábbis az én esetemben.
--
Ki kell mosdatnom
a Kalenji Trail hosszú nadrágomat a lesújtó kritikámból. Az igazság az, hogy hetek óta más sincs rajtam, ha futni megyek. úgyhogy pirossal bevéstem oda, a poszt aljába a félig felmentő ítéletemet:
"UPDATE 2017.03.04.: Ezekben a hűvös, esetleg féllangyosig melegedő, tél végi, féltavaszi időben csak ezt a nadrágot hordom. Igazából hetek óta csak ezt a nadrágot hordom. A zsebekkel még mindig küzdök, de ha nagyon akarom, azért kezelhető a szitu. Kényelmes soha nem lesz, egy kis kihúzó nyelv rengeteget segítene a szenvedésen. Amit viszont kifejezetten szeretek benne, hogy hasközépig fel lehet húzni, nem divatozik, tart, takar, melegíti a vesémet, alhasamat. Ideje volt enyhíteni az ítéleten."
--
Volt még valami, de nem jut eszembe. Szombat reggel van, 7:32. Most például minden további nélkül kimehetnék futni, de ezt most csak egy sértő gondolatnak érzem, és az egyetlen, amire vágyni tudok, az a legalább még egy kávé.
A reggeli futók vajon ezt hogy csinálják, most komolyan? Persze, a felkeléssel mindenki megszenved, de utána. Isznak kávét, reggeliznek, kicsit, nagyot, milyet? Éhgyomorra futnak ki? Isznak kávét, kisdolog, nagydolog is van, vagy minden ráér utána? Nekem felkeléstől minimum háromnegyed óra kell, hogy reggelivel, KÁVÉVAL, vécén telefonnyomkodással meglegyek, és akkor fel tudnék öltözni és nagy sóhajtásokkal nagyjából el tudnék indulni, de gondolom, aki hajnalban, reggel megy, az nem tököl ennyit.